Gazdaság, 1949 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1949-01-01 / 1. szám

GAZDASÁG KÖZGAZDASÁGI ÉS ÜZEMGAZDASÁGTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT IV. évf. 1. sz. 1949 január 1. Életszínvonalunk alakulása Népi demokrácia és életszínvonal Népi demokráciánk gyorsütemű politikai és gazdasági fejlődése, a szocializmus építése, újból előtérbe helyezte a dolgozók életszínvonalán­­ak megvizsgálását. Az új kollektív szerződések megkötésének közelgő időpontja pedig különösen időszerűvé tette azt, hogy az életszínvonal kérdésével közelebbről és behatóbban foglalkozzunk. .... . a reálbér ez év októberében 15—25%/o-kal magasabb, mint az utolsó békeévben“ — mondotta Rákosi Mátyás az MDP központi vezetőségi ülésén. Ez a kije­lentés a dolgozók széles rétegeinek figyelmét mindinkább az életszínvonal kérdésének tanulmányozása felé fordította, már azért is, mert mindenki — ki jobban, ki kevésbbé jobban — közvetlen tapasztalatai alapján is, le tudta mérni az életszínvonal gyorsütemű emelkedését. A népi demokrácia hatalmas fölényét domborítja ki a kapitalista államokkal szemben, hogy az életszínvonal terén ilyen nagymértékű emelkedés volt lehetséges. Addig, amíg Magyarországon az életszínvonal azelőtt soha nem tapasztalható gyors ütemben emelkedett, Amerikában a reálbérek állandóan csökkennek, ennél még nagyobb mértékben Ang­liában, s a Marshall-terv országaiban az életszínvonal emelkedése helyett egyre fokozódó szegénység és nyomor a jellemző. Marshall nem a dolgo­zók, hanem a tőkések és szolgáik, a munkásosztály árulóinak életszínvo­­nalát emeli. A Szovjetunióban, a népi demokráciák országaiban a dolgo­zók életszínvonala egyre emelkedik, az imperialista országokban és az imperialista befolyás alatt álló országokban egyre csökken. Nálunk, Magyarországon az életszínvonal vizsgálatát még különösen érdekessé teszi az, hogy a háború előtt a magyar dolgozók életszínvonala hallatlanul alacsony volt, hogy az egyes dolgozó rétegek életszínvonala között is igen nagy különbségek voltak, s hogy a felszabadulás óta hata­­mos erőfeszítéseket tettünk az életszínvonal emelése és a dolgozóknak a nemzeti jövedelemből való részesedés arányának megváltoztatása érdekében. A háború előtti életszínvonal Magyarországon nemcsak általában, hanem még a szomszédos országokéhoz képest is igen alacsony volt. Ehhez járult még az is, hogy a női és ifjúmunkásbérek az átlagos bérek­nek, továbbá egyes iparok bérei, mint pl.: a textilipar, az építőanyagipar, a bányaipar, az élelmezési ipar stb. a többi iparokénak jóval alatta maradtak. A vidéki munkabérek általában sokkal alacsonyabbak voltak, mint a budapestiek. Ezt kellett a felszabadulás után a stabilizációval

Next