Honi Ipar, 1903 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1903-03-15 / 6. szám

Honi Ipar Önöknek ehhez a nagyszerű vállalathoz s szívből kivánom, hogy e város rövidesen iíz hasonló vállalattal gyarapodjék. Igazuk is van Önöknek uraim, az Önök munkájá­hoz semmi köze a politikának !“ Mert szakadatlan, czéltudatos, kitartó munka folyik itt; munka, melyből mindenki egyformán veszi ki részét, munka, mely el­­fárasztja a testet, de kielégíti a lelket, gyö­nyörűséget, megelégedettséget teremt! A „Turul“ igazgatóságának, élén az el­nökkel,­ West Ede lovaggal, csak gratulálha­tunk ehhez a munkához. Két rövidke esz­tendő egy évtized munkálkodásának ered­ményét mutatja fel ! S azoknak a munkásoknak, azoknak az egykor önálló czipész-iparosoknak, kik özö­nével hagyták ott saját műhelyüket, hogy a „Turul“-nál biztos és nyugodt exisztencziát találjanak, a czipőgyári­ ipar előharczosainak büszkén mondhatjuk : „Derék magyar mun­kások vagytok, jól megálljátok a helyete­ket ! Megérdemlitek, hogy boldoguljatok!“ És boldogulnak is ! Hatszáz embert foglalkoztat a „Turul“ állandóan s alig 1—2%, köztük az idegen, többnyire művezetői állásban. S ezt a pár külföldi embert bizony néhány év múlva fe­leslegessé teszi a magyar munkás intelli­­genc­iája. Tízezer pár czipőt készít el ez a szorgos munkássereg, körülbelül háromszáz munka­gépen hetenként, minden fajban, minden mi­nőségben : urnak, szegénynek, úri dámának, cselédleánynak meg gyereknek egyaránt. S itt eszünkbe jut egy kollegánk jellemző felkiáltása, melyre ez adat hallatára fakadt: ,,Tízezer pár hetenként! És még ezután is maradna mezítlábas ember az országban ?“ Hát hiszen még mindig akad ! S még sok ily gyárra lesz szükségünk addig, míg hazai czipőszükségletünket magunk fogjuk fedez­hetni. Sok pénzünket fogja még elvinni ad­dig is az osztrák, meg a cseh ! Aztán meg a „Turul“ nem azt tűzte ki magának czélul, hogy a belföldet lássa el gyártmányaival, nem azért jött közénk, hogy kisiparunk fejlődésének állja útját, hogy köz­vetítő kereskedelmünket tegye tönkre. Igaz, hogy az ország nagyobb városai­ban elárusító telepeket tart fenn s az is igaz, hogy a közönség itt sokkal olcsóbban, sokkal jobb anyagból vásárolhat czipőt, mint a többnyire külföldi selejt-árut árusító bol­tokban, hanem tény, hogy a „Turul“ itt az országban az elmúlt évben sokkal keveseb­bet fogyasztott gyártmányaiból, mint a­meny­nyit exportja kitett. És ez nem a mi vásárló közönségünknek netalán a magyar ipartermék iránti bizalmat­lanságának tudható be, mint inkább annak, hogy a gyár a magyarországi fiókraktárakra nem fektetett kiillő súlyt. Sajnáljuk, hogy így áll a dolog, fájlaljuk, hogy a gyár nem ipar­kodik első­sorban itt az országban kedveltté tenni gyártmányait, mert a külföldi termék visszaszorítására minden faktornak meg kell tennie a magáét. Nem is fogunk megszűnni a gyár vezetőségét a belföldi raktárak fej­lesztésére serkenteni, mert meg kell hogy szeressük a magunk munkáját. Hanem a gyár bizony ma a külföldi pia­­czokat óhajtja első­sorban áruival elárasz­tani s az a nézete, hogy csakis exporttal teremtheti meg hazai iparunk hírnevét és vállalatának jövőjét. Az elmúlt évben — pedig még csak az év vége felé érte el mai teljes üzemképes­ségét a gyár — czipő-exportunkat egy és félmillió koronával emelte egymaga. Ez az összeg már magában is elég bi­zonyíték arra, hogy a „Turul“ sokkal többet tett, mint elvártuk volna , hogy a gyár mű­ködésével gyár­iparunk egyik elsőrangú té­nyezőjévé küzdötte fel magát. Érdekes, hogy ezt az ezernyi exportált „Turul“ czipőt a büszke Ausztria és nagy Németország fogyasztotta, tehát azok, a­kik nem igen szeretik ipari haladásunkat látni. Hát miért ne fogyasszunk mi is, mikor a mi kezünk munkáját kínálja a „Turul“-gyár ? * * * A gyár igazgatóságának szívességéből a temesvári nagyszerű ipartelep néhány fény­­kép-reprodukc­ióját igtathatjuk ide. A svájczi shed-rendszerben épült, egészé­ben üvegmezőkkel fedett gyárban különö­sen a nagy gépterem kelti fel érdeklődésün­ket : a varróterem körülbelől 100 villany­­motorüzemre berendezett varrógéppel (1. sz.) ; az aljazó-osztály (11. sz.), az alj-csinozó osz­tály (III. sz.) és a tisztító-telep (IV. sz.) Egy teremben, melynek területe egymagában 1600 nő-nél több, van ez a négy osztály elhelyezve. Fülsiketítő lárma lepi meg itt a belépőt: zakatolás, kalapálás, sistergés olyan van itt, hogy szinte emberi fül ki sem állja. Hanem a szem az gyönyörködik , azt sem tudjuk, a gépeket csodáljuk-e, melyek ezernyi alkat­részükkel olyan biztosan működnek, mintha emberi szellem lakoznék bennök, vagy a gépek munkáját, vagy az emberi elmét, mely e gépeket alkotta. Persze az amerikai czipőgépipar reme­kei ezek itt mind ! Láttunk gépeket, melyek egy szempillan­tás alatt selyemszállal gomblyukakat varr­nak a czipőre, ezreket egy nap, melyek a

Next