Fonó-Szövő-Ipar, 1918 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1918-07-01 / 7. szám

GFONÓ-SZÖVŐ-IPAR és Anyagvizsgáló Intézet részéről; a Kiinger Henrik-cég képviseletében Felsner Henrik igaz­gató; a Taussig Sámuel és fiai­ cég képviseletében Sohr Benő cégjegyző; a Szepességi Textilgyár részéről ifj. Haltenberger Rezső és Spielmann Ernő igazgatók és még számosan. Távolmaradásukat kimentették: Weiss Fülöp udvari tanácsos, a Magyar Textilgyárosok Orszá­gos Egyesületének elnöke; szurdai Szurdai Róbert, a Magyar Pamutgyár rt. vezérigazgatója, a Pamut­­központ elnöke; Wimmer Fülöp vezérigazgató, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke; dr. Rejtő Gyula, a trencséni Thibergien-gyár igaz­gatója; dr. Misángyi Vilmos főmérnök, közélel­mezési minisztériumi osztályvezető. Tárgy­sor: 1. Elnök meleg szavakkal üdvözli a nagyszám­ban megjelenteket. Ezután felolvassa megnyitóbeszédét. A meg­nyitóbeszéd teljes szövege Közlönyünk folyó évi június havi (6 ill) számában olvasható. (Egy nyom­tatott példány e jegyzőkönyv 1. számú melléklete) A megnyitóbeszédre felhangzott zajos tetszés­­nyilvánítás elülte után elnök megállapítja a köz­gyűlés határozatképességét; a jegyzőkönyv hitele­sítésére felkéri Altmann Gyula és dr. Miklósi Kornél választmányi tagokat. 2. Elnök felhívja Bárány Béla ügyvezető­ titkárt, tegye meg az 1917. évről szóló részletes tiszti jelentését. A felolvasott tiszti jelentést, mely kéz­iratban e jegyzőkönyv 2. számú mellékletét képezi, Közlönyünk folyó évi június havi (6 ik) számában teljes szövegében tagjainknak is tudomására adtuk. Közgyűlés az érdeklődéssel hallgatott tiszti jelen­tést teljes egészében helyeslőleg tudomásul veszi, titkárnak az ügyek vezetésében kifejtett buzgal­máért és odaadó fáradozásaiért köszönetet szavaz és utólag hozzájárul a választmánynak amaz el­járásához, mely szerint az magát — tekintettel a rendkívüli idők által megszabott viszonyokra — a legtöbbször az alapszabályszerű tagszám nélkül is határozatképesnek tekintette. 3. Elnök felhívja Puskás Lajos pénztárost évi jelentésének megtételére. Pénztáros jelenti, hogy az 1917. évi zárószám­adást és vagyonmérleget összeállította, annak ki­nyomatott példányai a jelenlévők kezei közt van­nak, miért is kéri a közgyűlést, hogy ezen jelen­tését felolvasottnak tekinteni méltóztassék. Közgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadja, a jelentést felolvasottnak tekinti és tudomásul veszi. 4. Elnök ezután felkéri Horn József számvizs­gálóbizottsági tagot, tegyen jelentést a közgyűlés­nek a megejtett pénztárvizsgálat eredményéről. Horn József számvizsgálóbizottsági tag a szám­vizsgáló-bizottság nevében jelenti, hogy a meg­ejtett vizsgálatok során a pénztáros által előter­jesztett 1917. évi zárószámadást és az 1917. decem­ber 31-iki vagyonmérleget, továbbá a pénztáros által bemutatott könyveket és iratokat alaposan megvizsgálva, a pénztár kezelését minden tekin­tetben a legnagyobb rendben lévőnek találták. Felkéri a közgyűlést, hogy eme jelentését tudo­másul véve, a pénztárosnak a szokásos felment­vényt megadni szíveskedjék. Közgyűlés a jelentést megnyugvással tudomásul veszi, a pénztárnoknak megadja a felmentvényt és köszönetet mond neki a pontos és buzgó mun­káért, mellyel az Egyesület pénzügyeit kezelte. (Zárószámadás és vagyonmérleg e jegyzőkönyv­nek 3., illetve 4. számú mellékletei; közlönyünk 6-ik számában mindkettő leközölve, összes tagjaink­nak betekintésre szolgál.) 5. Elnök jelenti, hogy a pénztáros által elkészí­tett, az 1918. évre szóló költségelőirányzat ki­nyomatott példányait szintén kiosztatta a meg­jelentek közt szíves áttekintés céljából, úgy hogy azt is ismeretesnek tételezi fel és felteszi a kérdést, kíván-e a közgyűlés azon valamit módosítani? Közgyűlés az 1918. évi költségelőirányzatot egy­hangúlag elfogadja. (A költségelőirányzati jegyzőkönyvnek 4. számú melléklete, közlönyünk 6-ik számában leközölve, tagjainknak is tudomására adatik.) 6. Elnök felkéri Morvay Jenő urat, a Lenáró­­központ igazgatóját, közgyűlésünk nagyrabecsült vendégét, hogy közgyűlésünk tradicionális ünnepi előadását megtartani szíveskedjék. Morvay Izsó úr A magyar len- és kenderipar a háborúban és a háború után című dolgozatát olvasta fel. Szorosan vett szakmájából merítette tárgyát, melyre vonatkozó összes körülményeket jelenlegi hivatalánál fogva mintegy magas néző­pontból van alkalma áttekinteni. Az élesszemű szak­ember megfigyeléseiből, a gondosan összegyűjtött és nagyszerűen csoportosított statisztikai adatok­ból, melyeket az előadó beszélő számokká vará­zsolt, remek kép alakult ki előttünk arról a szép és kívánatos fejlődéséről, melyet egy kis igyeke­zettel és jókor való szervezkedéssel e téren el­érhetünk. Ezen iparnak jövője tisztára tőlünk függ, ugyanis, ha a termelést gazdáinkkal összefogva fokozni tudjuk, a kikészítésre új telepek maguk­tól fognak keletkezni. A kikészített anyagtöbblet feldolgozására behozható gépekkel fejlesztett gyá­rakra volna szükség, de addig is az éjjel-nappali üzem bevezetésével lehetne a jelenlegi rendelke­zésre álló orsószám teljesítményét megkétszerezni. Ha vasakarattal, céltudatos és szorgalmas munká­val mindent megteszünk hazai rostos növé­nyeink kellő kiaknázására, úgy legalább e cikk­ben teljesen függetleníthetjük majd magunkat mindenkitől, elsősorban a ránk nehezedő osztrák ipari behozataltól. E célnak elérésére azonban — legalább is az át­meneti időkre — szükséges volna egyrészt a terme­lésnek, másrészt a feldolgozásnak és felhasználás­nak szabályozása is, hogy csupán csak a szüksé­gesség elve legyen irányító. Elnök hálás köszönetét fejezi ki Morvay igaz­gató úrnak azért a szíves készségért, mellyel meg­hívásunknak eleget téve, az ünnepi előadás meg­tartására vállalkozott. Külön köszönetet mond az­után azért, hogy ily rendkívül fontos, országos és speciell magyar érdekeket érintő témát vá­lasztva, mint egy riadót fújt egy nagyszerű mun­

Next