Férfiszabók Közlönye, 1940 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1940. január / 1. szám

Elöljárósági ülés folyó hó 23-án, kedden. (Meghívót lásd a 2.oldalon.) Of­fen .ft-1040. január hó. XI. évfolyam 1. számít Szerkesztőség és kiadóhivatal: Lapvezér. Szerkeszti: Megjelenik havonta egyszer. BUDAPEST, IV. REÁLTANODA-U. 16 NÉMETH GYULA KISS LÁSZLÓ Előfizetési díj egy évre ........................ 6­— P. Telefon: 3—851—24. ipt. elnök, törvh. biz. tag ipt. főjegyző Az ipartestület tagjai, díjtalanul kapják. Békét és m­unkát...Belga cérnát kap az ország férfiszabó iparossága is magyar cérnagyárak álláspontja szerint nem lehet panaszra ok. Elég cérna azonban még sincs iparunk egyik legfontosabb alap­anyagával, a cérnával ismét baj van, vagy hogy helyesebben szöve­­gezzük meg gondolatainkat, a cér­nahiány kezd akuttá válni. Ezen a bajon minden körülmények között segíteni kell, mert ha így megy to­­vább, a szorgos munka megakad. Hiába lesz munkaalkalom, hiába lesz szövet, munkásaink és jóma­­gunk is tétlenül állunk. Az ipartes­­tület vezetősége már korán felis­merte e bajt és igyekezett is a ma­ga részéről mindent elkövetni, hogy orvoslást találjunk. Tudott dolog, hogy Németh Gyu­la elnökünk az anyagelosztó bi­zottság ruházati szakcsoportjában helyet kapott. A legelső ülést azon­nal felhasználta arra, hogy többek között a cérnahiányt szóvátegye. A bizottság alelnöke, Gévai volt mi­niszteri titkár közölte a reklamáló elnökünkkel, hogy a most folyó belga-magyar kereskedelmi tárgya­lások során talán módot és alkal­mat lehet majd találni arra, hogy bizonyos mennyiségű belga cérnát és varrófonalat importálhassunk. Megbízta a bizottság ugyanakkor Németh Gyula elnökünket, folytas­son tárgyalásokat a szakmabeli ke­reskedelemmel s ezzel karöltve ál­lapítsák meg, mennyi a férfiszabó­iparosság varrófonál szükséglete. Tudakolja meg, hogy a szakmabeli kereskedelem vállalkozik-e az en­gedély elnyerése esetén ezen im­port lebonyolítására, s az ipartes­tület utalványozása alapján az im­portált mennyiségnek az érdekelt szabóiparosság között egységes áron leendő szétosztására. Ezen feladatnak megfelelendő Németh Gyula elnök a szakmabeli kis- és nagykereskedelem érdekel­teit ülésre hívta össze. Az igen né­pes látogatottságú ülésen Elnökünk a fentebb vázolt körülményt és le­hetőségeket az érdekeltekkel közöl­te, rámutatván a behozatali lehető­ség fontosságára. Ugyanakkor elő­adta azt is, hogy az ipartestület nem óhajt és nem is célja a cérna­kereskedelemmel foglalkozni. E kérdés megoldásánál a testület ré­szére két feladatot lát. Az egyik megkeresni a módját a behozatal lehetőségének és egyúttal megsze­rezni a behozatali engedélyt is, a másik pedig, hogy a behozott meny­­nyiség kizárólag az ipartestület tag­jainak jusson, az ipartestület szét­osztása alapján. Már most le kell szögezni azt, hogy a behozott cér­namennyiség nem képezheti a zúg­­forgalom tárgyát. Ez a mennyiség kizárólag a feldolgozó iparosság­nak juttatandó, mert hiszen ezt a célt szolgálja. A behozott cérna az ipartestület utalványozása alapján kerüljön szétosztás alá. Tehát már eleve kizárni a lehetőségét az áru elrejtésének vagy halmozásának. Minden egyes férfiszabómester a tényleges termelésének megfelelő mennyiségéhez jusson. Végül pedig a behozott cérnának egységes áron szabad a forgalomba kerülnie s ez az ár csak a megfelelő régie és ha­szonköltséget szabad magában hogy foglalja. A szakmabeli kereskedelmi érde­keltségek képviselői örömmel üd­vözölték az elgondolást s a maguk részéről odanyilatkoztak, hogy elv­ben a behozandó cérnamennyiség szétosztását az elnök úr által meg­adott feltételek mellett vállalják. Érdemben e kérdésre azonban csak akkor nyilatkozhatnak, ha ismere­tes lesz előttük a behozandó cérna minősége és