Férfiszabók Közlönye, 1933 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1933 február / 2. szám
Saját kikészítésű pamutáruk! Bélésáruk és szabókellékek nagyban és kicsinyben Brück és Grosz ! BUDAPEST, V., Erzsébet-tér 51 Telefon: Aut.807-27, 800-79 Csak bélésáru üzlet! Kis rezsi következtében Bélésáru SzabóScellékek Rövidáru szükségletét legolcsóbban és egy helyen nálam szerezheti be. SCHERZIMNGER FERENC VOLT SZABÓMESTERI CÉG) ALAPÍTVA: 1899) BUDAPEST, IX., RÁDAY U. 11-13. Illlllllllllllllllllllllllll Vidéki rendelések beérkezésük napján elintéztetnek. Vastelln rendkívül olcsó árban FÉRFISZABÓK KÖZLÖNYE II. A férfiszabóipari helyzetképe . Aki a férfiszabóipar helyzetét a valóságban látni szeretné, annak azt tanácsoljuk, tegyen látogatást egy-két szabómesternél, keresse fel az előkelő belvárosi szalonokat, vagy nézzen be a főváros mellékutcájának valamelyik szabómesteréhez. Keresse fel a mások számlájára dolgozó u. n. bedolgozó szabómestereket és akkor az ott tapasztaltakat egybevetve állapíthatja meg jobban, milyen volt az 1932-es esztendő. A mélyen tisztelt Közgyűlés elé vetítjük tagjaink műhelyeit, nem azért, mintha a Közgyűlés mostoha helyzetét saját magán nem tapasztalná, hanem tesszük azért, mert jól tudjuk, hogy évi beszámolónk azok ke 2. szám. Tartós vanróannyaok C.M.S. . Triton . . . . .1000 . . 500 Yds. Yds. Novia . . . Torpedo . .. . 50 méter m /h - i . nagyatádi gyártmány / III. Hitelviszonyok/ kihitelnél/ devizát Felborult gazdasági helyzetünket jellemzi legjobban, hogy az egészséges gazdasági élet vérkeringését tápláló hitel ma már jóformán ismeretlen a szabóiparos előtt. Vannak kézművesipari szakmák, melyeket a hitel ma már egyáltalában nem érdekel, mert a hitelt igénybe venni képtelenek, de ugyanakkor portékájukat sem árusítják hitelbe. Ez miránk, férfiszabóiparosokra csak részben áll meg, mert bár mi hitelt sehonnan sem kapunk, ugyanakkor azonban az elvétve akadó rendelőnk mégis csak megkívánja, sőt egyenesen kötelességünkké teszi, hogy mi ruhát készítsünk hitelbe. Bár a magyar kézmüvesiparosságnak két hitelszerve is van, melyek hivatva posztó" és bélésáru O TM b Tr nagykereskedése OCl/31"NW/CS ■ ■ Deák Ferenc-utca Sarok. Tel.: Aut. 817-08 Eredeti angol kelmék legfőbb bevásárlási helye. —A több mint 80 év óta fennálló cég már fogalom. Világszerte ismert cégünk szabómestereknek a legjutányosabb bevásárlási forrása V X Mitmum temtík A Budapest FérfitáboR Ipartesztülete elöljárójává«nak XEYSL évi jelentje áx 1931 elxtencőról I. Általános helyzet Mélyen lisztert Közgyűlés! Amidőn ipartestületünk elöljárósága szokásos kötelességeként, a mélyen tisztelt Közgyűlés elé lép, hogy 1932. évbeni működéséről jelentését megtegye, semmi jóról sem számolhat be. Nem jelentheti, hogy az elmúlt évben a férfiszabóipar helyzete javult, sőt ellenkezőleg beszámolóját nagyon is fekete színekkel kell hogy ecsetelje. Az általános világkrízist ma már a világháború győztesétől kezdve a semlegeseken keresztül a mártírokig egyformán minden állam kivétel nélkül nyögi. A történelem azt tanítja, hogy minden egyes nagyobb háború után bekövetkezett a reakció, a gazdasági összeomlás, a nyomor. A 30 éves háború után, melyben az 1700-as évek Európája részt vett, szintén bekövetkezett a gazdasági öszszeomlás. De amíg az 10 évig tartott, addig a mostani világháború utáni gazdasági zűrzavar már majdnem két évtizede tart és nincs kilátás arra, hogy a helyzet megjavuljon. A mi korunk gazdasági helyzetét legjobban jellemzi, egyben nyomorunk eredője is, hogy az egyes államok gazdasági elszigeteltsége miatt, egyik állam sem tudja gazdasági fölöslegét a másiknak átadni. Amikor Délamerikában a túltermelés és fogyasztóképtelenség miatt a kávét a tengerbe öntik, a kukoricával mozdonyt fűtenek, a Duna-Tisza közén az egykori magyar Kánaánban a gazda az életet jelentő búzával már disznóját eteti, mert eladni képtelen, vagy nem érdemes és amikor ugyanakkor a nagy industrális államok: Amerika, a boldogulás eszményképe, Anglia, a becsületes vagyonszerzés mindenkori álma és Németország, a szorgalom és tudomány őshazája, ipari munkásai és ellátatlanjai munkahiányban a fővárosok felé tüntető éhségmarsot rendeznek és amikor Európában az öszszes államok között a régi kínai falak mintájára vámhatárok emelkednek — jelenti az eddigi gazdálkodás csődjét, de jelenti egyúttal a régi világ egészséges gazdasági berendezésének halálos betegségét is. VII. Gergely pápa mondotta: »Kevés bölcsességgel kormányozzák a világot és ha keressük, azt sem találjuk meg«. VII. Gergelynek eme mondása, talán a mai napokban fedi legjobban az igazat. Még ennek a kevés bölcsességnek teljes távollétét az előrelátás, a béke, megértés és szeretetteljes együttmunkálkodás és emberi szolidaritás legnagyobb fokú hiányát kell tapasztalni a mai nemzedéknek. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy a kézművesipari társadalom megélhetését egyéb tőle független és általa meg nem javítható tényezők és eredők is befolyásolták, akkor ha képét nyújtottuk annak a vigasztalan mai sorsnak, melyben mindannyian kicsitől nagyig egyformán szenvedünk. Ha azokat a hibákat keressük,amelyek a mai lezüllött viszonyaink indító okai voltak, úgy nem hallgathatjuk el azt sem, hogy sajnos, azok bennünk is megtalálhatók. Egészen biztos, hogy sorsunk nem volna enynyire mostoha, ha a mintegy 300.000 főt számláló kézművesipari társadalom egymás kezét megtalálná. Ha a széthúzás turáni átka nem vert volna gyökeret iparosaink szívébe. Ha egymás iránt szeretettel, megértéssel és jótestvérként viselkednénk. Sok oly apró problémát, sérelmet képesek lettünk volna megoldani, mely máskülönben sorsunkban — bár nem mindenben, — de mégis némi enyhülést hozott volna. Addig azonban, amig népes táborunk széttagoltságot mutat, amig sok próféta akad közöttünk, s amig fegyelmezettséggel közös egy után nem haladunk — addig hiába várjuk, hogy rajtunk mások segítsenek, mert jól tudják, hogy mi bár tömeget jelentünk, de oly szervezetlen tömeget, melynek erejét nagyon könynyű szétforgácsolni, több zászló alá vinni. zébe is elkerül, kik sorsunk felett dönteni hivatva vannak. Az elmúlt évek szomorú gazdasági helyzetének kézzel fogható dokumentumai, sok régi évtizedes patinás múlttal rendelkező szabószalonok feloszlatása. Azok pedig, amelyek megmaradtak, kénytelenek voltak lényegesen csökkentett keretben dolgozni, alkalmazottaikat elbocsátani, kisebb helyiségeket felvenni, s minden tekintetben visszafelé fejlődni. De még az ily megcsonkított helyzetben sem képesek a mindennap követelményének eleget tenni, nem képesek a tűrhetetlen adót fizetni, a társadalombiztosítás terheit nyögni. Rendelő nincs, mert azt a közüzemek, a tisztviselők fizetésének leszállítása elvitte. A szabad foglalkozásúak, az ipar és kereskedelem művelői pedig többé számunkra nem üzletet jelentő tényezők. Hogyan boldoguljon ma egy szabómester, amikor hétszámra nem lát rendelőt, s ha véletlenül egy betoppan, úgy az is csak fazonmunkát kíván. Ugyanilyen sorsban látjuk a kisebb rendelőszabóságot, mert az ő üzletük vevőköre, gazdaságilag sokkal elesettebb, mint az előbbié s azokat, akiket még a közüzemek meghagytak, magához kaparintotta a szédületes reklámmal dolgozó ruhakereskedelem. Bár egészségtelen tünet, s az ipar nívójának teljes lezüllését jelenti, de aligha csodálkozhatunk azokon a napról-napra megjelenő hirdetéseken, körleveleken, melyekből a legélesebb gyilkoló üzleti verseny képe tárul elénk, mert ma azt a kort éljük, amikor »aki bírja, marja« jelszó a legélénkebben érvényesül. Amikor a kari szolidaritás a tisztességes üzleti erkölcsök lassan-lassan már a múlté lesznek. Szomorú állapot ez, feltétlen kívánatos, hogy ezen változtassunk, mert ha ily tónusban és tempóban haladunk lefelé, úgy a világhírű magyar férfiszabóipar sírja fölé rövidesen keresztet tűzhetünk. Elképzelhető ezek után, milyen sorsban élnek, ha ugyanezt életnek lehet nevezni, a mások számlájára, raktárra, műhelybe dolgozó iparosok, kiknek életstandardja már jóformán nem is emberi, kik között számtalan van olyan, ki hónapok óta a tűbe nem fűzött be, ki önálló iparos létére hoszszabb idő óta már inségkonyhákról hordott ebéddel, segélyakciótól kapott adományokból tartja fenn nemcsak saját magát, hanem családját is. Sok iparost ismerünk, ki családjával egyetemben ágyrajáró és sok oly iparos járt minálunk, kinek egyetlen vágya, hogy segédként állandó alkalmazást találjon. Amikor tehát azt látjuk, hogy iparosok, kik hosszú éveken át, becsületes, szorgalmas munkával az állam rendes adófizetői voltak, kik szorgalmuk révén gyökeret eresztve a nincstelenek táborából kispolgárok közé léptek elő, kik a »nekem van« fogalmát saját magukon tapasztalták, újra viszszaestek oda, ahol a »semmi« kezdődik — akkor mégis csak gondolkozni kellene afelett, vájjon nem kellene-e ezen sürgősen változtatni, sőt az általános gazdasági helyzet dacára nem kellene-e ezeket a jobbsorsra méltó, elesettségük dacára mégis csak önálló egzisztenciákat oly helyzetbe juttatni, hogy társadalmi rendünk biztos támaszai lehessenek. íme megmutattuk, hogy élt 1932. évben a férfiszabóiparos. íme hatalmas felkiáltójelet tettünk azok elé, kik ezért részben felelősek és akiknek mód adatott arra, hogy ezen a jövendőben változtassanak. Az általános és országos jellegű ipari képviseletek, ipartestületünk, szakmánk szabad érdekképviseletei a múltban kötelességüket teljesítették akkor, amikor ezt a helyzetet az illetékesek előtt feltárták. Ugyancsak kötelességüknek tettek eleget akkor is, amikor az orvoslás módját megkeresni igyekeztek és megoldási javaslatokat tettek. Ha tehát a helyzet rosszabbodni fog, úgy a felelősség nem ezeken lesz, hanem lesz részben azokon, kik a kézművesipari társadalom rendkívül fontos tényezőjét számtátásaiban figyelmen kívül hagyták.