Honi Ipar, 1908 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-01 / 1. szám

IX. ÉVFOLYAM 1. S2. £..L9&0 I tí tó 1908. JANUÁR 1. HONI IPAR A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS KÖZLÖNYE. AZ ÖNÁLLÓ VÁMTERÜLETÉRT KÜZDŐ IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT. A MUNKAADÓK SZOCZIÁLIS ÉRDEKEIT, A VÁLLALKOZÓK ÉS NAGYIPAROSOK KÖZ = SZÁLLÍTÁSI ÜGYEIT FELÖLELŐ ÉS AZ IPAR MINDEN ÁGÁBAN MŰSZAKI ISMERETEKET TERJESZTŐ SZAKLAP. = (MUNKAADÓK LAPJA.) 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI. KÉR., KIRÁLY-UTCZA 34. SZÁM TELEFON 61—55. FELELŐS SZERKESZTŐ: SUGÁR OTTÓ. TÁRSSZERKESZTŐ: GYÁRFÁS OSZKÁR. ELŐFIZETÉSI ÁR: EGÉSZ ÉVRE .............................. FÉL ÉVRE ............................................. 16 KOR. 8 KOR. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Gazdasági feladataink a következő évtizedben. ) Irta: Paul Vilmos, kir. tanácsos, a brassói kereskedelmi és iparkamara elnöke. Bár a két állam által megkötött ki" egyezés törvényerőt még nem nyert, a nyilvánosság körében már most fel­merül az a kérdés, hogy a légközelebbi tiz esztendőben milyen gazdasági intéz­kedésekre van szükségünk ahhoz, hogy az országnak Ausztriától való gazdasági függetlenségét biztosítsuk, a mely füg­getlenség a ma kormányon levő politi­kai pártok hő óhaját képezi. Teljesen czéltalan már most szellőz­tetni azt a kérdést, hogy az Ausztriával való gazdasági közösség kapcsolatát a most következő tiz esztendő lefolyása után megszakitsuk-e? Remélhetőleg e tekintetben 1917-ben éppoly kevéssé lesznek politikai jelszavak és az ezek által oly alaposan felizgatott neptöme- gek irányadók, mint jelenleg, remélhe­tőleg akkor is a helyzet helyes és bölcs felismerése, az okosság és czélszerüség lesznek a döntő tényezők, mert csak igy kerülhetünk el egy szerencsétlenséget, a mely az országot kimondhatatlan nyomo­rúságnak tenné ki. A kellő pillanatban, a mennyiben a viszonyok nem változ­nának meg addig valami rendkívüli módon a mi előnyünkre, csak azon okos ember módjára cselekedhetünk, ki in­kább keres magának egy tőkeerős tár­sat, a ki mellette szintén megélhet, de a kinek a tőkeereje neki is bőséges, jó jövedelmet biztosit, mint hogy kellő anyagi eszközök hijján kitegye magát a biztos eladósodásnak, a nyomornak és az előre látható tönkremenetelnek. De hagyjuk a jövő zenéjét ! Ha már az'’ország lakóinak legnagyobb részében megvan a kívánság, hogy az Ausztriától *) Adjuk érdemes munkatársunknak y ezt* a czikkét, igen érdekes tartalmánál fogva, noha egyes részei — mint pl. azok, melyek az Ausz­triával való gazdasági viszonyra és a bank­ügyre vonatkoznak — egy cseppet sem fedik a mi véleményünket. , Szerh. való elszakadást keresztül vigyék, de csak akkor, a mikor Magyarországon minden tekintetben elő vannak készítve a viszo­nyok elváltozásra, akkor önmagától fel­merül a közelfekvő kérdés, hogy a gaz­dasági élet mely területeit kell egy kü­lönösen intenzív művelésnek alávetni, milyen eszközökkel kell ezt a megmun­kálást keresztül vinni ahhoz, hogy bát­ran foghassunk hozzá a-gazdasági füg- getlenités munkájához. A gazdasági élet két főcsoportra osz­lik : az egyik a mezőgazdaság nagy és hatalmas területét fogja át, a másik sokkal gyengébb : az ipari vállalkozás