Honi Ipar, 1905 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-01 / 1. szám

VI. ÉVFOLYAM 1. SZ. 1905.JANUÁR .. /; HONI I PA R ^ A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS KÖZLÖNYE. AZ ÖNÁLLÓ VÁMTERÜLETÉRT KÜZDŐ IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT. A MUNKAADÓK SZOCZIÁLIS ÉRDEKEIT, A VÁLLALKOZÓK ÉS NAGYIPAROSOK KÖZ SZÁLLÍTÁSI ÜGYEIT FELÖLELŐ ÉS AZ IPAR MINDEN ÁGÁBAN MŰSZAKI ISMERETEKET TERJESZTŐ SZAKLAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI., GYÁR-UTCZA 5. SZÁM. TELEFON 61-55. FELELŐS SZERKESZTŐ : SUGáR OTTÓ. TÁRSSZERKESZTŐ : GYÁRFÁS OSZKÁR. ELŐFIZETÉSI ÁR : EGÉSZ ÉVRE .... FÉL ÉVRE . 16 KOR. ü-ü^OR. MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-ÉN ÉS I5-ÉN. Szomorú a magyar iparosok évfor­dulója. A lefolyt esztendő a szánalmas vergődés és az iparfejlesztési foltozgatás esztendeje volt. A magyar ipar fenmaradásának egyetlen alapja a nyers életösztön volt, a mely úgy, ahogy pótolta a normális élet- feltételeket. Az iparos: a gyáros ép úgy, mint a középiparos dolgozott, hogy meg legyen a betevő falatja, hogy meg legyen a munka folyto­nossága, dolgozott azért, hogy majd akkor, ha bekövetkeznek azok a várva- várt jobb idők, ipartelep és munkás­had nélkül ne álljon a porondon. Szomorúan kell konstatálnunk, hogy a lefolyt év sem hozta meg a magyar iparnak a joggal óhajtott eredmé­nyeket. Kivételt csak azon csekély számú ipartelepek képeznek, a melyek óriási tőkéjük súlyánál fogva tudtak maguknak helyet biztosítani a világ- piaczon és a melyek kihevervén a súlyos veszteségeket, az ipar többi ágának rovására kötött kartel-szerző- désekkel tudták maguknak a conjunc- turákat teremteni. De ezek az ipar­telepek, melyeket ujjainkon számít­hatunk meg, csak kivételek, melyek az általános szabályt erősitik meg. Az általános szabály pedig az, hogy egészséges levegő hijján csak csene- vész növényzetet lehet teremteni. Él az is, de minden egyes levelén ott terpeszkedik a halál. Szivattyúzd ki a levegőt és lassan meghal az élő szervezet. Nagyokat lélekzik, hogy visszatartsa az elröppenni készülő életet, de fáradságos vergődése hiába­való. Ilyen halálra kárhoztatott lény a magyar ipar, a melytől megvonják az élet lehetőségét. Az ipar szabadságra van teremtve és gazdasági felszaba­dulás nélkül sorsa meg van pecsé­telve. Sajnos, hogy a lefolyt esztendő sem hozott bennünket egy fokkal sem közelebb a gazdasági felszabaduláshoz. A parlamenti küzdőtér, a mely termő­föld sohasem volt, pocsolyává vál­tozott, a mely elöntéssel fenyegeti még' azokat a kis produktiv eredményeket is, melyeket mesterségesen össze­róttunk az emberi szorgalom és az ön- fentartási ösztön csodájául. A háborúk zajában hallgat a lant! Ezt az elvet vallják fent és alant azok, kik eddig is átengedték a magyar ipart a maga vegetativ életének. Igen természetes­nek találják, hogy most semmit sem csinálnak a magyar iparért. A semmit­tevéshez megvan az újabb alapos ok és az iparos vigasztalódhatik azzal, hogy beáll a szavazók glédájába. Ilyen helyzetben van a magyar ipar, a mely fásult, fatalistikus nyuga­lommal várja a jövőt. A kereskedelem pedig tele van panaszszal. Nincs meg a kellő súlya, nincs meg a tekintélye, küzd az inszolid konkurrenczia ellen és gyakran egy­mást szeretné egy fejjel megrövidíteni. Mindezen panaszok daczára azonban relative még sokkal jobb helyzetben van, mint a magyar ipar, de annyira el van foglalva a maga bajával, hogy igen kevés időt szentelhet az ipar kívánságainak. Maradt a mi volt, nagyrészt az annyira szidott, de any- nyira vásárolt osztrák ipar exponense. A közönség pedig, a jó magyar közönség, igazán nem ért rá a magyar ipar sorsával törődni. Lesz-e obstruk- czió, nem lesz-e obstrukczió, mit csinál a kormány, beszélt-e ez a kép­viselő, nem beszél-e majd az a kép­viselő, kivel ebédelt ez a pártvezér, ki lép fel ebben vagy abban a kerületben, ezek mind olyan fontos és oly sürgősen megvitatandó kér­dések, hogy igazán nem marad ideje a szegény közönségnek arra, hogy be­szerzéseinél nemzeti kötelességeire gondoljon. Ebben a milieuben, ebben a kör­nyezetben élt a múlt esztendőben a magyar ipar. A minisztériumban, az ipari szak­testületekben pedig lázas munka folyik. Naponta kel szárnyra egy-egy hir, mely újabb tervek, újabb eszmék megvalósítását helyezi kilátásba. Bol­dog utópisták, kik terméketlen szikes talajon a magvető szerepét játszszák. Mennyi szellemi munka, mennyi el­pazarolt lángész! Boldog volna akár­milyen más ország, ha ennyivel dicse­kedhetnék. Megjelenik a minisztérium iparfejlesztési emlékirata, egy szellem­től csillogó mű, mely óriási perspek­tívát nyújt a magyarnak. A baleset­biztosítás, az ipartörvény revíziója, mit akartok még? Az iparfelügyelők jelentése, a kereskedelmi kormánybe­számolója. Most készül el a hivatalos emlékirat a kivitelről, egy óriási terje­delmű munka az iparoktatásról és nem tudom mi más. Az irótollból gyógyító ír csepeg minden sebre. És párhuzamosan ezzel robotol a szellemi munkások egész hadserege. A gyáriparosok szövetsége elkészíti HfllDEKKER 5RND0R sodronyszövet-, fonat- és kerités-gyára BUDAPEST, Vili., Üllői-ut 48. sz. Készít mindennemű sodronyszöveteket és fonatokat gazdasági és gyári czélokra. Sod- ronykeritéseket mindenféle kivitelben. Meddig még? Irta: Sugár Ottó.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék