Fonó-Szövő-Ipar, 1914 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1914-01-01 / 1. szám
4FONÓ-SZÖVŐ-IPAR hogy tanulmányútjuk befejezte után valamely hazai gyárban való alkalmaztatásuk biztosítva van; 12 év óta pedig még az a kikötés is szerepel, hogy a gyárosnak kötelező okiratban kell kijelentenie az alkalmaztatást, sőt igen gyakran a segélynek megfelelő összeggel magának is hozzá kell járulni a tanulmányút költségeihez. Ez az eljárás van most is alkalmazásban az engedélyezések legnagyobb részénél. Előnyei mellett hátránya is van elég, így pl., hogy az alkalmazott kiképzése egyoldalú és oly függésbe kerül munkaadójával szemben, mely jövőbeni boldogulását hátráltathatja. Az államnak a textilipar magyarosítására irányuló fentebb említett második tevékenysége az 1907. évi III. t.-c. határozmányain alapul. A törvény 7. §-a mondja ki, hogy állami kedvezmények megadását feltételekhez kötheti a kereskedelemügyi miniszter és megállapítja, hogy az alkalmazott munkások és tisztviselők 75%-ának magyar honosnak kell lenni. A közszállításoknál pedig a t.-c. II. fejezetének végrehajtási utasítása a 7. §-ban körülírja a »hazai ipar" fogalmát és megállapítja, hogy a hazai ipar révén fedezettnek akkor tekintendő valamely ipari szállítás — amit a törvény 13. §-a előír — ha többek között »elsősorban magyar honos műszaki és munkaerők alkalmazása mellett" állíttatott elő a szállítandó iparcikk. A törvénycikk végrehajtási utasítása és az ennek alapján kiadott közszállítási szabályzat és szabályrendelet a kellő ellenőrzés módozatairól is tájékoztat. E törvény életbelépte óta segélyezett vagy kedvezményezett vállalatok mindegyikénél a törvényszerű kikötés valóban alkalmaztatik. Lemrost feldolgozása Amerikában. Tudvalévő dolog, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában nem termelnek lent rostok iiérése céljából. Ennek fő oka a magas munkadíj, amely néhol ötszöröse, sőt nyolcszorosa annak, amit Magyarországon, vagy Európa más országaiban fizetnek. Ez okból az Egyesült Államokban és Kanadában nincs számottevő lenipar, hanem a szükséges lenfonalat és lenszöveteket Európából importálják, évenként körülbelül $ 300.000.000 értékben. Több százezer acre-en termelnek lent olajpréselés czéljából, de a szalmát elégetik. Sokan próbálták már ezt a szalmát rostok nyerésére használni, de minden eredmény nélkül, minthogy a szalma csak a magvak érése után aratódik, ez állapotban pedig a természetes áztatás eredménytelen. Egypár héttel ezelőtt végre, hosszú kísérletezés után sikerült dr. May Jenő magyar textilmérnöknek (Somerville), a Magyar Textiltechnológusok Egyesülete tagjának a lenszalmából fonható rostokat előállítani, mégpedig olyan jó minőségű rostokat, amelyek bátran vetekednek a legjobb minőségű orosz lennel. Jelenleg egy társaság szervezkedik nagy alaptőkével, amelynek célja e rostokat egyrészt fonásra felhasználni, másrészt pedig az előkészített rostokat az európai piacra vinni- Az eljárás szerint még a hulladék is felhasználódik papírgyártásra és kötélkészítésre, úgy hogy semmi sem megy kárba. Néhány szó a textilipar múltjáról és jelenéről. Kőrösfői Kriesch Aladár előadása a »Magyar Textiltechnológusok Egyesülete“ 1913 november 9-én tartott rendkívüli közgyűlésén. Megvallom, szinte kissé zavarban vagyok, midőn itt Önök előtt a textilipar technológusai előtt, erről az iparról akarok valamit mondani. Olyanformán érzem magam, mintha valami vad, egyszerű ősember volnék és obszidián nyíllal és kőszekercével akarnék versenyezni, harcrakelni az Önök gyorstüzelő géppuskái, shrapnelei, torpedói ellen, vagy — hogy egy kevésbé harcias, ellenséges hasonlattal éljek — mintha én gyalogjárva iparkodnék nagybaktatva ugyanazon cél felé, amelyet Önök robogó autón, vagy suhogó biplánon közelítenek meg. Szerencsére ez az utóbbi hasonlat jobban talál: csakugyan ugyanegy cél felé törekszünk, Önök is, én is, mind a ketten — habár nagyon különféle utakon , mind a kettőnk közös célja: a magyar textilipar fejlesztése, virágzóvá tétele. Én az Önök tulajdonképeni szakmájában laikus vagyok; a szövőiparban használt gépeket illetőleg néhány általános elvnél egyebet nem ismerek, mégis meg fogom kísérelni, kimutatni a kettőnk munkája között való összefüggést — és amit ennél is fontosabbnak tartok — az egymásra való utaltságunkat. Tudjuk, hogy az emberi művelődés legkezdetlegesebb kezdetén már ott találjuk a szövőipar legelső kísérleteit : háncsból, fűből, kákából készült fonadékok alakjában. De aránylag igen korán tanulta meg az ember a valódi szövést — kitalálván a szövőszék valami egyszerű alakját. És bármelyik letűnt régi kultúrát tekintjük is meg, mindenütt ott fogjuk találni a textilipar oly nemes és tökéletes alkotásait, amelyeket — s ezt becsületes szerénységgel meg kell vallanunk — még a XX. század intelligenciájában annyira fejlett embere sem tud megközelíteni az ő tökéletes gépeivel. Akár Egyptomot nézzük, akár régi keleti szövéseket, akár a klasszikus görögök kevés fennmaradt emlékeit, vagy a kopt szövéseket, vagy tovább a keresztény középkor elején a saracén és sicíliai munkákat, a mohammedánizmus halhatatlan szőnyegalkotásait, meg a nyugati festményeket megszégyenítő gobelinjeit, akár pedig elhagyva az európai kultúrkört, China, Japán és India szövései felé fordulunk, vagy a régi, letűnt amerikai kultúrák textiltermékeit vizsgáljuk, Mexikó és az aztékok szövéseit, mindenütt ugyanazokat a jelenségeket fogjuk találni; hogy a használt anyag hihetetlen becsületességgel és ügyességgel van kikészítve; hogy a leggyönyörűbb, legnemesebb színekkel van színezve; hogy technikailag a legnagyobb pontossággal és tökéletességgel van megszőve; hogy mintájukban a legtisztább művészi ízlés és leleményesség, stíl és anyagszerűség jelentkeznek. S ez a négy fő jellemvonás megtalálható épen úgy ama régi korok legegyszerűbb ruhafoszlányaiban, — hisz sokszor nem is ismerünk egyebet — mint a leggazdagabb, legünnepibb, csak díszítésül szolgáló szőnyegben