Honi Ipar, 1908 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-01 / 1. szám
1908. JANUÁR 1.5 gyárai vannak, könyezett, midőn neki szabadságharczunkról, annak előzményeiről és következményeiről előadást tartottam, mikor elmondtam, hogy nálunk szeretik az angol királyt, hogy alkotmányunk, parlamentünk az egyedüli a világon, mely, úgyszólván, azonos az angol alkotmányos és népképviseleti rendszerrel. Ausztriához való igen ferde viszonyunkat reánk nézve felette hátrányos módon magyarázzák Angliában és már ezért is semmi kétség, hogy valamit tenni kell eme viszonyok megváltoztatására. Szó sincs róla, egy kiállítás eszméje megérdemli, hogy komoly megfontolás tárgyává téve, testet is öltsön, ha e czélra a szükséges előfeltételek megvannak. Előttem van a felhívás a londoni magyar kiállítás tárgyában, melyben többek közt azt mondja, hogy nemzeti érdekünk megköveteli, hogy kultúránk minden ága felől alaposan tájékoztassuk a külföld műveit államait, melyeket ellenségeink és irigyeink még mindig célzatosan és rosszindulatúan informálnak rólunk. Eltekintve a kiállítás révén esetleg elérhetőgazdasági előnyöktől, magam mondom, hogy már a fentebbi felhívásban említett ok egyedül is elégséges egy kiállítás eszméjének keresztülvitelére. Ha mi iparilag és kereskedelmileg oly fejlettek, oly gazdagok volnánk, mint Anglia, mint Francziaország, mint Belgium, mint Németország, egy pillanatnyi habozás nélkül ajánlanám, hogy csináljuk meg a magyar kiállítást Londonban, mert ha ennek révén nem is lesz közvetlen hasznunk, sőt költségünk és kárunk lesz belőle, de a szem előtt tartott czél , Magyarország megismertetése Angliával, megérdemli ezt az áldozatot. Csakhogy a mi ipari és kereskedelmi köreink nem bírják ki az ilyen vállalkozással járó anyagi áldozatot. Ha kormányunk belátja, hogy Magyarországon van most a sor Londonban kiállítást rendezni, ám jó, de akkor ne engedje, hogy egyes magánvállalkozók rendezzék a kiállítást, mert ezzel ép ellenkezőjét érnék el annak, amit szándékoznak. Ilyen rendezés mellett Magyarország csak nevetség tárgyává válnék, nem a világelőtt, mert a világ nem jár ki az Earls Courtra, hanem azok előtt, akik ép oda kimennek. Ha Londonban magyar kiállítást ó óhajtanak rendezni, akkor a magyar kormánynak nem erkölcsi, hanem nagy anyagi áldozatokkal kell azt rendeznie és a rendelkezésére álló egész apparátusát kell megmozgatnia az elérendő siker érdekében. Természetes, hogy a vállalkozás deficittel fog járni, mint a legtöbb kiállítás, de ez esetben legalább meg lesz az az erkölcsi eredmény, melynek elérésére igazán szükségünk volna. Határozottan szerencsétlen gondolat azonban, hogyha a mi iparosainkat, kereskedőinket és mezőgazdáinkat mint magánegyéneket akarjuk rábírni, hogy saját zsebükből hozzák meg az ily külföldi kiállításhoz szükséges pénzáldozatokat. Azon csodálkozom csupán, hogy olyan urak, akik Angliában éltek, vagy ott többször megfordultak, nem látják azt be, hogy egy londoni kiállításnak, ha a kormány nem egész erejéből veszi kezébe a dolgot, csakis csúfos kudarc lehet a vége. Ha ez a kiállítás úgy, amint tervezve van, mégis létrejönne, egy apró kereskedelmi múzeumi mintakollekczió benyomását fogja kelteni. S most hadd mondjak el valamit magáról a kiállítás területéről. Az Earls _ Court területének megközelítése a City-ből nem oly egyszerű. Én Londonban »Dekeyser’s Royal Hotel-ben laktam, a Victoria embarquementen, a Cityben. Szemben a szállodával van a földalatti villamos megállóhelye. Az ember beszáll egy automatikusan nyíló és csukódó liftbe, mely 5—6 emeletnyi mélységre leviszi a földalatti vasúthoz. Az említett beszállóhelyről az Earls Court-ig a vasút legalább félóráig is megy. Baden- Badenben lakik egy hazánkfia, kinek ott évtizedek óta üzlete van és aki évek óta fordul meg Londonban. Ezzel az úrral rándultam ki az Earls Courtra. Mikor az ember kiszáll a földalatti villamosból, egy rettenetes primitív, hosszú, fel- és leszállásra alkalmas, repülő fahíd-alkotmányon recsegve baktat végig, vagyis egy végtelen hosszú, bizonyára nem okleveles ácsmesterek által összetákolt, felül fedett, oldalt nyílt színen kell végigmennie, minduntalan lábát beleütve valamely girbe-görbe padlódeszkába vagy más fadarabba. Ezen a rettenetesen áthidaláson úgy gondoskodnak a szem szórakoztatásáról, hogy minden egyes gerendán egy angol szappangyáros figyelmeztet minket az ő szappanjára, úgy, hogy az ember szinte beleszédül a sok szappanba. Végre elértük a tulajdonképeni kiállítási területet. Balkán kiállítás volt ott ez idén. Montenegró történeti ereklyéi, fejedelmének olajfestményei, őt magát és családját ábrázoló képei, országai összes fegyvernemei ősidők óta, a bicskától a lándzsáig ismertetik országa kultúráját. Ami gazdasága, ipara van a Balkánnak, az oly primitíven volt bemutatva, hogy aki azt látta, már ezért ellensége lesz egy félszeg kiállítás eszméjének. Az árubódékban mindenféle csecsebecsét árulnak, melyről beavatottak azt állítják, hogy londoni emberek Angliában készítik. Az egész területen alig van néhány balkán ember, mind angol. A dohányosztályban fezzben ugyan, de angol fiatal férfiak és nők csinálják az Indiából hozott »balkán« dohányból a szivarkát. Mindezt baden-badeni hazánkfia segítségével, ki igen praktikus, tapasztalt úriember, ott a helyszínen konstatáltuk. Van a területen egy tó, hová egy magaslatról hajón leereszkednek, oly módon, mint nálunk is tették a kiállítás idején. Egynéhány vendéglő, Úsbudavárának egy paródiája, egy japán kiállítási részlet egészíti ki az egész képet, melyet elhagyva, az ember a már fent ecsetelt faalkotmányon ismét végigfut, hogy mielőbb újra vasútra szállhasson és a Citybe kerülhessen vissza, egy csalatkozással meggazdagodva. Még lesz módomban Anglia ipari és kereskedelmi vonatkozásait hazánkhoz más alkalommal tárgyalni, most végzek azzal, hogy vagy nagyszabású kiállítás a kormány teljes hatalmának latbavetésével, vagy semmit. A kormány erkölcsi támogatása egyedül nem ér semmit, ide néhány millió korona pénz kell nagy reklámra, csinos berendezkedésre, a kiállítási év alatt az országgal való sűrű érintkezések fenntartására, kirándulások rendezésére, mindezeken felül pedig ügyes, angolul tudó magyar emberek kellenek, akik a kiállítási év alatt ismeretséget kötnek Anglia és az ott megforduló országok vagyonos gyárosaival, vállalkozóival, kik őket megggyőzni képesek arról, hogy érdemes Magyarországra jönni gyárakat alapítani, érdemes magyarországi értékpapírokba, pénzt fektetni és érdemes Magyarországgal bármily gazdasági, ipari vagy üzleti jellegű összeköttetést létesíteni. Meg kell végre értetni a külfölddel, hogy itt nemcsak kanászok, lókötők és hamis kártyások laknak, mint azt a tisztért szomszédunk, melylyel utabbi tiz esztendőre kiegyezni A czég alapittatott 1844 ben U TJICCn . A czég alapittatott 1844-ben. NKGY-KftNIZS*. gVUlOBK. L. NFÍGY-KftNIZS*. Gazdasági gépgyár VASÖNTÖDE Malomépítészet NYERGESUJFALUSI ajánlja a legkiválóbb szakemberek által elismert és az építkezéseknél a legjobb eredménynyel kipróbált f a nyergesujfalusi románcementjét, valamint legjobb minőségű portlandcementet bármely vasúti vagy hajóállomásra szállítva a legjutányosabb árak mellett. Jótállás a normáliáknál 50 százalék nagyobb hatásu és nyomású szilárdságért. Telefon 57-87. Gyár: NYERGESUJFALU, Alapittatott 1872. CEMENTGYÁR SÁTORI MIKSA Posta-, távírda-, hajó- és vasútállomás. Eternitművek-Nyergesujfalusi Cementgyár Központi BUDAPEST, VI., Váci körút 57 a. iroda: Raktár: Budapest, IX. Drégely utca 34 b. Telefon 57—87.