Gazdaság, 1946 (1. évfolyam, 2-5. szám)
1946-11-01 / 2. szám
A MAGYAR BÉKE ÉS A GAZDASÁGI ÉLET A békeszerződésnek jóformán a nagyobbik része, a 21. szakasztól kezdve foglalkozik a gazdasági jellegű rendelkezésekkel és abban tér el formában a trianoni békeszerződéstől, hogy nem kidolgozott, eldöntött intézkedéseket tartalmaz, hanem keretrendelkezéseket, amelyeket különböző nemzetközi konferenciák tárgyalnak majd, amelyek az egyes intézkedéseket ki fogják dolgozni. A rendelkezések, azt mondhatnám, hogy talán kivétel nélkül, a magyar közgazdaságnak rendkívül súlyos terheit jelentik. Ezekben a rendelkezésekben alig van a viszonosságnak olyan eleme, amelyből bizonyos kedvező következményeket lehet a magyar gazdasági élet jövendő alakulására levonni. Ha szabad, nem a magam eredeti ötlete, de a békedelegáció egyik tagjának a megállapítása alapján ezeket a gazdasági rendelkezéseket és ezeknek kihatásait összefoglalnom, akkor azt mondhatnám, hogy ha 100 forint van a zsebemben és tőlem a hitelezők 150 forintot követelnek, akkor inkább valahogyan meg fogom erőltetni magam és kifizetem a 150 forintot. Ha azonban 100 forint van az erszényemben, de 100.000 forintot követelnek tőlem, akkor azt mondom, uraim, tessék intézkedni, rendelkezzetek, sajnos, nem tudom, nem áll módomban ezt teljesíteni. Körülbelül ez a helyzet a békeszerződés gazdasági rendelkezéseivel kapcsolatban, amelyek közül csak a legjelentősebbeket fogom kiragadni. A sorrendben a legelső a 21. paragrafus, amely a jóvátételi kötelezettséget tartalmazza, a fegyverszünetben megállapított 300 millió dolláros öszszegben. Talán ez volt a magyar gazdasági kérdéseknek az egyetlen pontja, amely közül a hatalmak különböző csoportjai részéről előrelátott vita kerekedett. Az USA képviselője, Mr. Thorpe felszólalt ezekben a kérdésekben és azoknak a gazdasági adatoknak alapján, amelyeket főelőadmányunk tartalmazott, azt mutatta ki, hogy ez a 300 millió dolláros összeg túlmegy a magyar állam teljesítőképességén. A felhasznált adatok szerint a 3200 millió békepengőben megjelölt nemzeti jövedelemmel szemben az azóta már módosulást szenvedett 710 millió békepengőben megjelölt költségvetési kiadási oldal szerepel. Abból a 710 millió békepengőből az azóta már módosult 240 millió békepengős összeg áll, amely egyfelől jóvátételre, másfelől a vörös hadsereg ellátására és a Szövetséges Ellenőrző Bizottság költségeire fordíttatik az 1946—47. évben. Ha az önkormányzatoknak 180 millió békepengőbeni költségeit is hozzávesszük a költségvetéshez, kiderül, hogy a nemzeti jövedelemnek kereken 25%-a fordíttatik egy ilyen alacsony nemzeti jövedelem mellett a közterhekre, ami a továbbiakban azt is jelenti, hogy körülbelül 50 dollár az az összeg, amely a közterhek levonása után egy-egy ember, egyegy évi megélhetésére Magyarországon marad. A keleteurópai államok általában szokva vannak az alacsony életnívóhoz, a tőkeképzés nem túlzottan nagy, a nemzeti vagyon mérete sem olyan, mint a nyugati országokban. Mégis azt kell mondanom, hogy egy ilyen 50 dolláros tiszta fejkvóta aligha elégséges legszűkösebb vegetálásra is. Pedig ez még csak maga a jóvátétel által