Honi Ipar, 1909. július-december (10. évfolyam, 13-24. szám)

1909-07-01 / 13. szám

I. étf. 13. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI. KER., KIRÁLY­ UTCA 34. SZÁM FELELŐS SZERKESZTŐ: SUGÁR OTTÓ. TÁRSSZERKESZTŐ : GYÁRFÁS OSZKÁR. W W*WJ?­ 1980 — HONI IPARS? A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS KÖZLÖNYE. AZ ÖNÁLLÓ VÁMTERÜLETÉRT KÜZDŐ IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT. A MUNKAADÓK SZOCIÁLIS ÉRDEKEIT, A VÁLLALKOZÓK ÉS NAGYIPAROSOK KÖZ­­------ SZÁLLÍTÁSI ÜGYEIT FELÖLELŐ ÉS AZ IPAR MINDEN ÁGÁBAN MŰSZAKI ISMERETEKET TERJESZTŐ SZAKLAP.­­ (MUNKAADÓK LAPJA.) ELŐFIZETÉSI ÁR: BELFÖLDÖN: Egész évre — 16 kor. Fél évre — — 8 kor. KÜLFÖLDÖN: Egész évre — 24 kor. Fél évre — — 12 kor. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. TELEFON 61—55. S. O. Amikor e sorokat írjuk, meg teljes bizonytalanság borong a politikai helyzet felett. A miniszterek búcsúznak, az előszobákban csomagolnak és a vezető hivatalokban egyes legsürgősebb »szig­nált« akták gőzerővel való elintézésén fáradoznak. Kossuth megy, Szterényi búcsúzik. Végleg mennek-e, avagy csak rövid időre távoznak, ki tudná azt megmondani? Jelentésük a kereskedelmi minisztérium hároméves működéséről úgy hangzik, mint egy komoly búcsúszó. De láttunk már olyat is, hogy a színjáték hősei egy tapéta­ajtón át távoztak és néhány perc múlva nagy ünnepélyességek között a főbejáraton át tértek vissza. Láttunk már olyan chassé-croissét is, amikor a résztvevők csak szerepet cseréltek, de ugyanazon nótára táncoltak tovább, mint előbb. Talán egy kissé kicsinyes álláspont­nak látszik, melyet az ipari és kereske­delmi világ a jelenlegi fejleményekkel szemben elfoglal. Minden gazdasági té­nyezőnek megvan a maga önzése, amely azért jogosult, mivel a nemzet önfen­­tartási ösztönéből fakad és legbiztosabb fentartója az állami fejlődésnek. Ez az önzés veti fel a kérdést, vájjon helyes-e, hogy minden pillanatban mintegy mes­terségesen megakasztják az ország gazda­sági fejlődését, jogosult-e, hogy mind­untalan dorongot dobnak az ipar és kereskedelem lábai közé? Igaz, hogy ez a parlament nem volt valami erős tá­masza az ipari és kereskedelmi érdekek­nek, de azért a parlamenti állapot tech­nikailag zavartalan menete mégis meg­adta a lehetőséget a gazdasági munkára. Ha választani lehet , a rossznál szíve­sebben választjuk a kevésbbé rosszat. És az abszolút rossz határozottan a cháosz, a fojtó bizonytalanság, a tájéko­zatlanság és az a sötét kilátás, hogy ez az állapot tartóssá fog válni. Mi lesz ? Az ipart és­ a kereskedelmet ma első­sorban az a kérdés érdekli, hogy a jelen­legi régimet tényleg új uralom váltja-e fel? Tagadhatatlan, hogy a kereskedelmi minisztériumban volt érzék az ipar és kereskedelem törekvései iránt. Bizonyos fájdalmas érzéssel tölt el, amikor látjuk, mily brutálisan vágta ketté a politika annak a nagyszabású szellemi munká­nak fonalát, mely a kereskedelmi minisz­térium tevékenységén végighúzódott. Az elvágott fonalat össze is lehet kötni, de bizonyos, hogy ez az összekötözött fonal nem lesz már olyan ép, mint az érintetlen. Tagadhatatlan, hogy Kossuth Ferenc, bár betegsége és politikai elfoglaltsága nem engedték meg egyénisége teljes ér­vényesülését a gazdasági téren, határo­zott­­ jóakarattal kezelte a reá bízott ügyeket. Ami pedig Szterényi Józsefet illeti, egyenesen hálátlanság volna el nem ismerni az ő vasszorgalmát, kiváló munka­bírását, nagyszabású tehetségét és erős alkotási készségét. Véglegesen megy-e Kossuth ? Távozik-e Szterényi ? Ezek azok a kérdések, melye­ket az iparos- és kereskedelmi osztály önzése felvet. A­mikor e sorokat írjuk, el kell halasztani a választ és aggodalom­mal tekinthetünk a jövő elé. Nincsen olyan férfiú, ki az állami adminisztrációban pótolhatatlan volna. De a gazdasági élet mindig megsinyli a reá oktrojált személyváltozásokat. És nem átaljuk kijelenteni, hogy különö­sen fájdalmasan fogja megsinyleni Szte­rényi József távozását. Erős egyéniség, aki sok szépet alkotott és kinek majd­nem negyedszázados működése gazda­sági téren folyt le. A gazdasági élet soha­sem szűnt meg őt a magáénak tekinteni, dacára annak, hogy Szterényi maga — ,és ez volt életének talán legnagyobb tévedése — részben a politikai élet süp­­pedékes talajára helyezte át működése súlypontját. Aki egyszer belekóstolt a politikai élet édes mérgébe, az nehezen válik meg az idegölő török áfiumtól. De igy is mérhetetlen szolgálatokat tett Szterényi az ipari, a kereskedelmi élet­nek és igy is elég erős kézzel tartotta a gazdasági élet gyeplőjét kezében. Köz­gazdaság és politika: ez lesz a jövőben is ennek a kiváló egyéniségnek két vezér­csillaga és ezt tudva, előre látjuk a jövőt. Ha a politikai élet forgandósága igazán eltávolítaná őt helyéről, ha nem maradna meg mint államtitkár, ha nem követ­keznék mint miniszter, akkor ő fogja kibontani a gazdasági párt zászlaját. Ez felelhet meg legjobban az ő ambíciójá­nak, mely ma már gazdasági és politikai téren egyaránt akar érvényesülni. De nem is Szterényi József jövője aggaszt bennünket, hanem gazdasági fejlődésünk ezen újabb, brutális meg­­akasztása. Másutt is vannak politikai erupciók, de azok nem nehezednek olyan súlyosan a gazdasági életre, mint a mi zavaraink. Másutt az iparfejlesztést a természetes fejlődés feltarthatatlan menete diktálja. Nálunk a mesterséges tenyésztés elvét kell vallani és az ilyen haladás abban a pillanatban megakad, a­mikor a viszonyok stabilitása megszűnik Egy ország, amely gazdasági független­ségét akarja előkészíteni, először a poli­tikai viszonyok nyugodt voltáról tarto­zik gondoskodni. Ha az előkészítés idejét folyton harcokra kell fordítania, minden külső mesterkedés nélkül kisiklik alólunk a gazdasági függetlenség talaja. De nemcsak a jövőt féltjük. A meg­levő sem elég erős, hogy kibírja a foly­tonos rázkódásokat. Ezért reméljük, hogy a mostani zűr­zavart a békés fejlődés egy hosszabb korszaka fogja felváltani. Ezért bízunk benne, hogy az ipari és kereskedelmi érdekek védelme a jövőben is azokra vagy olyanokra lesz bízva, kik rátermett­séggel és szeretettel karolják majd fel a magyar gazdasági élet nemzeti szem­pontból életbevágóan fontos érdekeit. Akik a nemzet fejlődését igazán szí­vükön hordják, bármily párthoz vagy pártárnyalathoz tartozzanak is, be fog­ják látni, hogy minden küzdelem meddő marad, ha az ipart és kereskedelmet meg nem ajándékozzuk a béke és nyugalom aranykorszakával. Ez a legnagyobb szubvenció, melyet ipa­­ru­nknak és kereskedelmünknek adhatun­­k. HADEKKER SÁNDOR sodronyszövet-, fonal-, és kerítés gyára BUDAPEST, Vili,, Üllöi-ut 48/23. Készít mindennemű sodronyszöveteket és fonatokat gazdasági és gyári czélokra. Sod­­ronykerítéseket mindenféle kivitelben. II

Next