Festék Ujság, 1936 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-31 / 1. szám
10 Festék aisár. LORD LEVERHULME - az ipari vezető mintaképe* 1884-ben történt, hogy William Hesketh Lever — a későbbi lord Leverhulme — aki akkoriban 33. életévében járt, elégedetlenné vált azzal az unalmas robottal, amelyet számára az édesapja lancashirei fűszernagykereskedésének vezetése jelentett, annak dacára, hogy ennek az üzletnek nagy előnyt jelentett a tulajdonos fiának energiája, találékonysága és kereskedői tevékenységének újszerűsége. A fiatalember afeletti elégedetlensége , hogy akkori sorsában nélkülöznie kellett a feltörekvő és vállalkozó szellemének megfelelő célkitűzést — arra bírta, hogy további boldogulásának dolgát jól megfontolja, miközben korszakalkotó elhatározásra jutott. Elhatározta ugyanis, hogy egy árucikkre, a szappanra specializálja magát, amit mint iskolából kikerült ifjú ő vágott fel darabokra és göngyölt papírba édesapja vásárlói számára. Hozzáfogott egy kiváló minőségű szappan előállításához, amelynek lebilincselő nevet adott és ennek olyan elterjedtséget igyekezett biztosítani, amit eddig a világnak egyetlen árucikkénél sem értek el. Elsősorban is lefektette a szappangyártás alapelvét a következőkben: „Minden deka szappan, amit mi csinálunk, legyen tiszta és hamisítatlan... minden láda szappan, mielőtt elhagyja gyárunkat, alaposan megvizsgálandó... és hajlandók vagyunk egész hírnevünket feltenni minden egyes szappandarabra, ami tőlünk kimegy.” Az eladás kereskedelmi problémái iránt hihetetlen éleslátással bírt. Oly kérdéseket, melyek ma a reklám-szakemberek seregét foglalkoztatja, neki elsőként úttörőnek kellett megoldania és igy jött rá W. H. Lever, hogy egy tiszta, gyorsan habzó és munkát takarító szappan egymagában nem vonja magára a világ közönségének figyelmét, ha nem találnak számára megfelelő védjegyet. Jellemző reá, hogy az akkor található legkiválóbb szabadalmi és védjegyszakértők tanácsát kérte ki és midőn már féltucat javaslatot tettek eléje, ő még mindig latolgatott, habozott és azután — mint a villám látta meg, hogy mit kell választania. Annyira bizonyos volt benne, hogy az egyszerű, házias, vidám, mindenki számára érthető „Sunlight” (Napfény) szó az, amit ő keres, hogy az elhatározásának izgalma és az az aggodalom, amely erőt vett rajta mindaddig, míg a védjegyét be nem jegyezték, olyan benyomást hagyott benne hátra, hogy hosszú üzleti pályafutásának végéig élethűen fel tudta idézni. „Csak úgy remegtem a védjegyeztetés sikeréért”, — írta jónéhány évvel későbben — „afeletti félelmemben, hogy valaki más is megkaphatja és szinte csodálatos, hogy ez a szó „Sunlight” nemcsak hogy Angliában volt bejegyezhető, de azóta sem jutottunk olyan országba, ahol a bejegyeztetés ne lett volna lehetséges.” A Sunlight-szappan soha nem látott nagyméretű hirdetéssel támogatott bevezetése egy csapásra megváltoztatta a háztartások mosási módszerét. A háziasszonyok hamarosan felfedezték, hogy az új szappan könnyen feloldja a piszkot és sok kemény munkát takarít meg nekik. Nem csoda tehát, hogy amikor a Sunlight megjelent a takaros, kedves papírdobozokban, melyek mindegyike egy kézbeillő, szabványos szappandarabot tartalmazott, népszerűsége nőttön-nőtt a háziasszonyok között, akik addig a szappant idomtalan rudakban vették, közönséges újságpapirosba csomagolva. Olyan naggyá nőtt a kereslet, hogy az a bérbevett warringtoni gyártelep, melynek termelését addigra már az eredeti húszszorosára fokozták fel, nem győzte a munkát. Hogy a keresletet kielégíthesse, W. H. Lever elhatározta, hogy a Chesire grófságban, a Mersey folyó partján fekvő 52 acre (40 kat. hold) területen saját gyárat épít magának. Jellemző előrelátásával és képzelőtehetségével felismerte az egyébként nem sokat ígérő telek előnyeit, melyeket a víziszállítás lehetősége és a szomszédos vasút jelentettek és rögtön tudta, hogy gyára számára a legmegfelelőbb helyet találta meg, így azután 1888-ban a felesége megtette az első kapavágást a Port-Sunlightnak elnevezett helyen és ezzel megalapította azt az ipartelepet, amelyet a várostervező szakemberek hosszú éveken keresztül minta gyanánt tekintettek az egész világ számára. Ennek a gyárnak a mai termelőképessége heti 4000 tonna szappan és a hozzátartozó várossal együtt 512 acre-nyi (362 kat. hold) területet foglal el. Port Sunlight csak egyike, ha mindenesetre a legnagyobb is, a gyárak láncolatának, melyek az egész világot körülövezik. 1894-ben a családi társaság átalakul bejegyzett nyilvános felelősségű társasággá 1.500.000 font (37.500.000 P) alaptőkével. Nem érdektelen ezt az alaptőkét a legutolsó mérlegben kimutatott tétellel összehasonlítani, amely már több mint 59.000.000 fontot (1.425.000.000 P) tett ki. Már a Lever Brothers Ltd. működésének első éveiben is a tőkéjét befektetni akaró közönség nagy bizalmat mutatott az alapító és első elnök üzleti géniusza iránt és bármely további vállalkozása számára is a szükséges pénzösszeget mindenkor készségesen rendelkezésre bocsátotta. A Lever Brothers cég további története romantikus sorozatát tartalmazza a gyártási eljárásra, a nyersanyagok termelésére és kiválasztására, valamint a kereskedelmi metódusokra vonatkozó úttörő munkának. A huszadik század első két évtizede alatt alapozták meg a társaság saját nyersanyagforrásainak megszerzését. A Brit Salamon-szigeteken nagy területeket vásároltak kókuszpálma-ültetvények számára, a Belga Kongóban koncesszióhoz jutottak és a társaság nyugatafrikai érdekeit kibővítették a Niger Company Limited megszerzése által. Majd később a bálnavadászati eljárások és a bálnaolaj felhasználásának fokozatos kifejlesztésével a Lever Brothers cég újabb nyersanyagok ellátási forrásához jutott. Növényolajgyárakat és finomítókat állítottak fel, hogy az óriás mennyiségű nyersanyagot feldolgozhassák. A világnak talán a legnagyobb magánkézben lévő zárt kikötőjét létesítették közvetlenül Port Sunlight mellett, Bromborough Port néven. Az egész konszern több, mint 3000 különálló, a világ minden részében működő vállalatot foglal magában. A társaság feltörésének évei alatt siker, gazdagság és világi méltóságok jutottak az alapítónak osztályrészül. 1911- ben lovagi, 1917-ben bárói, 1922-ben pedig grófi címet nyert, ez utóbbit Lord Leverhulme néven. Az évek során egyre-másra valósította meg messzemenő álmait. Azon a nevezetes napon, mikor felesége az első kapavágást megtette a gyártelepen, azon reményének adott kifejezést, hogy valamikor munkásai számára is házakat fog építeni, ahol kényelmesen élhetnek és megtanulhatják, hogy: „Az életnek egyéb öröme is van, mint a gyárba járni, jönni és a szombat esti bérfizetésre várni.” Port Sunlight az a mintaváros, amelynek kényelmes házai, bájos kertjei, szociális és nevelőintézményei eleven tanúbizonyságát szolgáltatják álmai valóraváltásának. Port Sunlightre mondta egyszer egy brit államférfiú: „Ez a telep a szervezés és a jószívűség diadala.” Port Sunlightnak messze földön olyan híre van, hogy évente több mint 150.000 személy látogatja meg. 1930-ban a Hutter-cég vette át a Lever-gyártmányok magyarországi előállítását és forgalombahozatalát és ezek a jól ismert háztartási cikkeke — mint a Sunlight-szappan, a Lux, a Vim, a Rinso — azóta Hutter és Lever cég útján kerülnek Magyarországon forgalomba. ") Ezt a cikket az ezidei Hutter évkönyvből vettük át a cég szives engedelmével.