Honi Ipar, 1902 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1902-01-01 / 1. szám

Múlt és jövő. Megint egy esztendő elmúlását jelzi a kalen­dárium. Megint egy esztendei lázas, emésztő és valljuk be, meglehetősen terméketlen mun­kára tekinthetünk vissza. Magyarország gazda­sági fennállásának oszlopai megrecsegtek, megroppantak az általános gazdasági depres­siv csapásai alatt. És Magyarország gazda­sági alapja sem bírt azzal a szilárdsággal, melyet egy egészséges speciális helyzet köl­csönöz. Odalánczolva Ausztriához, ez évben is tehetetlennek bizonyult hazánk, hogy ki­fejtse azt a hatalmas fajbeli erőt, mely a magyar népben szunynyad. Mi pedig törtük magunkat, hogy megtámaszszuk az eldőlni készülő oszlopokat, de az alap megerősíté­séhez kellő erélylyel hozzányúlni a lefolyt évben sem mertünk, így a munkátlanság jelzi az 1901. esztendő elejét, az inségmunka pedig az év határkövét. Beszédeket hallottunk eleget, jó akaratot is láttunk az állam részéről, de hol az az erős kéz, mely kiragad bennünket abból a hínárból melyben el-elsülyedünk. Új gyárak alakultak és alakulásuk mindenesetre egy-egy számmal gyarapítja hazánk közgazdasági fej­lődésének évkönyvét. De nem rázhatjuk le magunkról azt a kínzó kérdést, várjon az új gyárak alakulása erőben való gyarapodást jelent-e ? Mikor a régi magyar gyáripart szimbolizáló vállalataink levegő után kapkodnak, mikor fogyó munka­idő és fogyó munkáshad mellett a puszta életért küzdenek, mikor az üzem­beszüntetés elkerülése végett, az államnak haszon nélkül is szállítanak, mikor folytono­san nő az elkeseredettek tábora, mikor a magánfogyasztás meghódítása kudarc­ot vall a minket markában tartó osztrák tőkegazdag­ságán és élelmességén, lehet-e akkor a magyar gyáripar megerősödéséről beszélni ? A mikor minap vésztjóslón hömpölyög­tek a munkátlanok ezrei az utczán, nem-e vádként illette morajuk azokat, kik húzzák, halogatják hazánk gazdasági függetlenítését ? A­kik elmulasztják az alap megerősítését, a magyar belfogyasztás biztosítását a magyar ipar részére ? Nem-e súlyos közgazdasági szemrehányás volt e felvonulás azok ellen, kik kenyér helyett politikát adnak a népnek ? Nem, nem a sociális oldala e felvonulásnak volt a fontos. Ha a szegény, kiszipolyozott nép tüntetett volna a gazdag gyáripar, az erős kereskedelem ellen, ez sociális moz­galom lett volna. De mikor a szegény mun­kában nép kezet foghat a szegény gyárossal, a vergődő, máról-holnapra élő kereskedővel, akkor a tüntetés nem az úgynevezett vagyo­nos osztály ellen szól. Szól azok ellen, kik­nek segíteni kellene a népen, a gyároson és kereskedőn. A­mikor a tüntető nép azt kiáltotta, hogy „nem száraz kenyér kell, hanem munka“, ez a kiáltás visszhangot keltett a gyáros, a kereskedő lelkében. Nem állami inségmunka kell, mely a létet mesterségesen meghosszab­bítja, munka, egészséges munka kell. Lehe­tőség a terjeszkedésre, bizalom, hogy nem ütközik bele minduntalan becsületes törekvé­sünk, egy komplikált és fenn nem tartható közgazdasági helyzet gerendáiba. Mikor fenn­ 1902. JAN. 1. III. ÉVF. 1. SZ. •HONI IPAR­KERESKEDELMI, IPARI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT Felelős szerkesztő megjelenik havonként kétszer Társszerkesztő SUGÁR Ottó minden hó 1-én és 15-én Gyárfás Oszkár ELŐFIZETÉSI ÁR : EGÉSZ ÉVRE 10 KORONA, _ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, FÉLÉVRE 5 KORONA. • VI., ARADI­ UTCZA 15. SZ. Kiadja a „Honi Ipar“ kiadóvállalat. TELEFON : 27 95. TELEFON : 27—95. TARTALOM: Múlt és jövő. — Panaszhangok a miniszterhez. — A papirpiacz pillanatnyi helyzete Ausztriában és Magyarországon és ez­en helyzet okai. — Közgazdasági conservativizmus. — Az osztrák ipar uralma Magyarország felett. — Kalap­iparunk. — A gyufakartel bomlása. — Új gyárak és gyári hírek. — Magyar gyárak. — Hírek. — Közszállitások. — Gépipar és Közlekedésügy. — Honi beszerzési források. — Hirdetések.

Next