Honi Ipar, 1904. szeptember-december (5. évfolyam, 18-24. szám)

1904-09-15 / 18. szám

2 HONI IPAR MMiPHPnR^n / van azon, hogy védvámok behozatalá­val bizonyos áruczikkek árainak eme­lését idézze elő. Ennélfogva nem lehet általánosságban az összesség érdekeibe ütközőnek tekinteni azt, ha valamely iparágban részes vállalkozók kartellre lépnek, hogy a kölcsönös áraláliczitá- lást s igy az árak hanyatlását megaka­dályozzák vagy mérsékeljék; ellenkező­leg, ha az. árak tartósan tényleg oly alacsonyak? hogy a vállalkozókat gaz- daságl lííukben veszélyeztetik, akkor a kartell nemcsak^ önfentartási ösztönük jogosult megnyilatkozásaként, hanem egyszersmind, a-közérdeket szolgáló rendszabály gyanánt tűnik föl. Ehhez képest különböző helyről az ily kar­tellek alakulását oly eszköznek ismerik el, a mely különösen alkalmas az egész közgazdaság hasznát előmozdítani avval, hogy megakadályozza az éppen nem gazdaságos s veszteségekkel járó tnltermelést s az evvel karöltve járó csapásokat. Evvel egyértelműen német és más bíróságok már akárhányszor kimondották, hogy nem ellenkezik az összesség' érdekeit az egyesek önzésé­vel szemben megvédeni akaró ipar­szabadság elvével, ha iparostársak ama jóhiszemű czél elérésére egyesül­nek, hogy iparáguk életképességét ter­mékeik elértéktelenedésével és az ár­hanyatlás egyéb káros kihatásával szemben megvédelmezzék. Ily szerződések az iparszabadság által megvédeni szándékolt közérdek szempontjából tehát csak az esetben kifogásolhatók, ha különös körül­ményeknél fogva aggályok merülhet­nek föl aziránt, hogy az illető konkrét esetben nem monopolium-szerü hely­zet teremtése-e a tulajdonképeni czél, vagy nem a fogyasztó közönség uzso­rás kizsákmányálását éri-e el a kartell ? Ami pedig a második kérdést illeti, nem lehet úgy értelmezni az ipartörvény ama rendelkezését, a mely szerint az egyéni szabadság dolga tetszése sze­rinti iparágat űzni, hogy az egyének nem vethetik magukat szerződésileg oly korlátozásnak alá, a mely megálla­píthatja, hogy az illetők üzzenek-e s ha igen, hol és mikép valamely ipart." A magy. kir. Curia is csak a köz­érdek lényeges hátrányára szolgáló kartell-szerződéseket jelenti ki rend­szerint érvényteleneknek (legutóbb az 1476/1903. számú döntvényével). Nem hisszük, hogy a mostani törvényter­vezet, megvalósulása esetén, judikatu- ránkat kizökkenthetné eddigi gyakor­latából. Nem is hisszük, hogy ezt szán­dékolta volna Mandel dr. s épen ezt tartjuk törvénytervezete legfőbb eré­nyének. Törvénytervezetét azonban csak két esetben tartjuk elfogadhatónak, illetve életbeléptethetőnek. Az egyik eset, ha külön vámterület esetén hajtják végre. A másik, ha a közös vámterület nem remélt fenmaradása esetén Ausztria hasonló elvek szerint rendezi a kar- tellügyet. A mostani közösügyes ál­lapot mellett nemcsak nem czélszerű, hanem egyenesen kárhozatos lenne ily törvénynyel egyoldalúan megköt­nünk a kezünket. Ellenkezőleg, közösvámterület mellett számos iparágunk el sem lehet a leg­szabadabb kartell-gazdálkodás nélkül. Közösvámterület mellett nem tehetjük a mindenkori kereskedelmi miniszter s az esetleg változó bírósági felfogás­tól függővé kartelljeink érvényességét. Egy-egy érvénytelenített kartell