Honi Ipar, 1902 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1902-03-01 / 5. szám

16 Strobentz testvéreké és egy másik szin­tén az új vállalatnál előbb létesített kiváló lakkgyárunk a Hollós Oszkáré. Az utóbbiakat elzárták ezzel a munka elnyerésének lehetőségétől. A két tős­gyökeres magyar gyár belenyugodott, azt remélve, hogy legalább az ötéves szükséglet másik felét osztják meg közüttük. De csalódtak, mert a pályá­zatot az öt éves szükséglet másik felére csak részletekben írták ki. Előbb három évre, (megosztatott Strobentz és Hollós között), aztán mikor lejárt, két évre. És ime mit látunk? A­mikor a további 2 évre írják ki a pályázatot, megjelenik a pályázók között ugyan­az az Engelhardt és Voigt és újra kap szállításból.­­ A további fel­osztás ugyanis a következő volt: ka­pott Strobentz 15000 koronát, Hollós 10000 koronát, Schramm Kristóf győri lakkgyárra 8500 koronát és Engel­hard és Voigt 6000 koronát. Hozzá­járult még ahhoz, hogy a pályázók között Engelhard és Voigt volt árban a legdrágább és hogy minden egyes pályázó a saját árában szállíthat az államnak (ez a döntés egy része.) így tehát Engelhard és Voigt noha a legkisebb mennyiséget kapta, többet nyer a szállításnál, mint akármelyik pályázó. Ilyen a közszállítási szubvenczió gyakorlatban. Kéz alatt odaadják egy új vállalatnak, még mielőtt létesül a Máv. 5 évi lakkszükségletének felét, noha már akkor létezik két tősgyö­keres magyar lakkgyár és a szükség­let másik felére kiírt pályázat alkal­mából a szubvenczionált gyárnak ismét adnak egy quantumot, még­pedig a legmagasabb árban. Kérdezzük, hol van itt a régi gyáripar védelme, me­lyet Szterényi oly szépen hangozta­tott, hol van a méltányosság és kér­dezzük hasznára válik-e az ilyen köz­szállítási szubvenczió az országnak ? " Válasz a „Minden csak papíron“ czímű czikkre. Engedje meg tisztelt szerkesztő úr, hogy néhány szóval reflektáljak arra a czikkre, mely b. lapjának legutóbbi számában „min­den csak a papíron“ (A magyar papírgyá­raktól elvont milliók) czim alatt megjelent. A czikkíró kifejti, hogy a magyar iparos­nak csak a Szentirás azon passusát kell szem előtt tartani: „Zörgessetek és meg­­nyittatik nektek“, vagyis hogy csak a kor­mányhoz kell fordulnia, hogy elérje a kívánt eredményeket. Csak egyesekre vonatkozik-e ez az elv, vagy az összeségre, azt nem tu­dom, de bevallom, nekem e tekintetben igen különös tapasztalataim vannak, mert én is magyar iparos vagyok, a­kinek, mint annyi másnak meg kell szenvedni az idők kedve­zőtlensége és egy hatalmas külföldi verseny nyomasztó hatása alatt, de nekem meg soha­sem jutott eszembe üzletem prosperálása érdekében a kormányhoz fordulni, mivel nekem nem lehet kiverni fejemből azt a gon­dolatot, hogy egy iparág, a­mely csak az állam támogatása által maradhat fenn, nem sokat ér. Volt még egy okom, a­miért nem fordultam sohasem a kormányhoz és ez az, hogy nem szeretem az előszobázást. Nos, a magyar papírgyárosoknak e tekin­tetben egész más a nézetük, mint nekem. Ők megzörgették az ajtót és nekik ki is nyittatott. Ők megérhették állami szállítá­saiknak újabb öt évre való meghosszabbítá­sát a legmagasabb árak mellett, tíz évi Honi Ipar V­. • I ...­- „ K­OBRÁH­OZ IPÓGYÁR ~ BUDAPEST,­­VI., Lehel-tér 10. szám. Készít minden fajta C­Z I P­Ó­T ■A.A.A legfinomabb kivitelben.

Next