Fonó-Szövő-Ipar, 1917 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1917-04-21 / 4. szám
4FONÓ-SZÖVŐIPAR sági számértékeit (9. oszlop) A 3., 4., 5., 6. és 7. oszlopokban álló adatok ismerete és figyelembevétele szükséges főképen ahhoz, hogy megállapíthassuk, két összehasonlítandó szövet közül melyik lehet melegtartóbb, ha a kísérletileg megállapítható melegtartóssági szám nem áll rendelkezésünkre. Hogy mennyire nem megbízható a súly vagy vastagság alapján való becslés, kitűnik az I. táblázatból, hat. 1. sorba szedjük a 14. szövetet a) súly-, b) vastagság- és c) melegtartóssági számérték szerint (a sort a legjobbal kezdve s a legrosszabbul végezve). 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. a) VII. III. IV. VI. I. II. V. VIII. X.XI XII. XIV. IX. XIII. b) Vili. VII. IV. I. II.VI.III. V. IX. X. XI. XII. XIV. XIII c) VIII. VII. IV. V. VI. II. 1. III. XI. IX. X. XIV. XIII. XII* Eszerint feltétlenül szükséges a melegtartóssági szám kísérleti megállapítása, ha teljesen megbízható módon akarunk meggyőződést szerezni arról, melyik szövet nyújt testünknek jobb védelmet. A II. táblázatban közölt két-két szövet együttes vizsgálatára vonatkozó adatok a bérlelés szerepét, a melegtartósság fokozása szempontjából tett pótlás értékét illusztrálják. II. táblázat: E kísérletekből láthatni, hogy a II. számú köpenyposztó a IX. flanellel együtt ép annyi védelmet nyújt a testnek, mint a VII. számú pokróc. A II. számú köpenyposztó a XII. számú pamutvászonnal vagy a XIII. számú nyers lenvászonnal vagy a vékony valódi selyemszövettel béllelve ugyanolyan melegtartó, mint a jóval vastagabb és nehezebb IV. számú katonaposztó. A szövetek megnevezése Melegtartóssági szám melyen II. Köpelyposztó ... ............. .. ... ... 1129 IX. Flanell .... _______ __________ 1069 XII. Pamutvászon ... ... . ... — ____ 1040 XIII. Nyers len ____ __________ ... ... 1046 Valódi selyem (igen vékony) ____ ___— Vad selyem (vastagabb szövet) ... ... .. ...— II. Köpeny posztó -f- IX. flantil ..._ 1203 „ -f- vadselyem ... ... ... 1193 „ -f- XII. pamutvászon 1174 „ -j- XIII. nyersen 1172 „ -j- valódi selyem ... ... 1172 A kender áztatása és szárítása. Irta: Horn József. A kender áztatásának célja — mint ismeretes — az, hogy a kórós kender fás részeitől a fonásra alkalmas rostok könnyen elváljanak, a fás részek törékenyebbek legyenek s a rostok ragasztó anyaga és lignintartalma, mely azokat merevekké, törékenyekké tenné, részben kioldódjék. Oldószerül vizet használnak, mely baktériumok közreműködésével fejti ki hatását. Az áztatás lehet természetes, vagy mesterséges. A természetes áztatás harmatsegélyével a gyepen, vagy pedig álló- vagy folyóvízben történik, míg a mesterséges áztatás külön e célra épített medencékben rendszerint meleg vízben, esetleg alkalikus vagy savas fürdőben. A természetes áztatás lassú és kényelmetlen, ezért a gyáriparban majdnem kizárólag a mesterséges áztatás használatos, azért e cikkben is csak az utóbbinak egyik módjával kívánunk foglalkozni. A mesterséges áztatáshoz sokféle rendszerű medencéket használnak, de egyszerűségénél fogva legelterjedtebb a zsilipes betonmedence, amilyet az 1. ábra tüntet fel. Egy ilyen medence szokásos méretei a következők: hossza 30 m., szélessége 6 m., mélysége P 10—P25 m. Ekkor a medencébe 100 métermázsa kenderkóró fér el, mert 1 métermázsa kóró körülbelül 18 m 2 területet igényel. A nyers kenderkórókévéket egymás mellé fektetik a D medence fenekére (lásd az 1. ábrát), majd egy következő sort az előbbiekre kereszt irányban: ha a medence tele van kévékkel, a D traverszek között egymástól 1 m. távolságban fagerendákat helyeznek a kenderre annak leszorítására, aztán az L csatornát E zsilippel gondosan elzárják és az A vezetéken át lágy, vagyis ásványi sóktól mentes vizet bocsátanak a B tárnába, honnan az befolyik a D medencébe. Ha a víz a kendert ellepte, a vízbevezető nyílást C zsilippel elzárják, így marad a kender addig, amíg az áztatás hatása megfelelő; erről pedig úgy győződhetünk meg, hogy a medence különböző helyeiről kihúzunk egy egy kenderszálat, azt 10—12 cm. távolságban megtörjük: ha a törések közt a rostok a fától könnyen elválnak, az áztatást befejezhetjük, ellen esetben azt folytatni kell. Bármilyen gyakorlott mester van is az áztatással megbízva, fontos ezt törési próbákkal ellenőrizni, nehogy túráztatás álljon be, mert ekkor már a rostok rothadásba mennek át s szilárdságuk szerfölött csökken, úgy hogy szétszakadoznak. Az áztatás befejezése után megnyitjuk az E zsilipet s ekkor a szennyvíz a medencéből az M csatornába folyik, ahonnan elvezetik. A kendert a szennyvíz leeresztése után néhol öblíteni szokták, de ez nagy üzemeknél legtöbbször elmarad. A szennyvíz elvezetése igen kényes feladat. Az tudnillik rengeteg kártékony baktériumot tartalmaz. Ha tehát közvetlenül tóba vagy folyóba 1. ábra. Zsilipes betonmedence.