Gazdaság, 1946 (1. évfolyam, 2-5. szám)

1946-11-01 / 2. szám

A MAGYAR BÉKE ÉS A GAZDASÁGI ÉLET A békeszerződésnek jóformán a nagyobbik része, a 21. szakasztól kezdve foglalkozik a gazdasági jellegű rendelkezésekkel és abban tér el for­mában a trianoni békeszerződéstől, hogy nem kidolgozott, eldöntött intéz­kedéseket tartalmaz, hanem keretrendelkezéseket, amelyeket különböző nem­zetközi konferenciák tárgyalnak majd, amelyek az egyes intézkedéseket ki fogják dolgozni. A rendelkezések, azt mondhatnám, hogy talán kivétel nélkül, a magyar közgazdaságnak rendkívül súlyos terheit jelentik. Ezekben a rendel­kezésekben alig van a viszonosságnak olyan eleme, amelyből bizonyos kedvező következményeket lehet a magyar gazdasági élet jövendő alakulására levonni. Ha szabad, nem a magam eredeti ötlete, de a békedelegáció egyik tagjának a megállapítása alapján ezeket a gazdasági rendelkezéseket és ezeknek kihatá­sait összefoglalnom, akkor azt mondhatnám, hogy ha 100 forint van a zsebem­ben és tőlem a hitelezők 150 forintot követelnek, akkor inkább valahogyan meg fogom erőltetni magam és kifizetem a 150 forintot. Ha azonban 100 forint van az erszényemben, de 100.000 forintot követelnek tőlem, akkor azt mon­dom, uraim, tessék intézkedni, rendelkezzetek, sajnos, nem tudom, nem áll módomban ezt teljesíteni. Körülbelül ez a helyzet a békeszerződés gazdasági rendelkezéseivel kapcsolatban, amelyek közül csak a legjelentősebbeket fogom kiragadni. A sorrendben a legelső a 21. paragrafus, amely a jóvátételi kötelezett­séget tartalmazza, a fegyverszünetben megállapított 300 millió dolláros ösz­­szegben. Talán ez volt a magyar gazdasági kérdéseknek az egyetlen pontja, amely közül a hatalmak különböző csoportjai részéről előrelátott vita kere­kedett. Az USA képviselője, Mr. Thorpe felszólalt ezekben a kérdésekben és azoknak a gazdasági adatoknak alapján, amelyeket főelőadmányunk tartal­mazott, azt mutatta ki, hogy ez a 300 millió dolláros összeg túlmegy a magyar állam teljesítőképességén. A felhasznált adatok szerint a 3200 millió békepengőben megjelölt nemzeti jövedelemmel szemben az azóta már módo­sulást szenvedett 710 millió békepengőben megjelölt költségvetési kiadási oldal szerepel. Abból a 710 millió békepengőből az azóta már módosult 240 millió békepengős összeg áll, amely egyfelől jóvátételre, másfelől a vörös hadsereg ellátására és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság költségeire fordít­­tatik az 1946—47. évben. Ha az önkormányzatoknak 180 millió békepengőbeni költségeit is hozzávesszük a költségvetéshez, kiderül, hogy a nemzeti jövede­lemnek kereken 25%-a fordíttatik egy ilyen alacsony nemzeti jövedelem mellett a közterhekre, ami a továbbiakban azt is jelenti, hogy körülbelül 50 dollár az az összeg, amely a közterhek levonása után egy-egy ember, egy­­egy évi megélhetésére Magyarországon marad. A keleteurópai államok álta­lában szokva vannak az alacsony életnívóhoz, a tőkeképzés nem túlzottan nagy, a nemzeti vagyon mérete sem olyan, mint a nyugati országokban. Mégis azt kell mondanom, hogy egy ilyen 50 dolláros tiszta fejkvóta aligha elég­séges legszűkösebb vegetálásra is. Pedig ez még csak maga a jóvátétel által

Next