Grafikai Szemle, 1898 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1898-01-01 / 1. szám

8 GRAFIKAI SZEMLE cserélgeti fel soronként az egyenlő hosszúságú darabokat, miáltal az ily szedés a legcsekélyebb érintésnél szétválik azon a helyen, melyen a két térző össze van illesztve. Míg ha a szedő az anyagtakarékosságra gondol, már eleve vegyest alkalmazza a kisebb anyagot a nagyobbakkal, miáltal még elkerüli azt is, hogy a többi szedő nem lesz kénytelen valamely teljesen felszedett darabért razziát tartani a ki- és ki nem nyomott szedések között. Az anyaggal való takarékoskodás nem ajánlható eléggé szaktársainknak, mert én csak látszólagos előnynek tartom, ha például a szedő valamely keresztvonalzáshoz, melynél a vonalköz teréziára van beosztva, csupa terézia négyzetet használ és abból is csak a négycicerós darabokat szedi fel és ha ez nem volt elég munkájához, komolyan kezd lamentálni, hogy nem bir tovább szedni, azután csodálkozva látja, hogy hiszen két darab kétcicerós négyzet szintén egy négyest, négy háromcicerós pedig három négycicerós négyzetet tesz ki és ha még így sem elég az anyag munkájához, akkor épp oly jól vehet petit négyzeteket is, melyből két egymásra helyezett darab szintén teréziát tesz ki és így tovább. Látszólagos előny — mondom — az anyagnak egyoldalú felszedése, mert ha a nagyobb darabokkal a munka ugyan előbb befejezhető, de e csekély időnyereség kárba vész, ha meggondoljuk, hogy éppen ezáltal rendesen egy másik munkás kezét kötjük meg, kinek munkája igazán jogosult lenne a préda módon felszedett anyaghoz. Még sok hasonló, az anyagtakarékoskodással merőben ellenkező példát hozhatnék fel, de azt hiszem, hogy az itt felsoroltakkal is eléggé kifejtettem abbeli nézetemet: miként gazdálkodjunk az anyaggal. Farkas Jenő: Tanonczaink felvétele és kiképzése. Számtalanszor olvastunk már a fenti czím alatt czikkeket a szaklapokban és az Évkönyvben is, de épp úgy, mint már több hasznos eszme, ez is mindig siket fülekre talált. A helyzet még ma sem javult. Ellenkezőleg, évrőlévre szaporodik az olyan tanonczok száma, akik nem is konyítanak a helyesíráshoz, sőt nagy része még a nevét sem képes hiba nélkül leírni, vagy pedig a főnevet a melléknévtől megkülönböztetni. A főnök azért mégis minden elővizsgálat nélkül felveszi. Ennek pedig rendesen az a szomorú következménye szokott lenni, hogy azt a szegény fiút, ki a négy évet nagy nehezen kihúzta, felszabadulása után alig egypár hétre rá főnöke útnak ereszti, természetesen akkor már nem törődik azzal, hogy az illető, hiányos képzettsége miatt, kap-e más üzletben munkát vagy sem. Nem furdalja őt azért egy parányi lelkiismeret sem ! Ezt orvosolni kell, mégpedig elsősorban nekünk, mert csakis mi látjuk azt, hogy képes-e a fiú választott életpályáját kellően felfogni s abban magát jól és alaposan kiképezni. Ha azt veszszük észre, hogy a fiú nem bír képességgel a nyomdász-pályára, akkor kötelességünk volna idejekorán annak szüleit a bekövetkezendő bajokra figyelmeztetni. Sok szegény szülő nem gondolja, vagy talán nem is tudja, hogy egy nyomdász — eltekintve a véletlen szerencsétől — sohasem lehet önálló. És épp azért, mielőtt valaki gyermekét arra kárhoztatja, hogy az teljes életén át mástól függő segéd maradjon, jól meg kell fontolnia a dolgot. Ha pedig mindezeket fontolóra vették és szándékukat mégsem akarják megváltoztatni, akkor figyelmeztessük őket a következőkre : 1. Miután már most is tapasztalhatjuk, hogy mennél rohamosabban fejlődik a nyomdaipar gyárüzemmé, annál előbb be fog következni az az idő, melyben majd azokat a nyomdászokat, kik mindenhez, értenek egy keveset, könnyen össze lehet olvasni. Igen, mert akkor majd osztályonként lesznek beosztva a szedők és pedig lesznek újság- mű-,táblázat- s akczidenszszedők. Az újságszedő nem fog érteni a műszedéshez, a műszedő meg a táblázatszedéshez stb. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy ha az ilyenek az egyik üzletből kilépnek, egyoldalú képzettségük miatt, nagyon bajosan juthatnak be egy másikba. 2. Jó nyomda választása. Nagy nyomdák természetesen csak akkor alkalmasak, ha az alább előadott s a főnökre vonatkozó pontokat ott figyelembe veszik, vagyis azoknak minden részét betartják, így például a fiú az oly nyomdában, melyben száz meg százféle betű, ugyanannyi körzet s hozzá többféle gép van, jobban kiképezheti magát, mint egy kisebb nyomdában. Sajnos azonban, hogy éppen az olyan helyen, hol az alkalom megvolna, nem fordítanak gondot a tanonczokra, hanem a fiút egyféle munkánál tartják, s azért a szegény csak felszabadulása után gyakorolhatja be magát egy kissé. Kisebb nyomdát, azaz olyant, ahol sok tanonccal és csak egy-két szedővel, sok helyen a nélkül dolgoznak, nem ajánlhatunk az oly szülőknek, kik gyermekeik jövőjét szem előtt tartják. Igaz, hogy az ily helyen a munkabeosztást szigorúbban teljesítik, mint máshol, mert itt a fiúnak már az első percztől fogva hasznot kell hajtani, keresnie kell, hogy főnökének, ki többnyire potom árért dolgozik, még egy kis haszna is maradjon. Ily helyen az egyenkénti kiképzésre nagyon kevés, vagy egyáltalán semmi időt sem szánnak. Daczára ennek, mégis gyakran megtörténik, hogy az ily nyomdából is jótehetségű emberek kerülnek ki. Csakhogy ez nem annak a nyomdának, vagy főnöknek az érdeme, hanem egyedül az illető fiúnak a gyors felfogásától függött. Ilyenekből, ha később jobb üzletbe kerülnek, kitűnő szakférfiak válhatnak. Én oly kis üzletet, melyben a tanonczot mindenféle munkához alkalmazzák, czélszerűbbnek és hasznosabbnak tartok, mint bármely nagyot, hírneveset, melyben a tanoncz az idejét sokszor csak játszással fecsérli el. 3. Egy rendes nyomdában legalább is háromszor annyi szedőnek, mint tanoncznak kell lenni és legalább is két-három gyorssajtó s ugyanannyi kézisajtó legyen abban. A szedőterem magas és szellőzött helyen legyen; a port, mely az összes betegségeknek a csirája, télennyáron nedves ruhával kell feltörölni, elfojtani, amenynyire csak lehet. Természetes, a szülőknek e tekintetben csak annyiban van befolyásuk, amennyiben az üzlete .