Fonó-Szövő-Ipar, 1917 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1917-04-21 / 4. szám

4FONÓ-SZÖVŐIPAR sági számértékeit (9. oszlop) A 3., 4., 5., 6. és 7. osz­lopokban álló adatok ismerete és figyelembevétele szükséges főképen ahhoz, hogy megállapíthassuk, két összehasonlítandó szövet közül melyik lehet melegtartóbb, ha a kísérletileg megállapítható melegtartóssági szám nem áll rendelkezésünkre. Hogy mennyire nem megbízható a súly vagy vastagság alapján való becslés, kitűnik az I. táblázat­ból, hat. 1. sorba szedjük a 14. szövetet a) súly-, b) vastagság- és c) melegtartóssági számérték szerint (a sort a legjobbal kezdve s a legrosszabbul végezve). 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. a) VII. III. IV. VI. I. II. V. VIII. X.XI XII. XIV. IX. XIII. b) Vili. VII. IV. I. II.VI.III. V. IX. X. XI. XII. XIV. XIII c) VIII. VII. IV. V. VI. II. 1. III. XI. IX. X. XIV. XIII. XII* Eszerint feltétlenül szükséges a melegtartóssági szám kísérleti megállapítása, ha teljesen megbíz­ható módon akarunk meggyőződést szerezni arról, melyik szövet nyújt testünknek jobb védelmet. A II. táblázatban közölt két-két szövet együttes vizsgálatára vonatkozó adatok a bérlelés szerepét, a melegtartósság fokozása szempontjából tett pótlás értékét illusztrálják. II. táblázat: E kísérletekből láthatni, hogy a II. számú köpeny­posztó a IX. flanellel együtt ép annyi védelmet nyújt a testnek, mint a VII. számú pokróc. A II. számú köpenyposztó a XII. számú pamut­vászonnal vagy a XIII. számú nyers lenvászonnal vagy a vékony valódi selyemszövettel béllelve ugyanolyan melegtartó, mint a jóval vastagabb és nehezebb IV. számú katonaposztó. A szövetek megnevezése Meleg­tartóssági szám m­e­lyen II. Köpel­yposztó ... ............. .. ... ... 1129 IX. Flanell .... _______ __________ 1069 XII. Pamutvászon ... ... . ... — ____ 1040 XIII. Nyers len ____ __________ ... ... 1046 Valódi selyem (igen vékony) ____ ___— Vad selyem (vastagabb szövet) ... ... .. ...— II. Köpeny posztó -f- IX. flantil ..._ 1203 „ -f- vadselyem ... ... ... 1193 „ -f- XII. pamutvászon 1174 „ -j- XIII. nyers­­en 1172 „ -j- valódi selyem ... ... 1172 A kender áztatása és szárítása. Irta: Horn József. A kender áztatásának célja — mint ismeretes — az, hogy a kórós kender fás részeitől a fonásra alkalmas rostok könnyen elváljanak, a fás részek törékenyebbek legyenek s a rostok ragasztó anyaga és lignintartalma, mely azokat merevekké, töré­kenyekké tenné, részben kioldódjék. Oldószerül vizet használnak, mely baktériumok közreműködé­sével fejti ki hatását. Az áztatás lehet természetes, vagy mesterséges. A természetes áztatás harmat­segélyével a gyepen, vagy pedig álló- vagy folyóvízben történik, míg a mesterséges áztatás külön e célra épített meden­cékben rendszerint meleg vízben, esetleg alkalikus vagy savas fürdőben. A természetes áztatás lassú és kényelmetlen, ezért a gyáriparban majdnem kizá­rólag a mesterséges áztatás használatos, azért e cikk­ben is csak az utóbbinak egyik módjával kívánunk foglalkozni. A mesterséges áztatáshoz sokféle rendszerű medencéket használnak, de egyszerűségénél fogva legelterjedtebb a zsilipes betonmedence, amilyet az 1. ábra tüntet fel. Egy ilyen medence szokásos méretei a következők: hossza 30 m., szélessége 6 m., mélysége P 10—P25 m. Ekkor a medencébe 100 métermázsa kenderkóró fér el, mert 1 méter­mázsa kóró körülbelül 1­8 m 2 területet igényel. A nyers kenderkórókévéket egymás mellé fek­tetik a D medence fenekére (lásd az 1. ábrát), majd egy következő sort az előbbiekre kereszt irányban: ha a medence tele van kévékkel, a D traverszek között egymástól 1 m. távolságban fa­gerendákat helyeznek a kenderre annak leszorítá­sára, aztán az L csatornát E zsilippel gondosan el­zárják és az A vezetéken át lágy, vagyis ásványi sók­tól mentes vizet bocsátanak a B tárnába, honnan az befolyik a D medencébe. Ha a víz a kendert ellepte, a vízbevezető nyílást C zsilip­pel elzárják, így marad a kender addig, amíg az áztatás hatása megfelelő; erről pedig úgy győződhetünk meg, hogy a me­dence különböző helyeiről kihúzunk egy egy kenderszálat, azt 10—12 cm. távolságban megtörjük: ha a törések közt a rostok a fától könnyen elválnak, az áztatást befejezhetjük, ellen esetben azt folytatni kell. Bármilyen gyakorlott mester van is az áztatással megbízva, fontos ezt törési próbákkal ellenőrizni, nehogy túráztatás álljon be, mert ekkor már a ros­tok rothadásba mennek át s szilárdságuk szerfölött csökken, úgy hogy szétszakadoznak. Az áztatás befejezése után megnyitjuk az E zsili­pet s ekkor a szennyvíz a medencéből az M csator­nába folyik, ahonnan elvezetik. A kendert a szenny­víz leeresztése után néhol öblíteni szokták, de ez nagy üzemeknél legtöbbször elmarad. A szennyvíz elvezetése igen kényes feladat. Az tudnillik rengeteg kártékony baktériumot tartal­maz. Ha tehát közvetlenül tóba vagy folyóba 1. ábra. Zsilipes betonmedence.

Next