Festék Ujság, 1936 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-31 / 1. szám

10 Festék aisár. LORD LEVERHULME - az ipari vezető mintaképe* 1884-ben történt, hogy William Hesketh Lever — a ké­sőbbi lord Leverhulme — aki akkoriban 33. életévében járt, elégedetlenné vált azzal az unalmas robottal, amelyet szá­mára az édesapja lancashirei fűszernagykereskedésének veze­tése jelentett, annak dacára, hogy ennek az üzletnek nagy előnyt jelentett a tulajdonos fiának energiája, találékonysága és kereskedői tevékenységének újszerűsége. A fiatalember afeletti elégedetlensége , hogy akkori sorsában nélkülöznie kellett a feltörekvő és vállalkozó szellemének megfelelő cél­kitűzést — arra bírta, hogy további boldogulásának dolgát jól megfontolja, miközben korszakalkotó elhatározásra jutott. Elhatározta ugyanis, hogy egy árucikkre, a szappanra speci­alizálja magát, amit mint iskolából kikerült ifjú ő vágott fel darabokra és göngyölt papírba édesapja vásárlói számára. Hozzáfogott egy kiváló minőségű szappan előállításához, amelynek lebilincselő nevet adott és ennek olyan elterjedtséget igyekezett biztosítani, amit eddig a világnak egyetlen áru­cikkénél sem értek el. Elsősorban is lefektette a szappan­gyártás alapelvét a következőkben: „Minden deka szappan, amit mi csinálunk, legyen tiszta és hamisítatlan... minden láda szappan, mi­előtt elhagyja gyárunkat, alaposan megvizsgálandó... és hajlandók vagyunk egész hírnevünket feltenni min­den egyes szappandarabra, ami tőlünk kimegy.” Az eladás kereskedelmi problémái iránt hihetetlen éles­látással bírt. Oly kérdéseket, melyek ma a reklám-szakem­berek seregét foglalkoztatja, neki elsőként úttörőnek kellett megoldania és igy jött rá W. H. Lever, hogy egy tiszta, gyorsan habzó és munkát takarító szappan egymagában nem vonja magára a világ közönségének figyelmét, ha nem talál­nak számára megfelelő védjegyet. Jellemző reá, hogy az ak­kor található legkiválóbb szabadalmi és védjegyszakértők tanácsát kérte ki és midőn már féltucat javaslatot tettek eléje, ő még mindig latolgatott, habozott és azután — mint a villám látta meg, hogy mit kell választania. Annyira bizo­nyos volt benne, hogy az egyszerű, házias, vidám, mindenki számára érthető „Sunlight” (Napfény) szó az, amit ő keres, hogy az elhatározásának izgalma és az az aggodalom, amely erőt vett rajta mindaddig, míg a védjegyét be nem jegyezték, olyan benyomást hagyott benne hátra, hogy hosszú üzleti pályafutásának végéig élethűen fel tudta idézni. „Csak úgy remegtem a védjegyeztetés sikeréért”, — írta jónéhány évvel későbben — „afeletti félelmemben, hogy valaki más is meg­kaphatja és szinte csodálatos, hogy ez a szó „Sunlight” nem­csak hogy Angliában volt bejegyezhető, de azóta sem jutot­tunk olyan országba, ahol a bejegyeztetés ne lett volna lehet­séges.” A Sunlight-szappan soha nem látott nagyméretű hirde­téssel támogatott bevezetése egy csapásra megváltoztatta a háztartások mosási módszerét. A háziasszonyok hamarosan felfedezték, hogy az új szappan könnyen feloldja a piszkot és sok kemény munkát takarít meg nekik. Nem csoda tehát, hogy amikor a Sunlight megjelent a takaros, kedves papír­­dobozokban, melyek mindegyike egy kézbeillő, szabványos szappandarabot tartalmazott, népszerűsége nőttön-nőtt a házi­asszonyok között, akik addig a szappant idomtalan rudakban vették, közönséges újságpapirosba csomagolva. Olyan naggyá nőtt a kereslet, hogy az a bérbevett warringtoni gyártelep, melynek termelését addigra már az eredeti húszszorosára fokozták fel, nem győzte a munkát. Hogy a keresletet kielégíthesse, W. H. Lever elhatározta, hogy a Chesire grófságban, a Mersey folyó partján fekvő 52 acre (40 kat. hold) területen saját gyárat épít magának. Jel­lemző