Honi Ipar, 1906 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1906-01-01 / 1. szám
1906. JANUÁR 1 .________________________________________________________________________________3 tériumaiba, akkor még ennél is lesújtóbb eredményre jutunk. Szakkörökben általános az a meggyőződés, hogy az iparfejlesztési akczió tartama alatt csak azért nem pusztult el több mint 100 szubvencionált és kedvezményekben részesülő ipari vállalat, mert az állam a maga óriási fogyasztása számára a magyar vámterület álláspontjára helyezkedett, kizárva az állami szállítások nagy kiterjedésű területéről az osztrák versenyt. Ha ezt a magyar állam nem teszi, ha eszményi vámsorompót nem állít fel a saját szükséglete számára, akkor talán hírmondója sem marad a nagy iparfejlesztési akció tartama alatt keletkezett ipari vállalatoknak. Megfoghatatlan és a szürke elméletektől ment, józan ész számára psichológiai rejtélyt képez, hogy ilyen kézzelfogható tapasztalatok után, vezető államférfiaink hogy védelmezhetik még az Ausztriával való vámközösséget. Vezető államférfiaink érveivel szemben csak egy ellenérvet hozok fel. Meg vagyok róla győződve, hogy ha az önálló vámterület bennünket a tönk szélére juttatna, rég benne volnánk már az önálló vámterületben, Ausztria erőszakkal a nyakunkba akasztotta volna. Áttérek már most egy másik elmélet fejtegetésére, mely egy pár év óta foglalkoztatja gazdasági közvéleményünket. Ez a kiviteli akció. A baj ennél az elméletnél még nem veszélyes, mert még csak az embrió stádiumában van, de jaj a magyar iparnak, ha hamis tanaival híveket tudna magának szerezni. Elsősorban jöjjünk tisztába a kiviteli üzlet természetével. Kivitelre mint önczélra nem dolgozik egyhamar valamely gyáros. A kiviteli üzlet az ipari túlprodukciónak a következménye. Aki többet gyárt, mint amennyit hazájában el tud adni, az a fölöslegét a tengerentúli piacokra viszi, hogy odahaza a nagyobb kínálattal az árakat le ne nyomja. A kiviteli üzlet tehát többnyire nem tervszerű üzlet, hanem kényszerhelyzet. Sajnos, nálunk ez a kényszerhelyzet ipari túlprodukció nélkül fennáll, mégpedig azért, mert az osztrák ipar magyar állami támogatással — azaz vámmentességgel — saját hazájából kiveri a magyar gyártmányt. Ezen állításom első pillanatra egy kicsit erősnek látszik, azonban az alább közölt hiteles adattal be fogom bizonyítani, hogy az osztrák ipar szédületes emelkedése az utolsó 20 esztendőben tisztára csakis az osztrák iparnak nyújtott magyar állami kedvezménynek tudható be. A Gyáriparosok Országos Szövetsége által kiadott „Jelentés az osztrák magyar vámterület autonóm vámtarifájáról szóló törvényjavaslat tárgyában“ czímű kiadványban, statisztikai adatok alapján ki van mutatva, hogy az utolsó 20 év alatt az osztrák pamutipar 183%-kal emelkedett, azaz: 1880-ban 1900-ban volt olsó Ausztriában 1,630.000 3,000.000 volt mechanikai szövőszék 30.000 85.000 Ez a szédületes emelkedés nem magyarázható az osztrák belfogyasztás óriási emelkedésével, sem pedig az osztrák kiviteli üzlet nagymérvű emelkedésével a tengerentúli piacokra, hanem főleg a magyar fogyasztás emelkedésével. Ezen állításom bebizonyítására hivatkozom dr. Pap Dávid „Magyar vámterület“ czímű könyvében található azon statisztikai felállítására, melyből egyrészt kiviláglik az, hogy Ausztria az utolsó 10 esztendőben pamutiparának exportjából 88%-ot Magyarországban helyezte el és csak 12%-ot a vámkülföldön, másrészt az, hogy 1903, kerek számban 55.000.000 koronával több pamutárut vitt ki Ausztria hazánkba, mint 10 évvel előbb. Tehát a magyar fogyasztás vámmentes kielégíthetése idézte elő az osztrák ipar rohamos fejlődését. A mi iparfejlesztési mozgalmunk pedig az