Honi Ipar, 1903 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1903-03-15 / 6. szám
Turul. Éppen két esztendeje, hogy vidéki iparvárosaink legnevezetesebbjében — Temesvárit — egy a legnagyobb reményekre jogositó uj iparvállalat indult meg s ma rövid fennálása után — örömmel adhatunk hert arról, hogy e vállalat czéltudatos munkálkodásával hazánk gyáriparának büszkeségévé küzdötte fel magát. A temesvári „Turul“ czipőgyár r.-t.-ról, arról a sokat ócsárolt s — mondjuk ki nyilán — a viszonyok félreismerése folytán mindenfelől helytelen alapon támadott vájatról van szó ; s mert az akkori támadás notivumai héke-korba még ma is kisértenek s némely irányban tendencziózus híresztelésekre szolgáltatnak adatokat, s örömmel járulunk hozzá ahhoz, hogy a gyár és viszonyainak ismertetésével végre-valahára tisztán lásson az ipar iránt érdeklődő és igazságszerető közönség. Tartozó kötelességet vélünk teljesíteni azzal, midőn a vállalat kétségbevont reputációja érdekében emeljük fel szavunkat, de főként szolgálatot tisztelt olvasóinknak, amidőn hiteles adatainkkal kellőkép tájékoztatjuk. Hiszen a nyilvánosság küzdőterén a támadó mindig előnyben van a megtámadott felett; az elsőnek fegyverét, a nyilvánosságnak hangzatos híresztelésekkel felcsigázott érdeklődését a pusztán védekezésre szorítkozó magánérdek soha oly hathatósan fel nem használhatja. Nem az egyedül mérvadó, számszerűen felsorolt csalhatatlan adatok, hanem a közérdek jelszava alatt elhangzó tetszetős frázisok teremtik meg a nyilvánosság hangulatát. Lám, a „Turul“ esetében is hogy felült a „heccz“-nek ország-világ. Pedig mennyire csalódtunk ! Midőn két évvel ezelőtt megindult a nagy hajsza ellene, az egész ország a „Turul“gyárat „humbug“, „országcsaló“, a „kisipar megölője“ stb. stb. jelzőkkel aposztrofálta s ma a meggyőző lelkesedés hangján kiáltjuk oda a kételkedőknek : A „Turul“ jelölte ki hazánkban az egyedül egészséges irányt a czipő-ipar haladására ! És nem mondunk ezzel sokat. Mindenki, kinek alkalma volt a „Turul" működését az elmúlt két év alatt figyelemmel kísérni, meggyőződést szerezhetett arról, hogy a czipőgyári iparnak — mint tömegtermelésre legalkalmasabb iparnak — hazánkban, anélkül, hogy a kisiparra hátrányos lehetne, gazdag tere van. Nemcsak a 20 milliónyi behozatal visszaszorítása, hanem főként az elszaporodott, sínylődő czipész iparos osztály érdekében. Munkaerőket és tőkéket vonni összes központi vezetés mellett tömegesen és igy czélszerűen termelni : ez volt az az irány, melyet a „Turul“ kijelölt s melyből az intéző körök a kisipar felsegélyezésének szervezetét továbbfejlesztették. Azok az ipari szövetkezetek, melyek ma vidéki góczpontjainkon a kormány jóvoltából hasznos munkagépekkel, szép tőkével felszerelve, raczionális szervezet mellett működnek s a magyar iparfejlődés büszkeségére boldogulnak is, — mind a „Turul“ nyomdokain haladnak. A „Turul“ szervezete, berendezése, termelési iránya lett a szakipar eszményképe ! Ne a tőkéjével minden kis embert agyonnyomó ellenségünket lássuk tehát a vállalatban, hanem az iskolát, melyből — úgy hiszszük, — rövid néhány év lefolyása alatt egy gazdag magyar cipőipar fog kifejlődni. Ne tekintsük azt, hogy a „Turul“ cége alatt magánvállalkozás igyekszik anyagi előnyöket szerezni, hanem a vállalatnak az a dicséretreméltó bátorsága legyen irányadó ítéletünkben, melynek azzal adta tanújelét, hogy itt, ezen a műveletlen ipari talajon — hol a siker első feltétele, a gyári üzemre képzett munkaerő teljesen hiányzik, kétséges haszon reményében vetette el azt a magot, melyből — ha a vállalat maga tényleg kudarczot vallana is — biztosan kihajt a magyar czipőgyári ipar egészséges csírája. Képzett, a munkagépek ismeretében teljesen otthonos magyar czipész-munkásokat, intelligens munkavezetőket és hivatalnokokat, — kiknek ez ipar terén oly nagy hiányát érezzük — a „Turul“ minden körülmények között nevelni fog! S nekünk fogja őket nevelni ! A vállalat közgazdasági fontosságának eme méltatása közben nem tudunk ellentállani azon vágyunknak, hogy kifejezésre ne juttassuk azt a benyomást, melyet a gyár megtekintése és viszonyainak megismerése után éreztünk. Úgy tudjuk, hogy mindazok, akik a gyárat megtekintették, a megelégedésnek ugyanazzal az érzésével távoztak el, mint mi, s Nagy Ferencz államtitkár, Wekerle Sándor ő exczellencziája látogatásainak említése után csak Fejérváry báró honvédelmi miniszter úr ő excziájának a gyárból történt távozása alkalmával Telbisz Károly, kir. tanácsos, Temesvár város polgármesteréhez, majd a gyárvezetőséghez intézett szavait legyen szabad aposztrofálnunk: „Gratulálok 15