előrelátásával és képzelőtehetségével felismerte az egyébként nem sokat ígérő telek előnyeit, melyeket a vízi­­szállítás lehetősége és a szomszédos vasút jelentettek és rög­tön tudta, hogy gyára számára a legmegfelelőbb helyet találta meg, így azután 1888-ban a felesége megtette az első kapa­vágást a Port-Sunlightnak elnevezett helyen és ezzel meg­alapította azt az ipartelepet, amelyet a várostervező szak­emberek hosszú éveken keresztül minta gyanánt tekintettek az egész világ számára. Ennek a gyárnak a mai termelő­­képessége heti 4000 tonna szappan és a hozzátartozó várossal együtt 512 acre-nyi (362 kat. hold) területet foglal el. Port Sunlight csak egyike, ha mindenesetre a legnagyobb is, a gyárak láncolatának, melyek az egész világot körülövezik. 1894-ben a családi társaság átalakul bejegyzett nyilvános felelősségű társasággá 1.500.000 font (37.500.000 P) alap­tőkével. Nem érdektelen ezt az alaptőkét a legutolsó mérleg­ben kimutatott tétellel összehasonlítani, amely már több mint 59.000.000 fontot (1.425.000.000 P) tett ki. Már a Lever Bro­thers Ltd. működésének első éveiben is a tőkéjét befektetni akaró közönség nagy bizalmat mutatott az alapító és első elnök üzleti géniusza iránt és bármely további vállalkozása számára is a szükséges pénzösszeget mindenkor készségesen rendelkezésre bocsátotta. A Lever Brothers­ cég további története romantikus soro­zatát tartalmazza a gyártási eljárásra, a nyersanyagok ter­melésére és kiválasztására, valamint a kereskedelmi metódu­sokra vonatkozó úttörő munkának. A huszadik század első két évtizede alatt alapozták meg a társaság saját nyersanyag­­forrásainak megszerzését. A Brit Salamon-szigeteken nagy területeket vásároltak kókuszpálma-ültetvények számára, a Belga Kongóban koncesszióhoz jutottak és a társaság nyugat­afrikai érdekeit kibővítették a Niger Company Limited meg­szerzése által. Majd később a bálnavadászati eljárások és a bálnaolaj felhasználásának fokozatos kifejlesztésével a Lever Brothers­ cég újabb nyersanyagok ellátási forrásához jutott. Növényolajgyárakat és finomítókat állítottak fel, hogy az óriás mennyiségű nyersanyagot feldolgozhassák. A világnak talán a legnagyobb magánkézben lévő zárt kikötőjét létesí­tették közvetlenül Port Sunlight mellett, Bromborough Port néven. Az egész konszern több, mint 3000 különálló, a világ minden részében működő vállalatot foglal ma­gában. A társaság feltörésének évei alatt siker, gazdagság és világi méltóságok jutottak az alapítónak osztályrészül. 1911- ben lovagi, 1917-ben bárói, 1922-ben pedig grófi címet nyert, ez utóbbit Lord Leverhulme néven. Az évek során egyre-másra valósította meg messzemenő álmait. Azon a nevezetes napon, mikor felesége az első kapa­vágást megtette a gyártelepen, azon reményének adott ki­fejezést, hogy valamikor munkásai számára is házakat fog építeni, ahol kényelmesen élhetnek és megtanulhatják, hogy: „Az életnek egyéb öröme is van, mint a gyárba járni, jönni és a szombat esti bérfizetésre várni.” Port Sunlight az a mintaváros, amelynek kényelmes házai, bájos kertjei, szoci­ális és nevelőintézményei eleven tanúbizonyságát szolgáltat­ják álmai valóraváltásának. Port Sunlightre mondta egyszer egy brit államférfiú: „Ez a telep a szervezés és a jószívűség diadala.” Port Sunlightnak messze földön olyan híre van, hogy évente több mint 150.000 személy látogatja meg. 1930-ban a Hutter-cég vette át a Lever-gyártmányok magyarországi előállítását és forgalombahozatalát és ezek a jól ismert háztartási cikkeke — mint a Sunlight-szappan, a Lux, a Vim, a Rinso — azóta Hutter és Lever cég útján kerülnek Magyarországon forgalomba. ") Ezt a cikket az ezidei Hutter évkönyvből vettük át a cég szives engedelmével.

Next