Filmtechnika, 1938 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
A MOZGÓKÉPSZÍNHÁZAK RENDÉSZETE STB. Mozgóképszínházak akusztikai viszonyai ugyanis nem azonosak a drámai színházak akusztikai viszonyaival, mert más a színpadig elhangzó élőszó és más törvényeknek van alávetve a hangszórón keresztül történő hangvisszaadás. Míg az élőszó művészei a színpadon helyüket állandóan változtatva mondják el szerepüket, addig a hangosfilm a vászon mögött elhelyezett egész kis hangszórómembránon keresztül szólal meg és hangtölcsérek révén a hang irányítva van. Az élő színpad akusztikai viszonyai állandóak, mozgóképszínházaknál azonban a változó látogatottságnak megfelelően változnak a terem akusztikai viszonyai is, úgy hogy a hangleadást ezeknek a változó akusztikai viszonyoknak megfelelően kell szabályozni. A mozgóképszínház akusztikai kiképzése tehát olyan legyen, hogy a változó látogatottság dacára mindig élvezhető hangleadást nyújtson. A feladat nem egyszerű, mert más utánrezgési viszonyokat követel meg az emberi beszéd és más utánrezgési viszonyok kedveznek a zenei leadásnak. Minél kisebb az utánrezgés, annál élvezhetőbb a dialóg, viszont nagyobb utánrezgés a zenei leadást teszi tökéletesebbé. Egy mozgóképszínház megépítésénél tehát a látogatottság és a falak burkoló anyagának hangelnyelő képessége fontos tényezők, de fontos még a színházterem architektonikus kiképzése, alaprajza és egész felépítése is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hosszú négyszögöles terem akusztikailag nem olyan kedvező, mint a tojásdad alakban épített színháztermek. Szabály az, hogy egy terem hossza méterekben kifejezve lehetőleg ne legyen nagyobb, mint a terem szélességének és magasságának összege. Fontos ez, az esetleg keletkező visszhang, zavaró zörejek és interferencia jelenségek szempontjából. Ebből a szempontból a színházterem mennyezetkiképzése is lényeges, amennyiben csak a lapos mennyezetű termeknek van valóban kedvező akusztikája. A nézőtérnek építészeti feltételeit bevezetésünkben már ismertettük. A széksorok úgy helyezendők el, hogy a legszélső ülésen is a látószög 45°-nál ne legyen több. Ugyanis 30°-ig a látószög jó és a vetített képet torzításmentesen szemlélheti a néző. 30—45°-ig az alakok már egy kissé megnyúlnak, azonban ez a kis torzítás még nem hat zavarólag. 45°-on túl azonban már egészen megnyúlt alakokat látunk a képen, sőt egyes '.vetítőfal típusoknál ezeken az üléseken a kép lényegesen sötétebbnek látszik, mint a középről szemlélve. 4 filmDaímika