Filmtechnika, 1936 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1936-01-01 / 1. szám

olcsó ár dacára kitűnő vetítést, jó hangleadást, kényelmet és ha-' t álságos nézőtéri hatást nyújtanak. Az 1936-os esztendő tehát úgy technikai, mint építészeti értelem­ben az átépítések és modernizálások jegyében fog lezajlani. A múltban a mozisok csak arra törekedtek, hogy átfessék, átigazít­sák mindazt, amit a közönség „lát“. A szemre akartak hatást gya­korolni és nem helyeztek nagy súlyt a technikai berendezések tökéletesítésére, ami a színház lelkét képezi és a közönség szeme előtt tulajdonképen el van rejtve. Pedig az interieur csak először hat újszerűen, azután már a közönség megszokja. A rossz vetítést azonban még a legszebb interieur sem tudja jóvátenni. Helyesen cselekszik tehát minden színházvezető, ha a technikai berendezést javítja és az újításokat bevezeti. Lapunk hasábjain rendszeresen ismertetni fogjuk azokat az újítá­sokat , amelyek egy modern üzemben ma már elengedhetetlenek és célszerűségüknél fogva ajánlhatók arra, hogy minden mozgó­képszínház azokat alkalmazza. Ilyen újítások például az akusztikai burkolások, amelyekről már múlt számunkban említést tettünk, motoros függönyhúzó szerkezetek, újszerű vetítőnyílást elzáró szerkezetek, stb. Szólunk legelőször a kivetítőnyílást elzáró rekeszekről. A tűzrendészeti bizottságok most már sorozatosan kérik olyan ki­­vetítőnyílást­ záró rekeszek készítését, amelynek teljesen tűzbizto­­sak. Az alábbiakban ismertetünk egy ilyen magyar gyártmányas szerkezetet. Az 1. és 2. ábrán látható egy teljesen kéregöntvény­­ből készült, b­romozott vezető sínekkel, üvegtartóval bíró nyílas­­elzáró rekesz, mely drótkötél meghajtással, relais közvetítésével működik. A relaist a kezelőtáblán elhelyezett rövidrezáró helyezi Filmtechnika 3

Next