Gyógyszerészi Szemle, 1942 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1942-01-03 / 1. szám

Szerkeszti: DR. SZÁSZ TIHAMÉR — A magyar gyógyszerészet független, gazdasági és kulturális hetilapja — VII. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1942. január 3. Helyzetkép azcujesztendő küszöbén Irta : vitéz Kováts Aladár, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület alelnöke E gy lángoló, nagy világégésben teljes esztendő vé­gére értünk. -Vörösük-az ég alja már az ujesztendő hajnalán is. Nehéz ilyenkor parciális kérdéseket bon­colgatnunk. A ma embere aggódva nézi a holnapot, feszült idegekkel várja a világégés újabb fordulatait, s közben végeznie kell a mindennapi munkáját, rendben kell tartania kis területén a saját ügyeit. Sőt végig kell tekintenie az elmúlt esztendő eseményein, következte­téseket kell levonni belőlük s ugyanakkor körvonalaz­nia kell az új év tennivalóit is. Az elmúlt esztendőben vettük át az Egyesület ve­zetését. Amikor az őrségváltás megtörtént, mi —• az új el­nökség — rendszerváltozást Ígértünk. ígéretünket megtartottuk, rendszerváltozást hoz­tunk. Munkánk eredményét mindenki látja. A taksaeme­lés megtörtént. Ha késett is, nem mi tehetünk róla, el­végre azt minden dolgozó kartársnak tudnia kell, hogy a mai történelmi időkben az állami adminisztráció is túl van terhelve és sokkal nagyobb távlatú, sürgős kérdésekkel kell foglalkoznia, mint teszem egy olyan té­tellel, amely a mi kis társadalmunk szempontjából igen-igen fontos, de a nagyvonalú állami érdekhalma­zok szempontjából csekélység. Ennek ellenére is sike­rült a kérdést megoldani s ma már utána vagyunk a következő sikeres taksafázisoknak: 1. a munkadíj 10°/o-os emelése, 2. az első pótdíj megállapítása, 3. vatta-áremelés, 4. szeszes készítmények árváltozása, 5. kötszerek áremelése, 6. pótdíj 482 anyagra. Elintézetlen maradt az edényzet áremelése, amelyre az új esztendőben — hiszem — szintén sor fog kerülni. Az elnökség e kérdést feltétlenül szem előtt fogja tar­tani s minden erejével azon lesz, hogy itt is sikereket érjen el. Az elmúlt esztendő eredményeiből a taksajavításo­kon kívül ki kell emelnünk a következőket: 1. átszerveztük — rugalmasabbá tettük — az Égye- sületet; 2. az Egyesület irodáját korszerűen átalakítottuk; 3. az Egyesület irodájának adminisztrációs képes­ségét fokoztuk és tökéletesítettük; a korszerű átszerve­zéssel el tudtuk érni azt, hogy a napi munka zavarta­lanul folyik, zökkenő nincs,'tagjaink várakozás nélkül kapják meg kérdéseikre, a választ;. 4. végiglátogattuk a legtöbb kerületet, mi magunk saját szemünkkel kívántunk meggyőződni azokról a ba­jokról és sérelmekről, melyek vidéki kartársainkat sújtják s amely ellen elsősorban kívánunk küzdeni, 5. munkába vettük a Különlegességi Árszabást, s reméljük, azt rövidesen megküldhetjük minden tagtár­sunknak; 6. az előző elnökség rosszul sikerült Formulae Normalesét igyekeztünk a lehetőséghez képest korri­gálni és tompítani. Sajnos, ezt nem tudtuk teljesen megoldani, mert egy olyan lehetetlen felépítésű kon­strukciót, mint amilyen az volt, a legnagyobb erőfeszí­tés mellett sem lehetett megvédeni. Jogtalanságokat, tisztességtelen versenybe ütköző előiratokat, védett ne­vű készítmények névhasznosítását, jogi naivitásokat és még sok minden mást nem lehet korrigálni. Arra tö­rekedtünk tehát, hogy a tárgyalások során minél több előnyt tudjunk a kar számára kiharcolni; 7. munkánk eredményét a kar bizalommal és ra­gaszkodással honorálta, amit mutat az, hogy közel 400 új tag jelentkezett, s ma már ott tartunk, hogy tulaj­donos kartársaink majd összessége Egyesületünk köte­lékébe tartozik. Erre valóban büszkék vagyunk, mert a bizalomnak ezen megnyilvánulása minden köszönő­levélnél többet ér. De a bizalom egyúttal ékes válasz arra a gáncsoskodásrq is, melyet egyesek az utóbbi hónapokban megfeszített erővel és erőltetett ellenérve­léssel próbáltak az új elnökség útjába állítani. E hét pont — mint látjuk — az elmúlt év tükör­képe. s, a végzett, munka összegezése. . , ,. . Mi. lesz a feladatunk 1942-ben1 Első és legfontosabb — mondhatnánk életbevágó — kérdés vár megoldásra: a gyógyszerészi törvény. A gyógyszerészi törvényről nem kell bővebben be­szélnem. Tudjuk mindnyájan azt, hogy az 1876 : XIV. te. rendelkezései elavultak s az azóta megjelent' szám­talan rendelet útvesztőjében eligazodni egyszerűen le­hetetlenség. Ez azonban még a legkisebb hiba. A leg­fontosabb ée az utódok által felbecsülhetetlen étékű al­kotása az új törvénynek: a) a Kamara, b) a nyugdíjintézet, c) a korpótlékos fizetőpénztár felállítása. Mindháromra szükség van, még pedig életbevágó sürgősséggel. Ez a három intézmény sok olyan függő kérdésre kell hogy rátegye a megnyugtató Ament,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék