Honi Ipar, 1908 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-01 / 1. szám

menő takarékosságot és mint a sikernek elengedhetetlen feltételét, a szigorú korrektség érvényesítését az egész üzlet­vitelben. Fenntartás nélkül el kell ismernünk, hogy kormányunk, főleg kereskedelmi minisztériumunk évek sora óta erélye­sen törekszik arra, hogy új törvények alkotása által megfeleljen a modern gazdasági követelményeknek és hogy közvetlen támogatások nyújtása által elősegítse a már fennálló iparok fej­lesztését, új ipari vállalatok alapítását. De azért ezek az intézkedések semmi­képpen sem lehetnek elegendők arra, hogy az iparfejlesztés terén olyan sike­reket produkáljanak, amilyenek elenged­­hetlenül szükségesek- Meddő a harcz, ha a­z iparfejlesztés körébe bele nem vonnak más, nem kevésbbé fontos tényezőket. Mindenesetre sajnálatos körülmény, hogy a kormány, ha el is kell ismernünk dicséretes iparfejlesztési törekvéseit, nem fordít elég gondot a már fenn­álló, évszázadok folyam­a meggyökere­sedett kisebb, de amellett teljesen élet- és fejlődésképes ipari üzemek támogatá­sára. Az iparfejlesztés leghálásabb terré­numa ott van, ahol évszázadok folyamán egy részben gyári üzemmé átalakult sokoldalú ipari tevékenység fejlődött ki, hol az ipar űzéséhez való hajlandó­ság nemzedékről-nemzedékre szállt át, hol a munkás lakosság is az átöröklés és megszokás elveinél fogva ragaszkodik az ipari üzemekben való dolgozáshoz. Ezeken a helyeken kell létesíteni az ipari központokat, itt kell támogatólag és segítőleg fellépni a kormánynak. Az ilyen iparfejlesztés azért ajánlatos, mert a természetesség követelményei­nek felel meg és azért is bír a siker minden előfeltételével, mert ezeken a helyeken megvannak azok a mellék­iparok is, melyeket egy nagyipar sem nélkülözhet fejlődésében. E helyett hányszor tapasztaljuk, hogy az új ipar­­vállalatokat oly helyeken létesítik, hol az összes előfeltételek hiányoznak, és hol már rövid idő múlva a senyvedés észlelhető és beáll az a helyzet, hogy nemcsak a kormány veszti el a támoga­tásra fordított nagy összegeket, hanem a vállalkozó is a saját vagyona el­vesztésével fizeti meg a gazdasági előre­látás és körültekintés hiányát. Ilyen példák csak lesújtólag és bénítólag hat­nak a vállalkozási szellemre. Komoly iparfejlesztésről csak akkor lehet szó, ha a törvényhozás gondosko­dik a szükséges előfeltételekről, kellő számú tanoncz- és szakiskoláról, arról, hogy kellő mennyiségű szén elfogadható áron álljon rendelkezésre, hogy a vasúti forgalom hivatásának megfeleljen, hogy a pénzszükséglet elviselhető feltételek mellett nyerjen kielégítést, hogy a feltét­lenül szükséges munkaerő kéznél­­­gyen, hogy a külállamokkal, különösen a szomszéd­ államokkal kötött szerződések számoljanak a magyar ipar jogos ki­viteli törekvéseivel. Az új ipartörvény bizonyára orvosolni fogja ezen hiányok némelyikét, de nem követeli kellő szigorral a képesítést, úgy­hogy e tekintetben nem gondosko­dik majd kellőképpen a szakavatott és tanult iparosság érdekeinek megvédésé­ről. Sajnos továbbá, hogy az új adó­törvényjavasat által okozott kár messze felülmúlja majd azt a hasznot, melyet az új ipartörvénytől várhatunk. Most, a­mikor az ipar annyi bajjal küzd, mi­kor munkáshiány, széniiség, vagyon­­hiány, pénzdrágaság és pénzszűke a szomszéd Duna-államokba való kivitel lehetetlenné tétele oly nagy mértékben megnehezítik az iparos existencziáját, most lép a kormány olyan adó-törvény­javaslattal a porondra, mely konveniál­­hat ugyan a túlhatalmas mezőgazdaság­nak és főleg a nagybirtoknak, de a­mely az ipar és kereskedelem érdekeit a leg­mostohább elbánásban részesíti. Ezek­nek a gazdasági tényezőknek mindent el kell követni, hogy ez a törvényjavaslat lekerüljön a napirendről, mert az alap, a­melyen épül, hamis és lehetetlenné fogja tenni egész jövő