Férfiszabók Közlönye, 1944 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1944. január / 1. szám

Szerkeszti: KISS LÁSZLÓ ipt főjegyző A ■TULAJUur-y JJ XSi lötTn JW24 «5 W­H mellékelt csekklapon küldje be adományát a hadigondozó bizottságon­k XV. évfolyam 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IV. REÁLTANODA-U. 16 Megjelenik havonta egyszer. Előfizetési díj egy évre .............. G­—­P Az ipartestület tagjai, díjtalanul kapják. Lapvezér: PROKOPECZ JÁNOS ipt. elnök Az ipar legyen az iparosé­ n­* az idő rokkáján, úgy érzem, tájé­kozta­tnom kell a mélyen tisztelt kartársaimat az elmúlt év esemé­nyeiről. Az 1943. év a férfiszabó ipar szempontjából meglehetősen mozgalmas volt. A mozgalom fő sú­lya az anyagbeszerzésre irányult. Egyszerűen azért, mert az életben első a kenyér. Amelyik iparosnak nincs anyaga, annak nincs mun­kája, ha pedig nincs munkája, ak­kor nem tud kenyeret keresni. Ép­pen ezért az ipartestület mindent elkövetett, hogy lehetőleg biztosítsa a kartársak anyagszükségletét. Erre irányuló munkájában sajnos meg­lehetős sok akadályba ütközött. A nehézségek dacára mégis sikerült úgy ahogy elrendezni a dolgokat. Sajnos nem sokat tudtunk egyénileg biztosítani, de amit kaptak, mégis nagyon sokat jelentett. Nemcsak az anyagot kell tekintetbe venni, ha­nem azt a tényt is, hogy végre si­került illetékes helyen elismertetni az iparos jogos igényét az anyagra. A múltban ugyanis az iparos nagy­részt csak bérmunkát végzett, mert úgy a kereskedelem, mint az egyéni megrendelő általában maga szerezte be az árut, így az iparos túlnyomó esetben csak a bérmunkára volt utalva. Sem a kereskedelem, sem az egyéni vevő nem látta, hogy ez a gyakorlatban bizony az iparos ká­rára történt. Tehát amikor az el­nökség ebben a szellemben dolgo­zik, nemcsak az iparos jelenlegi ke­nyeréért teszi, hanem továbbmenő­­leg azért is, hogy végre elismertesse azt az igazságot, is, hogy az áru el­sősorban a feldolgozó iparost illeti, nézzük, hogy ennek vagy annak miért van többje, hanem azt néz­zük, hogy a másiknak is legyen. Közös célunk csak az lehet, hogy minden férfi szabóiparos kartársunk megtalálja az ő tudásának és szor­galmának megfelelő életszínvona­lát. Ezt nemcsak a mai háborús idő, de úgy érzem, az eljövendő boldo­gabb békeidő is megkívánja. Ha az iparosság nem tart össze, úgy me­gint visszaeshetik a régi bajba, ami­kor is a kereskedelem uralta a pia­cot, mert akikor még az­ iparosság­ban nem volt meg a kellő összetar­tás. Ennek pedig többé nem szabad­­ bekövetkeznie. Az elkövetkező év­ben minden iparosnak legyen a jel­szava, hogy az ipart adjuk vissza az iparosnak! Minden tanult iparos találja meg a megélhetését az ipar­ban. A tőke ne lehesen úrrá a szak­tudás felett. Tudjuk ugyan és elis­merjük a tő­ke bizonyos szükségét, sőt segítségét is az iparban, de itt első helyen mégis csak a szaktudás­nak kell állnia. Az elkövetkező évnek egy nagy közös táborban kell találnia a férfi­szabó társadalmat, még­pedig oly erős táborba, hogy semmiféle külső hatás ne vehessen rajta erőt, mert csak így lehet biztosítani az eddig el­rt eredmények megtartását és a további jogok megszerzését. Tehát az 1944-es évben még to­vább képezzük a szaktudásunkat, de amellett hangoztassuk a jelszót­, hogy az ipart vissza az iparosnak! Az állandóan fokozott szaktudással és a kortársi ös­szetartással pedig valóban meg is tudjuk tartani ma­gunknak az ipart. Igyekezzünk te­hát, ezen az úton és ebben a szel­lemben haladni, hogy így az 1944. évet szebbé és jobbá tegyük, mind­­annyiunk javára. Ehhez a közös munkánkhoz adjon a jó Isten mind­­annyiunknak erőt, egészséget és úgy nekünk mint forrón szeretett Ha­zánknak boldog békességet. Isten áldja a tisztes ipart. Beleznay János: Bélésáru szétosztása februárban Mely napokon kell átvenni az utalványt az ipartestületben Miként a Budapesti Kereskedel­mi és Iparkamara béléselosztó iro­dája ipartestületünkkel közölte de­cember 16-tól 1944 január 15-ig közötti időben oly kevés mennyi­ségű bélésárut jelentettek be a ke­reskedők, hogy