Halászat, 1943 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-15 / 1. szám

zése esetében természetesen a fontosabbat kell előnyben ré­szesíteni. Ami különösen a halászati jog körén belül az, itt érdekeltek egymás közötti rangsorát illeti, arra később térek rá. Ami már most a halászati jog történetét illeti, kétség­telen, hogy az sehol a világon, de hazánkban sem volt soha a földtulajdon «elválaszthatatlan tartozéka». A kezdeti stá­diumot valószínűleg mindenütt a szabad halászat képvi­seli, még a megtelepülés utáni időben is. (Folyt. köv.)­ ­ Az őszi halpiac r­égi megállapítás, hogy a halpiac szeszélyes és ki­ismerhetetlen. Az elmúlt nyár és ősz azo­nban még a legjózanabb és legvalószerű­bb számításokat is keresztül húzta. Mert ugyan ki gondolta volna, hogy a nyári hó­napok alatt rendkívül keresett hal iránt őszre egészen meg­lanyhul az érdeklődés . És ki gondolhatta volna, hogy az 1941-es őszi forgalom sokkal erősebb lehessen az 1942-es­­nél? Nyáron ugyanis magasabbak voltak az élőponty-árak, mint az őszi hatósági ármegállapítás után, a nyári hónapok alatt bőségesen kaphattak a háziasszonyok zöldségfélét és gyümölcsöt, s feltételezhető volt tehát, hogy az őszi hóna­pok idejére a halpiac élénksége fokozódni fog. Igaz ugyan, h­­ogy a hálóra élő­­­ években a lehalászások idején mindig bizonyos pangást észlelhettünk a halpiacon és rendszerint csak karácsony f­elé mutatkozott javulás, az erős forgalmú 1941-es őszi hónapok után azonban mindenki joggal re­mélhette, hogy az elmúlt ősz az előzőnél jóval erősebb lesz Tagadhatatlan ugyanis, hogy az általános gazdasági — kü­lönösen pedig a közellátási — helyzet most kedvezőtlenebb, mint az előző évi volt. A nyári halpiac élénkségét viszont magyarázza az is, hogy folyóvizeinkből nagyon sok hal ke­rült a hazai piacokra. A belföldi árak a tavalyiakhoz képest emelkedtek, de a németek még mindig csak a régi áron vol­tak hajlandók átvenni a jegeli h­alfé­éket. Így aztán a nyár folyamán a kivitel megcsappant, s a nyiltviek halászatának eredménye a belföldön értékesült. A németekkel történt új megállapodás után ismét megindult a jegek­ hal kivitele Né­metország felé, úgyhogy a piacokra nem került olyan nagy mennyiségű folyóvízi hal, mint a nyári hónapok idején. A halfogyasztás csökkenté ezek kétségtelenül egyik oka az is, hogy háziasszonyaink a zsírjegyre részben margarint kapnak. Ez pedig a hal kisüté­sre nem nagyon alkalmas Mindezek ellenére mégis meglep­­ésként hatott a pesti piac őszi lanyh­asága, pedig a nyári éénkség, különösen az élőhalban megnyilvánult kereslet, leginkább azonban a nyá­ri élőrontyárak nagyon sok termelőt arra az elhatározásra indítottak, hogy tavaikat már szeptember folyamán lehalász­­szák és termésüket — vagy legalábbis annak egy részét — a kedvezőbb nyári áron értékesítsék. Igazán szerencsének mondható, hogy a rendkívüli meleg szeptemberi időjárás ezeknek a terveknek valóra válását megakadályozta, más­különben ugyanis az élőpontj ára még a hatósági szabályo­zás előtt lezuhant volna. A szeptember második feléb­én hirtelen és szinte érthetetlenül beköszöntött üzlettelenség még így is sok kereskedőnek okozott komoly gondot és je­lentős kárt. A legtöbben ugyanis a nyári élénk forgalom alapján kötöttek le nagyobb tételeket szeptemberi átvétel­r­e. A kedvezőtlen üzletmenet következtében azonban ok­tóber elsején, amikor az új — alacsonyabb — árak életbe léptek, még nagyon sok nyári árban vett és eladatlan telő­­pontjuk volt a bárkákban. De nem váltak valóra a haltermésre vonatkozó jöven­dölések sem. Általában­­azt jósolták, hogy sok kicsiny ha­lunk lesz, első osztályúra pedig nem nagyon számíthatunk A hosszú, meleg ősz rendkívül kedvező hatással volt a pontyok fejlődésére, és ha a lehalászások mennyiségi ered­ménye általában nem is mondható kedvezőnek, kétségtelen, hogy a halak a legtöbb helyen meglepően szépen fejlődtek és nagyobbra nőttek a reméltnél. Az ívás csaknem mindenütt jól sikerült, az ivadék sem mondható aprónak. A késői lehalászások és a korán beköszöntött fagyok miatt az ivadékszállításokat az ősz folyamán csak részben lehetett lebonyolítani, úgyhogy ezért nagyon sok tógazdaságban a kihelyezést nem is végezték el. Hatósági ármegállapítás ritkán szokott közmegelége­dést kelteni, így történt ez a mostani őszön élőponty-árak szabályozása alkalmával is. Sokan egységes árat szerettek volna a ponty nagyságára való tekintet nélkül. Mások viszont azért elégedetlenkedtek, mert szerintük nincsen megfelelő mértékkülö­ib és a kicsiny és a nagy hal között. Több termelő mondotta, hogyha ez az irányzat nem változik, nem érdemes nagy halakat termelni. Jobb üzlet ugyanis a kis hal nevelése, ha nem fizetik meg a kockázattal és több költséggel előállí­tott nagyobbat. Szomorú, de általánosan tapasztalható jelenség, hogy­ha valaminek az árát hatóságilag megszabják, nyomban el­tűnik a piacról. Sokan panaszkodnak közellátási nehézségek miatt, legbántóbb az­onban, hogy végeredményben mindent lehet kapni, de természetesen nem a rendes kereskedői for­­galom útján. Éljen ezért számos termelő semmiképen sem akart belenyugodni abba, hogy haláért csak a megszabott legmagasabb árat kapja. Egyesek nem tudják megérteni, de el sem hiszik, hogy a halpiacon nincsen zúgkereskedelem, nincs dugott áru, és hogy a kínálat még mindig nagyobb a keresletnél. Természetes viszont, hogy az élő ponty-eladást egy kereskedő sem erőlteti, mert valószínűnek tartja, hogy a tavaszi hónapok idejére a kereslet rendkívül élénk lesz. Reméljük azonban, hogy ennek az évnek első felében bősé­gesen kerül a piacra szabadvízi hal is, nem úgy mint ta­valy, amikor a közönség halszükségletét csaknem kizárólag élőponttyal kellett fedezni. A karácsonyi ünnepek előtt, mint minden esztendőben, most is erősen megnövekedett a forgalom. Valószínűleg fő­képen az enyhe időjárás okozta, hogy­ a közönség túlnyo­mórészt csak élő halat vásárolt. Feltehető azonban, hogy ennek az évnek első felében bőségesen kerül a piacra sza­badvízi hal is, nem úgy mint tavaly, amikor a közönség hal­szükségletét csaknem kizárólag élőponttyal kellett fedezni. A karácsonyi ünnepek előtt, mint minden esztendőben, most is erősen megnövekedett a forgalom. Valószínűleg fő­­képen az enyhe időjárás okozta, hogy a közönség túlnyo­mórészt csak élő halat vásárolt. Feltehető azonban, hogy ebben része volt annak az ellenszenvnek is, melyet a halat ritkábban vevő háziasszonyok a nem élő hallal szemben ta­núsítanak. A közeljövő egyik fontos feladata, hogy a nagy­­közönséggel a nem élő, friss halat megkedv­el­hessük, hiszen tógazdasági élőponty-készletünkkel a tavaszi hónapok igé­nyét nem tudjuk kielégíteni. Míg egy esztendeje az akkor is erős karácsony után nagyon gyenge szilveszter követke­zett, idén a szilveszteri forgalom is erős, sőt meglepően erős volt. Háború van, nehéz időket élünk. Lehet, hogy a piac helyzete ingadozó, sőt néha kedvezőtlen, kétségtelenül van­nak termelési nehézségeik is. Lehet, hogy a haltenyésztés kevésbbé jövedelmező, mint más esztendőkben, ámde sem a termelőknek, sem a kereskedőnek nem szabad rideg üzleti átokból, később jóvá nem tehető rövidlátással csak a közeli jövőt néznie. A magyar ponty­tenyésztés európai színvonalának a nehéz viszonyok között nem szabad lesül­lyednie. Igaz ugyan, hogy ma mindenféle pontyot el lehet adni, akár kicsiny, akár nagy, akár tükrös, akár pikkelyes, akár nemes alakú, akár csökött, — ez azonban mégsem lehet ok arra, hogy a nem anyagiakat, hanem szorgalmat és szak­­szerűséget kívánó nemes jxinty-tenyésztést elhanyagoljuk Ugyanígy azonban a kereskedőket se szédítse meg a köny­­nyű értékesítési lehetőség, mert eljöhet még — és valószínű­leg el is érkezik — az az idő, amikor nagy szükség lesz arra a vásárló­közönségre, amelyet most inkább csak a más élelmicikkekben mutatkozó hiány indít a halvásárlás­ra. A magyar haltenyésztés és halkereskedelem színvo­nala éjjen úgy megköveteli, mint a tógazdák és kereskedők leganyagibb érdeke, hogy a termelés és értékesítés a nehéz idők alatt is feladata magaslatán álljon. Csakis így tud megrázkódtatás nélkül beleilleszkedni a háború után meg­változó gazdasági életbe. Uzoni László

Next