Honi Ipar, 1902 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1902-03-01 / 5. szám
16 Strobentz testvéreké és egy másik szintén az új vállalatnál előbb létesített kiváló lakkgyárunk a Hollós Oszkáré. Az utóbbiakat elzárták ezzel a munka elnyerésének lehetőségétől. A két tősgyökeres magyar gyár belenyugodott, azt remélve, hogy legalább az ötéves szükséglet másik felét osztják meg közüttük. De csalódtak, mert a pályázatot az öt éves szükséglet másik felére csak részletekben írták ki. Előbb három évre, (megosztatott Strobentz és Hollós között), aztán mikor lejárt, két évre. És ime mit látunk? Amikor a további 2 évre írják ki a pályázatot, megjelenik a pályázók között ugyanaz az Engelhardt és Voigt és újra kap szállításból. A további felosztás ugyanis a következő volt: kapott Strobentz 15000 koronát, Hollós 10000 koronát, Schramm Kristóf győri lakkgyárra 8500 koronát és Engelhard és Voigt 6000 koronát. Hozzájárult még ahhoz, hogy a pályázók között Engelhard és Voigt volt árban a legdrágább és hogy minden egyes pályázó a saját árában szállíthat az államnak (ez a döntés egy része.) így tehát Engelhard és Voigt noha a legkisebb mennyiséget kapta, többet nyer a szállításnál, mint akármelyik pályázó. Ilyen a közszállítási szubvenczió gyakorlatban. Kéz alatt odaadják egy új vállalatnak, még mielőtt létesül a Máv. 5 évi lakkszükségletének felét, noha már akkor létezik két tősgyökeres magyar lakkgyár és a szükséglet másik felére kiírt pályázat alkalmából a szubvenczionált gyárnak ismét adnak egy quantumot, mégpedig a legmagasabb árban. Kérdezzük, hol van itt a régi gyáripar védelme, melyet Szterényi oly szépen hangoztatott, hol van a méltányosság és kérdezzük hasznára válik-e az ilyen közszállítási szubvenczió az országnak ? " Válasz a „Minden csak papíron“ czímű czikkre. Engedje meg tisztelt szerkesztő úr, hogy néhány szóval reflektáljak arra a czikkre, mely b. lapjának legutóbbi számában „minden csak a papíron“ (A magyar papírgyáraktól elvont milliók) czim alatt megjelent. A czikkíró kifejti, hogy a magyar iparosnak csak a Szentirás azon passusát kell szem előtt tartani: „Zörgessetek és megnyittatik nektek“, vagyis hogy csak a kormányhoz kell fordulnia, hogy elérje a kívánt eredményeket. Csak egyesekre vonatkozik-e ez az elv, vagy az összeségre, azt nem tudom, de bevallom, nekem e tekintetben igen különös tapasztalataim vannak, mert én is magyar iparos vagyok, akinek, mint annyi másnak meg kell szenvedni az idők kedvezőtlensége és egy hatalmas külföldi verseny nyomasztó hatása alatt, de nekem meg sohasem jutott eszembe üzletem prosperálása érdekében a kormányhoz fordulni, mivel nekem nem lehet kiverni fejemből azt a gondolatot, hogy egy iparág, amely csak az állam támogatása által maradhat fenn, nem sokat ér. Volt még egy okom, amiért nem fordultam sohasem a kormányhoz és ez az, hogy nem szeretem az előszobázást. Nos, a magyar papírgyárosoknak e tekintetben egész más a nézetük, mint nekem. Ők megzörgették az ajtót és nekik ki is nyittatott. Ők megérhették állami szállításaiknak újabb öt évre való meghosszabbítását a legmagasabb árak mellett, tíz évi Honi Ipar V. • I ...- „ KOBRÁHOZ IPÓGYÁR ~ BUDAPEST,VI., Lehel-tér 10. szám. Készít minden fajta CZ I PÓT ■A.A.A legfinomabb kivitelben.