abból a Kamara körzetébe tartozó budapesti és vi­déki, mintegy 10.000 férfi, női­­szabó és szűcs iparost ellátni nem lehet. Éppen ezért a bélésiroda akként határozott, hogy január hónapban csak a férfiszabóknak ad bélést. A többi ipartestületek csak febru­árban részesednek ellátásban. Az ipartestületünknek jutó mennyiség is rendkívül kevés, mert összesen rendelkezésünkre áll 6900 m testbélés, 9400 m ujja- A fogyasztó is jobban jár, de meg­­­bélés, 4650 m zsebbélés. Ezek sze­­közellátási szempontból is tök­élete-­­­rint tehát egy-egy pontra 120 cm sebben lehet a dolgokat így megol­dani. A feldolgozó iparosnak nincs módjában az áruval feketézni, mert az ipartestület ellenőrzi és minden eszköze meg van erre. Mindezekből láthatják a kartár­sak, hogy a vezetőség tudja, hogy mit kell tenni a maga részéről, de azt is tívja, hogy ezt csak az egész szabóiparosság egyöntetű összetar­tásával lehet megteremteni. Ehhez feltétlen szükséges a mindannyiunk közös jóakarata. A magunk belső zárt körében is meg kell, hogy te­remtsük a belső békét. Ezt úgy ér­jük el, hogy egymás iránt is több megértéssel viseltetünk. Ha valame­lyik kartársunk jobban boldogul az életben, azt ne irigyeljük. Ne azt testbélés, 160 cm ujjabélés, 80 cm zsebbélés jut. A kiadandó utalvá­nyok fél pontot jelentenek. Az előbbi hónapokban ennél sokkal többet kaptunk és ennek következ­tében sokkal többet is juttattunk tagjainknak, mint most kapnak. Az utalványok szétosztása az alább megnevezett napokon törté­nik: Február 3-án, csütörtökön: U, V, W. Február 4-én, pénteken: Z, Zs. Február 5-én, szombaton: Sz. Február 7-én, hétfőn: T, S, Seb. Február 8-án, kedden: O, P, Q, R Február 9-én, szerdán: L, M. Február 10-én csütörtökön: N, I,­­1, K. Február 11-én, pénteken: F, G, H, D, C. Február 12-én, szombaton A, B betűvel kezdődő nevű iparosok je­lentkezzenek az ipartestület irodá­jában utalványaik átvétele végett. Jelentkezésük alkalmával a vásár­lási könyvüket és a zöld számla­tömböt okvetlenül hozzák maguk­kal. Nyomatékosan figyelmeztetjük az ipartestület érdemes tagjait, hogy a mondott napokat ponto­san tartsák be és csak azon napon jöjjenek utalványaik átvétele vé­gett, amely napot fentebb meghir­dettünk. Ugyanis, ha a rendet nem tartjuk be, úgy torlódás követke­zik és ennek folyományaként órákhosszat kell majd az iparo­soknak várni, amíg utalványaikat megkaphatják és amellett a tiszt­viselőket is feltartják. Az utalványokat csak február 12-én, azaz szombattól kezdve le­het a kereskedőknél beváltani. A mondott időpont előtt a kereske­dők az árut nem szolgálják ki, így tehát felesleges a kereskedőket az áru előbbi kiszolgálására kérni. A kereskedőket nyomatékosan fi­gyelmeztettük, hogy az előbb mon­dott intézkedéseket a legszigorúb­ban tartsák be. Figyelemmel arra a körül­ményre, hogy az áru mintegy 40—50 kereskedőnél van és egyes iparosoknak esetleg nagyon sokat kell járkálni, amíg a kiutalt árut összeszedik, kívánatos volna, ha minden iparos egy-egy kereskedő­vel előre megállapodna, hogy szá­mára az árut tegye félre, s hogyha a­z utalvánnyal majd jelentkezik, az áruját megkaphassa. Ezzel elérnénk azt, hogy az ipa­rosok egyes kereskedőknél fajoni­­rozódnának és nem kellene a jövő­ben 8—10 kereskedőt felkeresni, amíg a­z árut megkapják. Költségkímélés szempontjából a hivatalos béresárukereskedők név­sorát nem nyomatjuk ki, hanem alant adjuk. Az ipartestület hivatalos bélésáru­­elosztó kereskedői a következők: Hivatalos bélésáruelosztó kereskedők Bendekovits Ernő, VIII., Mária Terézia-tér 5. Tel. 139—619. Fü­löp Imre, VI., Izabella­ utca 81. (Szondi-u. sarok) Tel. 329—219. Hargitai Ignác, II., Batthyány­ utca 12. Tel. 157—710. Kant Béla, V., Arany János­ u. 28. Tel. 129—048. Káldy Lajos, XI., Szt. Imre hg.­­útja 6. Tel. 457—119. Keresztény Szabóiparosok Szövet­kezete, IV., Károly-körút 30. Tel. 189—351. Kolozsi Magda, VII., Dob­ utca 6. Tel. 223—975. Kovjanics Pál, IV., Molnár­ u. 20. Tel. 386—677. Körtvélyessy Antal, III., Flórián­­tér 14. Tel. 163—016. (Folytatás a 2. oldal 1. hasábján.)

Next