iparfejleszté­sünket. Azért harc­olni kell a törvény­­javaslat ellen és azt kell vele tenni, a­mit megérdemel : martalékul kell oda­dobni a megsemmisülésnek. A széniiség okát és eredetét vala­mennyien ismerjük. Bányáink nem gon­doskodtak kellőképpen az évről-évre fokozódó fogyasztás kielégítéséről, sőt nagy lelki nyugalommal nézték, hogy munkásaik egy része, nem bí­­ván itthon kielégíteni a nagyobb munkabérekre vonatkozó igényeiket, mint szegődik el más államok bányaüzemeihez. Az idő­közben mindig kritikusabb pénzügyi viszonyok, vasúti szervezetünk hiányos működése és más körülmények folytán nem várható, hogy a magánvállalkozás kiterjedtebb mértékben vesse rá magát ezen üzlet fejlesztésére, azért a kormány nem zárkózhatik el az elől, hogy maga lásson hozzá szénbárkák feltárásához. E tekintetben az inic­iatíva már meg­történt, csak az a kár, hogy nem gon­doskodtak kellőképen arról, hogy az ország mindazon részeiben, hol az elő­feltételek megvannak, ilyen állami mű­vek létesüljenek, így például teljesen figyelmen kívül maradt Erdély, mely­nek különféle városai szép és fejlődés­képes iparral bírnak. Ha valahol átoknak bizonyult, a­mikor egy félszázadon keresztül az összes életműködések a politika uralma alá kerülnek, ha valahol kitűnt, milyen káros, ha a politikai elem túltengése folytán a közgazdasági tevékenység nyugodt és c­éltudatos működése meg­zavarást szenved, v­ogy világosan látjuk ezt a mi saját gazdasági fejlődé­sünkben és annak főleg a vasúti forga­lomra vonatkozó mozzanataiban. Ha a kormány vaserélylyel nem ragadja meg az irányító fonalat és nem gondoskodik arról, hogy vasúti hálózatunk meg­feleljen a fokozódó igényeknek, ha ha­ladéktalanul nem intézkedik a forgalmi eszközök gyarapítása dolgában, v úgy menthetetlenül katasztrofális helyzetbe kerülünk. A munkáshiány várhatatlan kapcso­latban áll az élelmiszerek drágaságának kérdésével. A gazdasági életnek Ameri­kában való megrendülése és a munka­béreknek ott eszközök­ megcsökkenése folytán sok Amerikában dolgozó mun­kás kényszerült a visszavándorlásra és feltehető, hogy a jövőben a kivándorlás határozott csökkenésére számíthatunk. Tartós eredményre azonban csak úgy gondolhatunk, ha az élelmiszerek ára tekintetében is javulás lesz észlelhető. Az élelmiszerek drágasága tekinteté­ben vannak, a­kik azt vitatták, hogy azt mesterségesen idézték elő ; különösen a húsdrágaságot a mészárosok mesterke­désének tulajdonították, de az ország különböző városaiban végzett próba­vágások teljesen igazolták ezen állítás tarthatatlan­ voltát. A marha és azzal együtt a többi termék aránytalanul drága , és a javulás előidézése tekinte­tében az összes kicsinyes eszközök, mint HONI IPAR fi/IMIÁPflLmTés mindenféle gyári felszerelési és üzemi VIUIMiniXUron­­ czikket legmegbízhatóbban lehet beszerezni LIGETI és Budapest, V., Vigszinház­ utcza 5. MAXOS csiszolóárugyár részvény­társ. Budapest Gyár és Központi Iroda, VI., SZABOLCS-UI. 4. Smirglikorong-gyár. Smirgliáru-gyár. Mag­yaror­zás egyedüli nagy gépberendezéssel rendelkező csiszolóáru-gyára. A budapesti 1906. évi országos vas- és fémipari kiállításon Ajánlja saját gyártmányait és pedig: Naxos csiszoló - korongokat, carborundum, porund és fűrészélesítő-korong­okat stb. Csiszoló-vásznakat a legkiválóbb minő­ségben, valódi Naxos fedéssel, üveg, kova és rubypapírt, szemcsét és üvegport stb. Kü­lönlegesség­! Saját gyártmányú legkivá­lóbb minőségű, magas hőfoknál égetett csi­­szolókorongokban, melyek az amerikai első­rendű gyártmányokat felülmúlják! Megrende­lések smirglikorongokra bármely alakban és kivitelben, méret, rajz vagy minta szerint a legpontosabban eszközöltetnek. A csiszoló­korongokat a gyár próbagépein a kétszeres fordulatszámra kipróbáltatja s kiváló minő­ségéért szavatosságot vállal, az „állami aranyérem "-mel kitüntetve. .Oroszláni védjegy. TELEFON 81-53.

Next