Halászat, 1944 (45. évfolyam, 1-10. szám)
1944-01-15 / 1. szám
A „Halászat" jubileumára A magyar halásztársadalom közeli múltjának története gazdag oly kiváló egyéniségekben, akiknek munkássága utat tört és utat mutatott nekünk annak a feladatnak helyes meglátásához és megoldásához, amelyet ily ősi foglalkozási ágnak a mai kor nagy mértékben változott adottságai mellett való gyakorlása jelent. Ezek közül a férfiak közül mindannyiunk örömére és okulására, magas koruk ellenére friss szellemi és töretlen testi erőben ma is többen körünkben élnek és nagy érték számunkra az a tudat, hogy napi bajainkban és gondjainkban bölcsen felülemelkedett véleményükkel és tanácsaikkal bennünket támogatnak. Amikor a „Halászat“ múltjára visszatekintünk és jövő feladatain elgondolkozunk, elsősorban az ő munkásságukról kell megemlékeznünk. Ez a lap nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ő eredményeik a közösség kincsévé válhattak, mert helyesen éppen ebben ismerte fel legfőbb feladatát. A kiváló szerkesztők működéséről külön ki kell emelnünk, hogy tudományos kutatásaik eredményeivel úgyszólván számról-számra gazdagították közléseikkel a halásztársadalom ismereteit, hiszen ők maguk is elsősorban azoknak a férfiaknak sorába tartoztak és tartoznak, akikről éppen megemlékezem. A „Halászat“ mindig az az orgánum volt és kell is hogy legyen, amely a partikuláris érdekek kikapcsolásával a halásztársadalom egyetemes érdekeit szolgálja. Ezt a felfogást vallották mindazok, akiket követünk és akiknek örökébe lépnünk — ha az idő eljön — legszebb feladatunk. De nem is lehet ez másképen. Az egyesületnek és az annak életét híven visszatükrözni hivatott újságnak az a feladata, hogy érvényre juttassa és elősegítse azokat a törekvéseket, amelyek közös értéket jelentenek mindazoknak, akik a halászattal élethivatáskép foglalkoznak. Ilyenek elsősorban a tudomány terén a kutatások eredményeinek közlése, gazdasági téren pedig annak kivívása, hogy kellő súlyt és megbecsülést biztosítsunk mesterségünknek. Az ebbe a tárgykörbe tartozó feladatok a mai idők súlyosságával még csak gyarapodtak, minthogy a legtöbb tényező, amely a gazdálkodás eredményességét kialakítja, hatósági szabályozás tárgya. Hatósági döntés szabja meg, hogy mennyi takarmány, mennyi üzemanyag, a munkás ellátásához mennyi élelem, a munkás felöltöztetéséhez mennyi ruha áll rendelkezésünkre és afelett sem mi döntünk, hogy befektetéseink és munkánk ellenértéke fejében milyen árat kapunk termésünkért, illetve fogásainkért. Van tehát bőven olyan tárgy, amelyben úgy az egyesület, mint annak orgánuma az egyetemes halászat javára működhetik. Ellenben mellőzendő — szerény nézetem szerint — az egyesület és a hivatalos orgánum tárgyköréből minden olyan témakör, amely a halászat egyetemes hasznán belül az egyes ágazatok és résztvevők szertehúzó érdekeit érinti. Mellőzendő pedig két okból is. Elsősorban azért, mert a tapasztalat megmutatta, hogy még sohasem sikerült ezeket a kérdéseket úgy megvitatni, hogy azok akár az egyesület, akár a lap útján mindenkire nézve kielégítő módon intéztettek volna el. Másodszor azért nem tartom helyesnek partikuláris érdekeknek egyesületi és publicisztikai tárgyalását, mert a kívánt eredmény Negyvenöt év! Jubileumra jogcímet ugyan még nem ad, de azért elég hosszú idő még egy szaklap életében is. Bizony régen volt, mikor 1899. szeptember 1-t írtunk, amikor a „HALÁSZAT“ első száma megjelent az „A TERMÉSZET“ című folyóirat mellékleteként. Kissé elfogódottan