egy- egy iparág tönkretételét vonhatná maga után. Ha megfigyeljük, hogy mily küz­delmek után jönnek létre az osztrák ipar­ral közös kartelljeink, valóságos megvál­tásnak kell tartanunk minden egyes esetben, ha az ádáz csatákat a békekö­tés kartellje váltja föl. Hogy az ily kar­tellek gyakran áldozatok hozatalára kényszerítik a nagyközönséget? Az nem számit. Hazánk ipari fejlődése megérdemel minden áldozatot s a kö­zös vámterület mellett éppenséggel el nem képzelhető, hogy mikép tartsa fenn magát zsenge iparunk, ha nem az összes tényezők vállvetett áldozatkész­ségével. Vágó József. A „Honi Ipar“ uj formában. Uj köntösben jelenik meg a „Honi Ipar“. Tartalomra gazda­gabban, alakra imponálóbban kerül az olvasók kezébe. Ha kutatjuk, hogy a nagy anyagi áldozat terhét miért vettük magunkra, konsta­tálhatjuk, nem üzleti érdekből tettük, hanem azért, hogy hatha­tósabban támogassuk azt az ügyet, melynek szolgálatába szegődtünk. Uj programot nem adunk, a programunk marad a régi, csupán nagyobb eszközökkel, az olvasók legszélesebb rétegére számítva, akarjuk folytatni ezt a küzdelmet. Próbára tesszük Magyarország iparosait, kereskedőit és a honi ipar iránt érdeklődő társadalmát! Meglátjuk a maga teljes egészé­ben, karol-e fel egy lapot, mely gazdasági tekintetben igyekezni fog közeledni a tökéletességhez, mely szervezett gazdag hírszolgálat utján akarja tájékoztatni a közgazdasági közvéleményt, mely szakmánként akarja szolgálni az iparost, mélyen bele akar nyúlni a munkás és munkaadó, az állam és szállítója közötti viszonyba és sorompóba akarja hívni az egész országot az önálló vámterület érdekében. Meglátjuk, lesz-e a magyar tár­sadalomban annyi háladatosság, hogy felkarolja azt az orgánumot, mely szakadatlanul fogja emlékez­tetni arra a kötelességekre, mely- lyel a magyar iparnak tartozik. Kérjük olvasóinkat, ne mondja­nak még végleges ítéletet lapunk ezen számáról. Tartalmilag ki fo­gunk alakulni, még pedig az olva­sóinktól eredő tanácsok figyelembe vételével. Szolgáljon ez a megnagyobbí­tott alak annak jelképzéseül, hogy mi nagy közgazdasági orgánumot akarunk adni, mert gazdaságilag érettnek tartjuk a magyar közön­séget arra, hogy a reá pazarolt szellemi és anyagi erőt nyomta­lanul elveszni ne engedje. Egyebekben pedig elveinkre ma­radunk, a kik voltunk: radikális hívei a magyar iparpártolásnak, rendíthetetlen katonái az önálló vámterületnek,félelmet nem ismerői sürgetői annak, hogy az állam kérlelhetetlenül nyúljon bele a szocziálpolitikai darázsfészekbe és makacs szószólói a közszállitási viszonyok rendezésének. És ma­radunk tanácsadói a magyar kö­zönségnek az iparpártolás esz­közeit illetőleg, hírmondói az állam iparfejlesztő tevékenységé­nek és megbirálói a közgazdasági „PHÖNIX" ACZÉLGYÁRAK BLECKMANN JÁNOS E. MAGYARORSZÁGI TELEPE: Telefon 465. BUDAPEST. VI., GYÁR-UTCZA 29. Telefon 465. Innebergi ládaaczél, kocsirugő-aczél, reszelők és ráspolyok la. öntöttaczélból. Szerszámok la. öntöttaczélből. Kalapácsok, aésők, furdk sib. Molnár- és kőfaragó-szerszámok. „PhőnijV'- üllők és salúk, tégelyaczél-iemezek. Lapátok és gereblyék — ■ - ■ ■ 1 ■■ 111 aczéllemezből préselve stb. ■ - ---- —^

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék