Gyógyszerészi Szemle, 1939 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1939-09-02 / 35. szám
IV. évfolyam 35. szám Budapest, 1939. szeptember 2. — A magyar gyógyszerészet független, gazdasági és kulturális szaklapja — /4 C’S fa&Uc nagy problémája körül kavarog minden hang a nemzetközi sajtó nagyméretű orchesterében. Mi egyszerű polgári lelkek igen-igen távol állunk azoktól a köröktől, ahol a háború és béke kérdése eldőlhet és jóformán megközelítőleg sem láthatunk be abba a dübörgő kohóba, ahol most embermilliók sorsa, léte vagy nemléte felett döntenek. De azért hiába tagadjuk, kétségtelen, hogy a legflegmatikusabb természetű embert is szinte óránkint meglepi az izgalom, az ismeretlen és bizonytalan holnaptól való félelem és az arcokon is künnül a riadt kétség: vájjon lesz-e háború! Mi, az idősebb évjáratok, a közvetlen közelről — sőt legtöbbünknél a személyünkben — átélt világháború emlékeinek hatásai alatt állunk s így érthető, ha józan ésszel mérlegelve, a minden háborút követő válságokat, csapásokat, egyéni és nemzeti tragédiákat, a háborút senki sem kívánja. Nekünk, magyaroknak azonban egészen kivételes a helyzetünk. Mi régi és igen mély sérelmek fájó sebeit hordozzuk és ha nem is beszélünk azokról a nemzeti feladatokról, amit előbb vagy utóbb el kell végeznünk, történelmi felelősségünk és a jövő nemzedékek iránti kötelességérzet nyomása alatt, minden magyar lelkében ott él kiirthatatlanul a döntő alkalom vágya és reménye. Sem mint nemzeten, sem mint társadalmi rétegen, sem mint egyéneken, nem rajtunk midik a háború kérdése, de bármit hoz is a sors, vállalnunk kell abban a tudatban, hogy a nemzet élén izzó hazaszeretettől fűtött, mindamellett megfontolt és kipróbáltan bölcs vezetők állnak. Ők tudják, hogy mit, mikor és miért kell cselekedniük, mi pedig alázatos megadással és fanatikus hittel fogjuk követni őket, ha int az óra. És mindenki kicsi és nagy, egyforma kötelességtudással meg fogja állni helyét azon a poszton, ahová rendelik s ahol rá szükség van. A háború lehetősége mégis sokféle olyan problémát kavar fel, mely árnyékot vet a gyógyszerészi életre. A legakutabb és szembetűnően jelentkező probléma az alkalmazotthiány. Többször megírtuk, hogy e téren bajok vannak és ideje volna, hogy ezzel az illetékesek komolyan foglalkozzanak. Elképzelhető, hogy katonai behívások esetén milyen helyzetbe, jutnának elsősorban a vidéki kis patikák, ahová legtöbbször ma sem lehet megfelelő munkaerőt kapni. További probléma а g у 6 g у s г e г e 11 á fás zavartalanságának biztosítása és a gyógyszerbeszer- zés folyamatossága. Tudjuk az előző háború tanulságaiból, hogy háborús időkben mennyi visszaélés történik a primer szükségleti cikkekkel, amelyek közé a gyógyszer is tartozik. Spekulatív célokra és szinte ellenőrizhetetlen utakon-módokon nyúlnak bele a háború vámszedői az áruforgalom rendes menetébe s ennek következtében a múltban is az történt, hogy egyes cikkek beszerzése nehézkessé vagy lehetetlenné vált s egy későbbi fázisban főként csak a zug forgalomban lehetett bizonyos árukat beszerezni. Vigyázni kell, hogy ezek a viszonyok adott esetben ne ismétlődhessenek, mert nem csak a közegészségügynek, de a nemzetnek is érdeke a kifogástalanul működő gyógyszerellátás. Háborús időben még fokozottabban, mint a békében. A háborús pszichózis — ezt is a múltakból tudjuk — az értékek lerombolásához vezet. Az embereken — legtöbbször minden ok nélkül is — ijedt kapkodás vesz erőt s ez különösen az anyagiakkal kapcsolatos ténykedéseknél mutatkozik. Szabadulni a pénztől — és akkor megvesznek mindent, ami kapható, ha van rá szükség, ha nincs. Ez a roham egy körfolyamatot indít aztán meg és felüti fejét a drágaság, melynek bűnös velejárója szokott lenni a drágítás és áruuzsora. Általános tünetként jelentkezik ilyenkor az emberei legtöbbjénél az értékelési zavar, amit rendszerint fokozni szokott a háborús esélyek iránt pillanatonként változó reménység vagy csüggedés. Ezt valamennyien ismerjük, akik átéltük a világháborút. A múltakon bizonyára okultak azok, akik ma sorsunkat kezükben tartják s így, abban a nem várt esetben, ha az elkerülhetetlen sors egy háború örvényébe sodorja nemzetünket, jóelőre gondoskodni fognak a háború vámszedőit elrettentő megtorló eszközökről. Nekünk úgyis mint jó hazafiaknak, úgyis mint gyógyszerészeknek egy kötelességünk van: megőrizni nyugalmunkat és bízni abban, hogy a magyar nép sorsa arra hivatottak kezébe van letéve. Nem szabad felülni semmiféle rémhírnek, ezeknek gyakran puszta zavarkeltés és néntalanság előidézése a célja. Nem szabad ész nélkülpillanatnyi hangulatok hatása alatt dönteni fontos ügyekben egyszerűen azért, mert félünk a hajnan bizonytalanságától. Háborúk jöttek és háborúk múltak és a gazdasági élet mégis mindig tovább folyt a maga útján. Kétségtelen, hogy anyagi ügyeink intézésében előrelátásra van szükség, de az előrelátás által igényelt köteles gondosságot nem szabad különböző beijedések és hisztérikus rémlátások megondolatlan lépéseivel felcserélni. Ne felejtsük el: a gyógyszertárak értékét azok jövedelmezősége szabja meg. Amíg ez a mai keretek között marad, úgyy a ríszertárak értéke is stabil lesz, jöjjön akár zsidótörvény, akár háború. dr. Szász Tihamér