írom le ezt a dátumot, mert a lap akkori cikkírói közül ma már csak ketten vagyunk még életben s társam tevékenységét sorsa már rég más irányba terelte, így hát egyedül állok ma itt, mint e régmúlt idő tanúja. A Mindenható iránt érzett hálán kívül, hogy a mai napot megérnem megengedte, eltelt az az elégedett öröm is, hogy az akkor megkezdett munkánkat az utánunk jövő nemzedék szeretettel, lelkesedéssel folytatja és a „Halászat“ negyvenötödik évébe lépve — a múltban olykor bizony küzdelmes s válságos időkkel küzdve, de a múltak tanulságaival gyarapodva s azokkal megerősödve, továbbra is betölti hivatását. A lappal magával a múlt év utolsó számában két cikk is foglalkozik. Egyik a lap hivatásáról az új szerkesztőnek lelkes hangú nyilatkozata, amely nyilatkozat bizonyára élénk visszhangot kelt a halászat minden munkásának s e munkásság iránt érdeklődők lelkében. Mentől inkább ezeket egybefűző szellemi kapocs lesz a lap, annál tökéletesebben töltheti be hivatását. Érezze a lapot mindenki otthonának, ahová bizalommal nyithat be, akár kérdezni, akár mondanivalója van. A másik cikk a lap előző érdemes szerkesztőjének az írása s a lap tartalmáról szól s itt csatlakoznám hozzájuk én is, mint, viszszafelé menve, a szerkesztők sorában a harmadik. A lap jellegét, természetesen, a tartalma adja meg, vagyis az, hogy mit írunk bele? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szeretnék valamire emlékeztetni. A „Halászat“ 1916. és 1917. évfolyamában jelent meg néhai DR. VUTSKITS GYÖRGY összeállításában „A magyar halászat szakirodalma“ címen egy igen értékes tárgymutató, amely 2000 körüli címet ismertet. Szakok szerint 12 csoportba foglalja azokat, éspedig: 1. Vegyesek. 2. Halrajz s a vizi élet tana (Ichtyologia és hydrobiologia). 3. Betegségek (Pathologia). 4. Fogási módok és eszközök. 5. Tenyésztés. 6. Statisztika földi halászatok. Nemzetközi egyezmények. 7. Értékesítés. Közélelmezés. Közgazdaság. 8. Társulatok. Egyesületek. Kongresszusok. Intézetek. Gyűjtemények. Kiállítások. 9. Jogi vonatkozások (Törvény. Vízhasználatok. Kihágások). 10. Vízépítészet (Szabályozások. Hallépcső, stb.). Időjárás. 11. Vízszennyezés és szennyvíztisztítás. 12. Tengeri halak. Azt hiszem van itt az írni akaróknak bőven miből válogatniok. De talán még egyébbre is lehetne gondolni. Ez a jegyzék csak 1915- ig szól, amit azótától írtak meg, még szerte szólva hever. Pedig nem csak a ma munkája, hanem a múlt tevékenysége is nagyon sok, értékes s tanulságos dologgal szolgálhat. Nem volna-e lehetőség arra, illetőleg nem akadna-e egy olyan Vutskits-szorgalmú új ember, aki ennek az anyagnak az öszszegyűjtésére vállalkoznék — a „Halászat“ segítségével? Hiszen a zöme úgy is a „Halászat“ tartalmából kerülne ki. Ezzel a magyar halászat szakirodalmának egy oly értékes anyaga válnék mindenki számára hozzáférhetővé, amellyel méltóan lehetne a lap fennállása 50 éves aranyjubileumának ünnepléséhez hozzájárulni. Talán az új tankönyvet is könynyebb volna így megírni. Répássy Miklós ny. államtitkár. Szaklapunk 45. évében 2 r a ► L .. *. A „Halászat11 „Wie fruchtbar ist der kleinste Kreis, Wenn man ihn wohl zu pflegen weiss.