Gyógyszerészi Szemle, 1939 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1939-09-02 / 35. szám

IV. évfolyam 35. szám Budapest, 1939. szeptember 2. — A magyar gyógyszerészet független, gazdasági és kulturális szaklapja — /4 C’S fa&Uc nagy problémája körül kavarog minden hang a nemzetközi sajtó nagyméretű or­chester­ében. M­i egyszerű polgári lelkek igen-igen távol állunk azok­tól a köröktől, ahol a háború és béke kérdése eldől­het és jóformán megközelítőleg sem láthatunk be abba a dübörgő kohóba, ahol most embermilliók sorsa, léte vagy nemléte felett döntenek. De azért hiába tagadjuk, kétségtelen, hogy a legflegmatikusabb természetű embert is szinte órán­­kint meglepi az izgalom, az ismeretlen és bizonyta­lan holnaptól való félelem és az arcokon is künn­ül a riadt kétség: vájjon lesz-e háború! Mi, az idősebb évjáratok, a közvetlen közelről — sőt legtöbbünknél a személyünkben — átélt világ­háború emlékeinek hatásai alatt állunk s így ért­hető, ha józan ésszel mérlegelve, a minden háborút követő válságokat, csapásokat, egyéni és nemzeti tragédiákat, a háborút senki sem kívánja. Nekünk, magyaroknak azonban egészen kivételes a helyze­tünk. Mi régi és igen mély sérelmek fájó sebeit hordozzuk és ha nem is beszélünk azokról a nemzeti feladatokról, amit előbb vagy utóbb el kell végez­nünk, történelmi felelősségünk és a jövő nemzedé­kek iránti kötelességérzet nyomása alatt, minden magyar lelkében ott él kiirthatatlanul a döntő alka­lom vágya és reménye. Sem mint nemzeten, sem mint társadalmi réte­gen, sem mint egyéneken, nem rajtunk midik a há­­­­ború kérdése, de bármit hoz is a sors, vállalnunk kell abban a tudatban, hogy a nemzet élén izzó haza­szeretettől fűtött, mindamellett megfontolt és kipró­­báltan bölcs vezetők állnak. Ők tudják, hogy mit, mikor és miért kell cselekedniük, mi pedig alázatos megadással és fanatikus hittel fogjuk követni őket, ha int az óra. És mindenki­ kicsi és nagy, egyforma kötelességtudással meg fogja állni helyét azon a poszton, ahová rendelik s ahol rá szükség van. A háború lehetősége mégis sokféle olyan problé­mát kavar fel, mely árnyékot vet a gyógyszerészi életre. A legakutabb és szembetűnően jelentkező pro­bléma az alkalmazo­tthián­y. Többször meg­írtuk, hogy e téren bajok vannak és ideje volna, hogy ezzel az illetékesek komolyan foglalkozzanak. Elképzelhető, hogy katonai behívások esetén mi­lyen helyzetbe, jutnának elsősorban a vidéki kis patikák, ahová legtöbbször ma sem lehet megfelelő munkaerőt kapni. További probléma а g у 6 g у s г e г e 11 á f­­á­s zavartalanságának biztosítása és a gyógyszerbeszer-­­ zés folyamatossága. Tudjuk az előző háború tanul­ságaiból, hogy háborús időkben mennyi visszaélés történik a primer szükségleti cikkekkel, amelyek közé a gyógyszer is tartozik. Spekulatív célokra és szinte ellenőrizhetetlen utakon-módokon nyúlnak bele a háború vámszedői az áruforgalom rendes menetébe s ennek következtében a múltban is az történt, hogy egyes cikkek beszerzése nehézkessé vagy lehetetlenné vált s egy későbbi fázisban főként csak a zug for­galomban lehetett bizonyos árukat be­szerezni. Vigyázni kell, hogy ezek a viszonyok adott esetben ne ismétlődhessenek, mert nem csak a köz­­egészségügynek, de a nemzetnek is érdeke a kifo­gástalanul működő gyógyszerellátás. Háborús idő­ben még fokozottabban, mint a békében. A háborús pszichózis — ezt is a múltakból tudjuk — az értékek lerombolásához vezet. Az embereken — legtöbbször minden ok nél­kül is — ijedt kapkodás vesz erőt s ez különösen az anyagiakkal kapcsolatos ténykedéseknél mutat­kozik. Szabadulni a pénztől — és akkor megvesz­nek mindent, ami kapható, ha van rá szükség, ha nincs. Ez a roham egy körfolyamatot indít aztán meg és felüti fejét a drágaság, melynek bűnös vele­járója szokott lenni a drágítás és áruuzsora. Álta­lános tünetként jelentkezik ilyenkor az emberei­ leg­többjénél az értékelési zavar, amit rendszerint fo­kozni szokott a háborús esélyek iránt pillanaton­­ként változó reménység vagy csüggedés. Ezt vala­mennyien ismerjük, akik átéltük a világháborút. A múltakon bizonyára okultak azok, akik ma sorsunkat kezükben tartják s így, abban a nem várt esetben, ha az elkerülhetetlen sors egy háború örvé­nyébe sodorja nemzetünket, jóelőre gondoskodni fognak a háború vámszedőit elrettentő megtorló esz­közökről. Nekünk úgyis mint jó hazafiaknak, úgyis mint gyógyszerészeknek egy kötelességünk van: m­e­g­­ő­r­i­zni nyugalmunkat és bízni abban, hogy a magyar nép sorsa arra hivatottak kezébe van letéve. Nem szabad felülni semmiféle rémhírnek, ezeknek gyakran puszta zavarkeltés és néntalan­­ság előidézése a célja. Nem szabad ész nélkül­­pilla­natnyi hangulatok hatása alatt dönteni fontos ügyekben egyszerűen azért, mert félünk a hajnan bizonytalanságától. Háborúk jöttek és háborúk múltak és a gazdasági élet mégis mindig tovább folyt a maga útján. Kétségtelen, hogy anyagi ügyeink intézésében előrelátásra­ van szükség, de az előrelátás által igé­nyelt köteles gondosságot nem szabad különböző beijedések és hisztérikus rémlátások megondolatlan lépéseivel felcserélni. Ne felejtsük el: a gyógyszer­tárak értékét azok jövedelmezősége szabja meg. Amíg ez a mai keretek között marad, ú­g­y­y a rí­sz­er­t­ár­ak értéke is stabil lesz, jöjjön akár zsidótörvény, akár háború. dr. Szász Tihamér

Next