Grafikai Szemle, 1910 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1910-01-01 / 1. szám
@Bffllal5ZEMIE Az 1910 januári füzet tartalomjegyzéke: Szakoktatás bevezetése a székesfővárosi tanonc-iskolákban. Gyalui parkas dr.: Vita Misz-Tótfalusi Kiss Miklós ravatala fölött. Hírek az újabb kettős, hármas, rotációs, kettősen öntő és gyorskomplett gépekről. Papirosból való borjú- meg disznóbőr. Közérdekű jegyzetek a fizikai meg materiális színekről. Grácz Ernő: Tanoncaink szakbeli iskoláztatásának kérdéséhez. A nyomtatási munka köréből vett apróságok: 1. a maszat; 2. a papiros porzása. Gyakorlati útmutatások a klisés formák stereotipálásához. Idei ujesztendei üdvözlő-kártyáink formáinak rövid ismertetése. A Lumiéreféle újabb vonalraszter alkalmazása a színes fotografálás céljaira. Barotype elnevezésű újabb soröntő gép megjelenése az Egyesült Államokban. Fénytelen és természetes műnyomó-papirosaink s a rájuk való nyomtatás. Egy vidéki nyomdász pályázati hirdetménye impresszum és kiadói jelvény tervezésére. Vegyes közlemények meg könyvismertetés. Jegyzőkönyvek, pályázati hirdetmények s Szakkörünk más hivatalos közleményei. (Választmányi ülési jegyzőkönyv. Tagsági forgalmi meg pénztári kimutatások. Kondicióbeli változások pontos bejelentése. A tag szórakozási alkalma közhelyiségünkben. Fotográfus kedvezménye a Könyvnyomdászok Szakköre tagjai számára. Kedvezményes színház- s fürdőjegyek. A magyar állam nyomdászattörténelmi térképe, szaktanfolyami értesítők elárusítása stb.) Amiért már harminc esztendő előtt is lándzsát tört a nyomdászvilág, ami a Könyvnyomdászok Szakkörének is egyik kezdettől fogva szorgalmazott törekvése volt, végtére testet öltött: a nyomdásztanulók ipariskolai oktatása immár nem csupán pedagógusoknak a dolga, hanem kiveszik belőle részüket szakemberek is. Nagy jelentőségű esemény ez szakunk jöve időbeli fejlődésére nézve. Vége szakad ezzel annak a lehetetlen állapotnak, hogy az ifjú könyvnyomtató csak a szabad idejében való, szorgos tanulás útján ismerhesse meg a tulajdon mesterségét. Furcsán hangzik ez a mondásunk, de minden furcsasága mellett is igaz. Mert bizony a mai munkamegosztásos világban a nyomdásztanuló technikai kiképzése a lehető legegyoldalúbb, szakművészeti nevelése sem ilyen, látóköre pedig oly szűk, hogy az valósággal megdöbbentő. Ha nem volna egy kicsiny gárdára való olyan nyomdászunk, akinek az az elve, hogy jó pap holtig tanul, s ez elvéből folyólag élénk figyelemmel kiséri s követni igyekszik a Nyugat sokszorosító művészetének fejlődését: ugyanegy fokon állanánk könyvnyomtatás dolgában a Balkán-államokkal. Akit csillagzata erre a pályára hozott, tanulási ideje alatt megismeri a legelemibb mesterfogásokat, fejébe vernek egy csomó »szabály «-t s — ha valami különösebb ambíció nem hevíti — ezen kérődzhetik holta napjáig. A Könyvnyomdászok Szakköre — a Grafikai Szemlével egyetemben — évek hosszú során át ernyedetlenül küzdött a mellett, hogy ha már a nyomdabéli munkamegosztásos rendszer megdöntéséről nem lehet szó, legalább az inasiskolákban adódjék meg az általánosabb s okvetetlenül szükséges szakbeli művelődés lehetősége. S ebben az irányban való fáradozását, memorandumozását már régebben is figyelmükre méltatták az illetékes hatóságok; az iparostanulók szakok szerint való csoportosítása például részben a Szakkör javaslatára történt meg. A szakok szerint való csoportosítás már maga is nagy eredmény volt. Kitűnő tantervben sem volt hiány. A tanonc-iskolák szakirányúvá átszervezésével megbízottBöhm János tanfelügyelő nem szakember létére is olyan pompás tantervet készített a nyomdásztanulók TÁL BEVEZETÉSE A SZÉKESFŐVÁROSI TANONC-ISKOLÁKBAN.