“ (Mily termékeny a legkisebb tér is, ha jól megműveljük!) Goethe. A 45. esztendőt egyének vagy lapok életében általában nem szokás megünnepelni, azonban lapunknál érdemes mégis egy pillanatra megállani ezen új határkőnél. Megállani és visszapillantani a dicső, majd küzdelmes múltra, a jelenen keresztülfutva a jövőnkbe tekinteni. Lapunk, a „HALÁSZAT“, Magyarország egyetlen halászati vonatkozású szaklapja, messzemenő mezőgazdasági jelentőségű lap. Hézagpótló szerepet tölt be Hazánk két — nagy olvasottságnak örvendő — természettudományi ismereteket terjesztő szaklapja: a „TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLÖNY“ és a „BÚVÁR“ között. Kiegészíti ugyanakkor a két sportlapunkat a „SPORTHORGÁSZAT“-ot és a „HALÁSZATVADÁSZAT-TURISZTIKA-WEEKEND“-et a halászat tárgykörébe tartozó népszerű és tudományos vonatkozású szakcikkeivel. évfordulójára Ma, amikor az ország vezetősége — Hazánk agrár mivoltához híven a mezőgazdaságunk fejlesztése és céltudatos irányítására nagy súlyt fektet, lapunk jelentősége ugyancsak kidomborodik és méltán illeszkedik a „Köztelek“ társlapunk hivatásához, feladatához. A halászatból, a magyar ősfoglalkozásból idők folyamán fokozatosan fejlődött ki és lett világhírű a magyar haltermelés és halkereskedelem. E fejlődésben, annak irányításában lapunk nagy szerepet játszott. S ez a szerep fokozottabb mértékben jut érvényre ma, a világégés és a világháború a megtépő, válságos és sorsdöntő óráiban, amikor önellátásra és saját gazdasági erőnk túltermelésének fokozására van szükségünk. Lapunk a múltban megállotta helyét és Hazánk számos szaklapja között a szaksajtó kiállításán bronzérmet is nyert. Ha a lapunk a múltjára támaszkodva a régi kitaposott ösvényeken halad tovább is előre, céljának és feladatának, hivatásának meg fog felelni a jövőben is. Az Országos Halászati Egyesület Elnöksége és lapunk Szerkesztősége elérése helyett csak belső egyenetlenségünk kifelé való dokumentálására vezet. Ez pedig eltekintve attól, hogy jogos bírálatnak teszi ki az érdekeltséget, legtöbbször éppen az óhajtott hatás ellenkezőjét eredményezi és olyan intézkedésekre vezet, amelyek a halásztársadalom egyetemességét sújtják. Ne egymás ellen, hanem egymás mellett fejtsük ki energiánkat. Az egyesület és a „Halászat“ ezeket a szempontokat a múltban mindig tiszteletben is tartotta. Ha voltak ettől az elvtől eltérő kivételes esetek, akkor azok tárgyalása mindjárt megmutatta, mennyire helytelen volt az egyetemes célkitűzés szolgálatától részletérdekek képviseletére áttérni. De még a kérdések tisztázását sem szolgálja azok nyilvános megvitatása, mert az érdekek kiegyenlítődése helyett inkább az ellentétek elmélyülésére vezet. De így vagyunk ezzel nemcsak a halászat terén, hanem minden más gazdasági ágazatban is. A csúcsszervezeteknek sehol sem feladata, hogy az összesség keretén belül működő ágazatok egymás közötti ellentéteit a nyilvánosság elé vigye, hanem mindenütt az, hogy minden egyes esetben a foglalkozási ág általános érdekeinek képviseletét szolgálja. Egyesületi életünkben és lapunk útján harcoljunk jobb munkakörülményekért, több megértésért a hatóságoknál és a nagyközönségnél, de belső ellentéteinket intézzük el önmagunk. Nem feladata sohasem valamely egyesületnek vagy lapnak az, hogy a szakma keretén belül szükségképen meglévő versenyt levezesse, mert hiszen erre a feladatra nem is képes. A „Halászat“ évfordulója alkalmából ezek a gondolatok foglalkoztatnak és azt hiszem, nem kívánhatok szebb és értékesebb működést szeretett lapunk számára a jövőben sem annál, hogy teljesítse hivatását továbbra is azoknak a magasabb szempontoknak tiszteletében és hasonló szellemi és erkölcsi fegyverzettel, amint azt az elmúlt évtizedek alatt tette. dr. vitéz Paluzsay László, az Országos Halászati Egyesület alelnöke, m. kir. kormányfőtanácsos.