Festék Ujság, 1934 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-31 / 1. szám

A Festék Jus­c mindenkor kész tolmácsolója és istápolója. Örömmel láttuk közönségünk sorában Lovász Gyula ipartestületi elnököt é® Gyuricza­ Gyula a KÁOSZ elnökét is,, valamint a vidéki festékkereskedők közül Kelemen Árpád (Székes­­fehérvár), A­u­s­p­i­t­z József (Debrecen), Brüll Simon (Nyír­egyháza) és Iz­say Károly (Nyíregyháza) kartársainkat. Ez a névsor így találomra följegyzett és kiragadott nevei­vel is ékesen bizonyítja, mennyire megmozgatta a szakmát ez az ünnepünk. ... De a cigány már hangos, a megnyitó párok felállnak és felcsendül hagyományos csárdásunk: Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve... A táncot a következő párok nyitják meg: Ungár E. Andor—Adler Julia Kellner Artur—Rejtő Márta Székely Ede dr.—Puchlapek Margit Kaposi László­—Scheier Editke Ring György dr.—Fekete Tusika Ifj. Krayer Krausz Arnold—Jónás Bözsike Rabinovits Bernát—Turtsik Giziké Spiegel Pál—Radnai Liliké Izsák József—Pálmai Kati. Pillanatok múlva az egész terem táncra perdül és mintha nem is 1934-et írnánk, mintha holnap nem kezdődne ismét egy gondokkal telített élet, úgy ropja Vörös Misi és bandájának gyújtó muzsikájára, öreg és fiatal között pillanatok alatt megszűnik minden különbség és 7 ikszen túl is vannak, akik húsz éveseket megszégyenítő frissességgel sűtik a táncot. A hangulat csak fokozódik, amikor Garay László zene­szerző közkedvelt j­a­z z - b­an­d-jének tagjai induló hangjaira egyenként bevonulnak a hullámzó terembe, amely ritkán lá­tott olyan kedélyes, pezsgő, fesztelen, vidám, de mindig fi­nom mulatást és hangulatot, amilyennek e sok bált látott falak ez éjszakán tanúi lehettek. Nem is lehetett másként, hiszen a bált előkészítő Vigalmi Bizottság annyi figyelmességgel, annyi ötlettel és szívvel látta el munkáját, hogy még kezdetét sem vette a tánc, ami­kor a megjelentek szívét, de különösen a hölgyekét, már meg­nyerte. Szóljon elsősorban is dicséret annak a frakkos ren­dezőgárdának megszervezéséért, amely a legelitebb bálnáik is díszére válhatott volna, annyi eleganciával és annyi szeretet­­reméltósággal teljesítette körültekintő, felelősségteljes, de mégis kedves kötelességét. És ha azt mondjuk, hogy a leg­kisebb félreértés vagy súrlódás sem merült fel e odaadó ren­dezői munka eredményeképen, ezzel még nem mondtunk so­kat) de mindennél jobban rávilágít a Vigalmi Bizottság szinte emberfölötti munkájára, amely már mindjárt a bál elején meg­nyerte a csatát. Hölgyeinknek már mindjárt belépésükkor ízléses táncrenddel és ajándékképpen osztogatott pipere- és cukorkacsomagokkal kedveskedett, majd az emelkedett han­gulat során színes léggömbökkel, amelyek színpompás karneváli hangulatot varázsoltak az amúgy is káp­rázatos vigalomba. A souper Még jó, hogy a souper szünetet parancsolt a táncnak, hiszen azzal a lendülettel, amely éjfél felé elfogta közönségünket, reggelig aligha futotta volna. És itt, a szuper alatt derült ki, hogy egymásra talált a szakma minden tényezője: gyáriparos, nagy kereskedő és kisfestékes. A terített fehér asztal varázsa alatt mindnyájan tudatára ébredtünk annak, hogy mennyire egyek érdekeink, mennyire megtalálhatjuk a kiutat a mi kü­lön válságunkból. Erre a felismerésre koccintottuk össze po­harainkat és ez a felismerés pecsételte meg ezen éjszakán a szakma egybeforradását. Nem csoda, ha csakhamar egyetlen nagy asztaltársasággá alakult át bár közönsége, egyetlen nagy családdá, amelynek végeredményben mégis csak azono­sak az érdekei. De bármennyire is nagy jelentőségű a szakma különböző ré­tegeinek ez az egymásratalálása, a fiatalság mégis csak fia­talság, amelynek tánc az eleme... és már több, mint egy órája nem táncolhat! Ezt nem lehet kibírni!... Nosza, rajta és kez­dődik egy olyan szupécsárdás, amely egy félóránál alább nem is adja. Táncverseny És míg a szakma „öregei még mindig sírva vígadnak, benn a nagyteremben megindul a táncverseny Horváth Jenő kereskedelmi tanácsos értékes tiszteletdíjaiért. Valósággal produkciószámba menő táncokat látunk, úgyhogy a zsűrinek nehéz a dolga. Végül a következő pároké a pálma: I. díj: Fekete Márta—Bíró György II. díj: Klein Klári—Gál József III. díj: Radó Erzsi—Kohen Olivér. Horváth kereskedelmi tanácsos szellemes beszéd kísére­tében osztja ki a díjakat. «•Sose halunk meg!» E rövid kis intermezzo után most már kivilágos kivirrad­­tig folyik a tánc. A hangulat a tetőpontjára hág: benn a nagyteremben és kinn az étteremben, amikor megjelenik a Festékes Bál negyedhivatalos lapja, amelynek címe: „Sose halunk m­e­g... Szerkesztette: Förstner Miklós és ára megfizethetetlen. A lap tele kedvesebbnél-kedvesebb, mókásabbnál-mókásabb ötletekkel; nem csoda, hiszen Förstner a felelőtlen szerkesztő. Százával szállnak a léggömbök ... Ropog a csárdás, andalog a valcer, sóhajt a tangó és pat­tog a fox ... Földfestékek, cementfestékek, bányatermékek, bérőrlés. Terpentinek, gyanták, viaszok, lenolaj, stb. I FLOP A I ■ Ь %1 9\ I terpentinszappan a I legtökéletesebb mosószappan! ADLER H. Ásványörlő és Festékáru R.-T. Budapest, VII. Telep ucca 50. Alapirlatod: 1877. Telefon: 96-4-58, 86-6-53.

Next