Grafikai Szemle, 1891 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1891-01-15 / 1. szám
I. évfolyam BUDAPEST, 1891 JANUÁR 1. SZÁM Grafikai Szemle SZAKFOLYÓIRAT A GRAFIKAI IPARÁGAK SZÁMÁRA A KÖNYVNYOMDÁSZOK SZAKKÖRÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN HAVONKINT EGYSZER Olvasóinkhoz! Midőn szakfolyóiratunk jelen első számával. Olvasóink elé lépnénk, szükségesnek tartjuk szakirodalmunk rövid múltjáról és jelenéről pár szóval megemlékezni, feltüntetve egyúttal azon irányt, melyben haladni kívánunk, s azért, melyen működve, remélhetjük, hogy a hazai nyomdászipar emelkedését, szerény tehetségünkhöz képest, mi is elő fogjuk mozdítani. Magyar szakirodalomról még csak néhány évvel ezelőtt is alig lehetett szó. A hatvanas években megjelent, Tóth István szerkesztette »Gutenberg«, Ballagi szaktörténelmi munkája, Bendtner Emlékkönyve, Imreh .Sándor Kézikönyve s még egy-két kisebb jelentőségű munka az, mit zsenge szakirodalmunk terén azon időben fölmutathattunk. A könyvnyomdászok és betűöntők egyletének hivatalos lapjában, a »Typographia«-ban jelentek ugyan meg régebben is időről időre szakczikkek, de ez oly ritkaság volt, mely valósággal eseményszámba ment. Egyrészt kevés volt a lelkes úttörő, kik az irányt megmutatva, munkásságuk által buzdítással szolgáltak volna az arra hivatott ifjabb nemzedéknek, — de másrészt hiányzott az alkalom, a tér, — mert a folyton felmerülő újabb és újabb társadalmi kérdések mindig leszorították a »Typographia« hasábjairól a szó szigorúbb értelmében vett szakirodalomnak komoly, behatóbb mérvben való művelését. Az első komoly lépést a magyar szakirodalom megteremtésére 1883-ban tette meg a fővárosi könyvnyomdászok egylete akkori választmányának néhány buzgó tagja, kik szövetkezve, kiadták a Nyomdászok Évkönyve első évfolyamát azon erős szándékkal, hogy évről évre gyarapítani fogják szakirodalmunkat lehetőleg válogatott tartalmú ilynemű évkönyvekkel. A sors azonban máskép határozott. Az első évfolyam megjelenésére három évi szünet következett, mely időt teljesen igénybe vették az egylet kebelében történt nagy átalakulások, különösen a nyelvkérdés, mely természetesen hatalmas pártvillongásokkal járt. Ezen időben adta ki az akkor még ifjú életű »Társaskör« a »Nyomdászok Közlönyét« is, mely bár határozott pártlap-színezettel bírt, de azért sohasem mulasztotta el tőle telhetőleg ápolni a magyar szakirodalmat, s amint azt igen sokan tudjuk, ezen lap a viszonyokhoz mérten e tekintetben is megfelelt czéljának. Midőn aztán a kölcsönös engedékenység megteremtette egyleti életünkben a békét, ismét a »Társaskör« volt az első, mely alapszabályaihoz híven, teljes erejével szakirodalmunk fejlesztésére törekedett, kiadván az Évkönyv İL, III. stb. évfolyamait is, mindig értékesebb tartalommal. Most már évenkint két Évkönyv is jelenik meg, s harmadik éve, hogy a magyar szakirodalomnak havonként megjelenő folyóirata van. Midőn a múlt évben a »Társaskör« »Szakkörré« alakult át, gondoskodni kellett az alapszabályok rendelkezése szerint egy szaklapról is, mely a kör hivatalos lapját képezte. A kör intézői a »Magyar Nyomdászat«-ra gondoltak, s miután a szerkesztőkiadóval egyezségre léptek, ezen lapot kapták a tagok a múlt év végéig, mint a kör hivatalos szakközlönyét. Természetes, hogy ezzel nem tett le körünk egy perczig sem azon gondolatról, hogy amint körülményei engedik, vagy a szükség úgy kívánja, saját kiadású szaklapot teremtsen. S e szükséget meghozta tagjainknak az utóbbi időben mind élénkebben nyilvánuló ez iránti óhaja. Szakkörünknek számot kellett vetnie tagjai hangulatával s nem térhetett ki az általános óhaj elől, hogy saját kiadásában, szigorúan szakszerű magyar szaklapot indítson meg.