osztrák ipar visszaszorítása tekintetében a lehető legteljesebb kudarcot vallotta. Régi tapasztalat, hogy nincs jövedelmezetlenebb üzlet mint a kivitel oly tengerentúli piacokra, amelyekben az egész világ túlprodukciója egymás ellen sorompóba lép. Otthon az egyenlő vagy hasonló termelési viszonyok között produkáló gyárosokkal kell felvenni a küzdelmet, a tengerentúli piacokon azonban teljesen elütő termelési viszonyok között előállított árukkal kell versenyezni. Ahhoz pedig bővebb magyarázat nem kell, hogy az osztrák iparnál is versenyképesebb külföldi ipar túlprodukciós feleslegével még nehezebb versenyezni, mint idehaza az osztrák iparral. Végzetesen tévednek tehát azok, akik levezető csatornát keresnek a magyar hazátlan termékek számára a kiviteli üzletben. Nem mondjuk, hogy egyes iparczikkekben nem lehetne haszonra is exportálni, de ez csak kivétel és ezen czikkekben a kivitel, minden állami beavatkozás nélkül, magától már ki is fejlődött. Ezt a kivételt azonban példának statuálni és kivétel nélkül mindenható iparfejlesztési eszköznek odaállítani, nagyon végzetes tévedésnek kell kijelentenem, mely a kiviteli üzlet természetének és jövedelmezőségének teljes félreismerésén alapul. Andrew Carnegie, az ezerszeres amerikai milliomos a kiviteli üzletről a következőképen nyilatkozik: „Ezelőtt az európai gyárosoknak sikerült túlprodukcziójukat az amerikai piaczokra dobni és ezzel az amerikai gyárosokat arra kényszerítették, hogy egész gyártásuk számára elfogadják azokat az olcsó árakat, mely olcsó árakat amazok csak feleslegük számára voltak hajlandók elfogadni. Az utolsó esztendőkben már az amerikaiak voltak azok, akik produkcziójuknak feleslegét idegen országokba dobták. Hódítsd meg magadnak elsősorban a hazai piaczot és nemsokára valószínűleg a külföldi piacz birtokában is fogod magadat látni, ez a szabály a gyári produkció számára a nemzetközi kereskedelemben.“ Ugyanazon a helyen „Empire of business“ czímű könyvében még a következő érdekes megjegyzést találjuk : „Egy fiatal ország gyarapodását nem kül-, hanem belkereskedelme után kell megítélni. Minél jobban képes egy új ország saját szükségleteit kielégíteni, annál nagyobb mértékben kell hogy külkereskedelme apadjon. Például ha az országban termelt gyapotnak egy nagyobb hányada kerül feldolgozásra odahaza, akkor természetszerűleg csak egy kisebb hányad kerül kivitelre. Ez áll valamennyi nyerstermékre és egyes iparczikkekre is, melyek eddig külföldről hozattak be, jelenleg azonban már itthon Amerikában készíttetnek.“ Ezekből az idézetekből is láthatjuk, hogy a belfogyasztás kielégítésének elhanyagolásával kivitelre dolgozni annyit jelent, mint a jövedelmező üzletről való lemondással, az egész világ ipari feleslegének rendkívül olcsó áraival versenyezni. Ezen jövedelmezőben üzletnek hivatalos propagálása pedig oly országban, melynek ipara még a kezdet nehézségével küzd, annyit jelent, mint gyenge iparunkat a biztos bukás örvénye felé vezetni. A mi iparunk jövője a magyar röghöz van kötve. A magyar fogyasztás emlőin kell a magyar iparnak nagyra fejlődnie. Ha itthon nem tudjuk kiszorítani az osztrák ipart, önámítás volna az a remény, hogy a tengerentúli piacokon le fogjuk tiporhatni azt az ipart, melylyel a nálunk versenyképesebb osztrák ipar sem tud megbirkózni. TELEFON 90—04. «. KRAUSZ ÉS TÁRSAI ] TELEFON 90—04. EGYESÜLT ZSINÓR- ÉS PASZOMÁNY GYÁRAIK KÖZPONTJA -------------------------------------------■ BUDAPEST, V. KERÜLET, JÓZSEF TÉR 11. SZÁM. ■-------------------------------------------CZÉOTULAJDONOSOK: REICH ADOLF ÉS FIA, SCHÖN JAKAB UTÓDAI, WOLLÁK ÉS BERKOVITS. MINDENNEMŰ ZSINÓR, GOMB, PASZOMÁNY ÉS LÖVÉSZBOJT NAGYBANI RAKTÁRA.