ára. Azután a bizott­ság hosszas vita után megállapí­totta azt a minimális mennyiséget, mely az ország férfiszabó iparos­sága részére a három hónapi szük­séglet. Ezen megállapítás szerint az anyagelosztó bizottságtól Németh Gyula elnökünk kéri, hogy 500 kg kíván a férfiszabó kézművesiparos­­ság az UHD-es munkaesztendőben. De hol vagyunk ettől? Az igaz ugyan, hogy az egymással szem­­ben vasban és vérben álló hatal­mak között Magyarország egyike azon keveseknek, amely békében élhet és termelhet. Ezért minden­esetre hálát kell adni a Minden­hatónak, de hálásnak kell lennünk bölcs és okos vezetőinknek, akik előrelátással úgy intézték sorsun­kat, hogy Magyarországot a háború szele még csak nem is érintette. Arról sem panaszkodhatunk, hogy teljesen munka nélkül áll­nánk, mert hiszen hála Isten, némi munkaalkalom ha nem csurran, de cseppen. És mégis kell kívánnunk, szí­vünk minden vágyával óhajtanunk a békét és a békés munkát. Azzal, hogy a világ kétharmada egymás­sal szembeszáll és a megtöltött fegyverek ágyúk csövei milliókat fenyegetnek, azzal, hogy a semle­ges államok termelését a hadviselő felek különböző intézkedései igen nagy mértékben és nagyon sokszor termelést megbénítóan akadályoz­zák, bizony sajnos mi is megszen­vedjük a háborús állapotot. Az iparunk űzéséhez szükséges különböző nyersanyagaink hiánya, vagy ha nem is hiánya, de leg­alább szűk mértékre korlátozott mennyisége, bizony a termelést ne­hezítik meg. A hónaljkereskedelem virulása szintén csak a termelés nyugodt, biztos menetét zavarja azzal, hogy árdrágító hatást jelent. A különböző és a gazdasági éle­tet szabályozó rendeletek sokasága, szintén nem békebeli állapotot von maga után. Mindezek azonban oly tényezők, melyek rajtunk kívül állók, melye­ken mi segítséget, orvoslást találni képtelenek vagyunk. De ugyanúgy az ország bölcs vezetői sem tudnak ezeken a bajokon segíteni, bár­mennyire szeretnének, óhajtaná­nak is. Nem marad hátra más, hogy mi magunk az adott lehetőségek köze­pette és számolva mindezekkel a nehézségekkel intézzük sorsunkat és igyekezzünk a termelés fokozá­sával munkaalkalmak megszerzésé­vel egymás iránt érzett tisztelettel, egymásnak nem ellenséges társá­vá, hanem tisztes, becsületes ver­senytársává lenni. Tudom nagyon jól, hogy ami­lyen könnyű mindezeket megírni, mindezeket a gondolatokat útnak­­bocsátani az új munkaesztendő ele­jén, sokkal, de sokkal nehezebb nem megszívlelni azokat, de azok szerint cselekedni. Én azonban hiszem, hogy sza­vam nem a sötét éjszakába kiálltott hang, hanem termő talajba hintett mag. A magyar férfiszabó kézműves­­iparosság eddig is megmutatta ha­zafias gondolását, élniakarását, mű­vészi tudását. Átvészeltünk mi a mainál sokkal nehezebb, súlyosabb időket is. De a vihar után újra ki­sütött a nap. Újra dolgoztunk, ter­meltünk. Építettük hangya szorga­lommal az ország jövőjét, iparunk boldogulását, s családunk virulását. Most, amikor a munkaesztendő elején először szólok hozzátok ked­ves iparostestvéreim, szeretettel kér­lek arra benneteket, tartsatok ösz­­sze, ne nézzetek se jobbra, se balra, hanem egyenesen előre, ha nehéz­ségre találtok fogcsikorgatva bár, de igyekezzetek azt áthidalni. Hiszem és tudom, hogy megsegít bennünket a magyarok Istene és el­következik újra majd 1938 novem­bere és 1939 márciusa, amikor ezen időpontokhoz hasonlóan a trianoni rabbilincs egy-egy újabb láncszeme szakad meg és újra ősrégi magyar városok iparosai vallhatják majd magukat büszkén és boldogan újra szabad magyarnak. Adja Isten, hogy úgy legyen. Németh Gyula: 9 PFflFF 38-as univerzális több tű­vel is dolgozó szabó­­ipari varrógép a leg­különbözőbb mun­kákra. Kérjen részletes ismertetőt és á­ra­já­nlatot. Herbster Károly Budapest VII., K­ároly-király út 9. szám. Telefon: 140-506, 141-512.

Next