terrénuma. E kettő között mint közve­títő áll a kereskedelem, melyhez még a bankügyét is hozzászámíthatjuk. Hazánkban a mezőgazdaság oly ki­váló fejlettségre tett szert, hogy nem­csak a belföldi fogyasztást fedezi, hanem még igen nagy mértékben rászorul arra is, hogy termelvényeinek a külföldön biz­tosítson piaczot annál nagyobb mér­tékben, minél kevésbbé van az ipari vál­lalkozás hasznot hajtó volta az ország­ban kifejlődve. Mert csak az ipar tekin­télyes növelése által emelhetjük saját országunkban a fogyasztási képességet annyira, hogy mezőgazdaságunk ne le­gyen többé függőségi viszonyban az osztrák piaczhoz. A mezőgazdaság;te­hát nem képezi akádályát a gazdasági függetlenség elérésének • az átháritha- tatlan akadály inkább abban rejlik, hogy agráriusaink ma rá vannak szo­rulva az Ausztriába való vámmentes bevitelre és hogy ők a saját érdekeik helytelen mérlegelése folytán a nyilvá­nos terheket magukról, a mennyire csak lehet, átakarják hárítani a gyermekczi- pőket taposó és ma még rendkívül gyenge lábon álló kisiparra, a fiatal nagyiparra, HflIDEKKER 5RND0R sodronyszövet., BUDAPEST, fonat. <s kerités-gyára Vili., Üllői-ut 48. sz. m Készít mindennemű sodronyszBveteket és | fonatokat gazdasági és gyári czélokra. Sod- | rooykeritéseket mindenféle kivitelben. I a mivel az utóbbiakat megakadályozzák a mezőgazdaság érdekében is fekvő fej­lődésükben. Eklatáns bizonyság erre az adójavaslat, melyre később vissza fogok térni. A gazdasági függetlenséget eddig azért nem élhettük el, mert mezőgazdaságunk rá van szorulva az osztrák piaczra és mert országunk nagyon szegény ahhoz, hogy a Magyarország gazdasági függet- lenitéséhez szükséges előfeltételekről gondoskodhassék. Mindennemű ipari czikkek behozatala révén évenként száz milliókkal adózunk a külföldnek. Mind­ebből az következik, hogy egész figyel műnket arra kell fordítanunk, hogy saját ipari tevékenységünket jelenté­kenymódon emeljük, hogy ezáltal a né]» gazdasági jólétét lehetőleg fokozzuk > a mezőgazdasági termelvényekre vonat­kozó fogyasztási képességet az ország­ban olyan fokra emeljük, hogy a mező- gazdaságnak a külföldi piaczoktól való függését lehetőleg kis mértékre szorítsuk le. Így tehát az ipar az a tényező, melyre jövő gazdasági politikánk folyamán a legnagyobb súlyt- kell helyeznünk, mely­nek továbbfejlesztésére és megerősité- sére kell minden erőnket összpontosíta­nunk. Kisiparunk beteg. Fejlődését és meg­erősödését megakadályozta a szinte kor­látlan iparszabadság, a gyenge inas­kiképzés az iparostanoncz-iskolákban, a mestereknél való gyakorlati kiképzésnek a legtöbb esetben hiányos volta. Sajná­lattal konstatálható tény, hogy a kis­iparnál a legritkább esetben találko­zunk a saját erőből való érvényesülésre irányuló törekvéssel, a legtöbb esetben az a kívánság dominál, hogy a kormány anyagi támogatásának kieszközlésé árán úgy a hogy, tovább lehessen vegetálni. Gyáriparunk fiatal; erős küzdelmet kell megvívnia a túlságosan hatalmas osztrák iparral, de azért nem kell re­ménytelenül szembe állni vele, meri ugyanazokat a fegyvereket használhatja, mint ellenfelei: teljes ismeretét a techni­kai és kereskedelmi tudományoknak, buzgó törekvést, a legszélsőbb határig

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék