Honi Ipar, 1910. január-június (11. évfolyam, 1-12. szám)

1910-01-01 / 1. szám

uyiii- XI. ill. ].H­ONI A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS KÖZLÖNYE. AZ ÖNÁLLÓ VÁMTERÜLETÉRT KÜZDŐ IPARI, KERESKEDELMI ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT. A MUNKAADÓK SZOCIÁLIS ÉRDEKEIT, A VÁLLALKOZÓK ÉS NAGYIPAROSOK KÖZ­­­­SZÁLLÍTÁSI ÜGYEIT FELÖLELŐ ÉS AZ IPAR MINDEN ÁGÁBAN MŰSZAKI ISMERETEKET TERJESZTŐ SZAKLAP. -----­(MUNKAADÓK LAPJA.) SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL FELELŐS SZERKESZTŐ: ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre — 24 kor. Fél évre­­— — 12 kor TELEFON 61—55. GYÁRFÁS OSZKÁR: Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én U7­-i­s. BUDAPEST SUGÁR OTTÓ: BELFÖLDÖN: KÜLFÖLDÖN: Egész évre — 16 kor. Fél évre — — 8 kor. VI. KER., KIRÁLY­ UTCA 34. SZÁMJArsszerkesztő : A lezajlott esztendő nagy remények­kel indult. És ezeket a reményeket rá­hagyja az utódjára. A reformok egész sorozatát készítette elő az induláskor, de azokból vajmi keveset valósított meg, hanem 1910-re bízza azok foganatosítását. A remények és reformtervek állaga nem változott, de a bizalom, mely hoz­zájuk fűződött, ellanyhult; a duzzadó erő, mely a reformokhoz gyürkőzött, elgyöngült; a lelkesedés, mely bokros munkák megkezdésében nyilvánult, el­fásult. Aggódva nézünk az új esztendő elé. Nehéz küzdelmek elősejtelme nehe­zedik a kedélyekre. Alig merjük re­mélni, hogy a borús láthatár újév napjára kiderül és hogy gazdasági életünk tényezőiben a zsibbadt erő fel­villanyozva, megújult bizalommal, tuda­tos lelkesedéssel lépi át az uj esz­tendő küszöbét. Nem szokás az uj esztendőt ilyen han­gon üdvözölni. Sylvester estéjén a legfá­­sultabb kedélyek is kirántják magukat— ha csak néhány órára is —a borongós han­gulatból. Annyifelé osztogatják és annyi­felé kapják a boldog új év kívánalmát, hogy ezeket a kívánalmakat azon az egy estén valóságnak veszik és mint a kelet-indiai hasis-evő, mosolygó illúziókba ringatják magukat. És ez ma nem is volna nehéz. Napi­lapjaink karácsonyi elmélkedéseiben sok­felé olvashattunk biztató jóslatokat. Hig­gadtan gondolkozó, józanul, hidegen számító bankigazgatók csábos képeket "varázsoltak elénk a világszerte uralkodó pénzbőségről, az ipari konjunktúrák álta­lános javulásáról, a szemlátomást meg­szilárdult békekilátásokról. Mindezek ma világszerte csakugyan másképen festenek, mint a most lefolyt év elején, amikor még benne voltunk a financiális és ipari válságban és a háború réme fenyegette Európát. Világszerte ! Csak épen mi képezünk 1909 1910. Füstbe ment remények, kivételt. Súlyos válságok jutottak meg­oldásra mindenfelé, még a züllés klasz­­szikus földjének nevezett Ausztriában is. Nálunk azonban vajmi gyengén pislog a remény mécse. Ez nem lehet pusztán hangulat dolga. Keserves tapasztalatokban rejlik ennek a fásultságnak az oka. Ezekre a tapaszta­latokra kell most utalnunk. Mikor a tavasz végén a helyzet vál­ságosra fordult, a kereskedelmi és a földművelési miniszter beszámolókat tet­tek közzé a lefolyt három év alatt kifej­tett működésükről. Felsorolták az ered­ményeket, melyeket a század kezdete óta uralkodott válság megoldása után, sokoldalú ügykörük minden ágában el­értek. Valóban imponáló eredmények voltak. Közvéleményünk megtudhatta volna azokból, hogy a közjogi problémák kikapcsolása idejét milyen hasznos alko­tásokra, milyen nagy sikerű munkára lehet kihasználni, hogy a meddő politikai harcok szünetelése alatt mennyi erőt tudunk gyűjteni, milyen szemlátomást tudunk izmosodni. Azok a beszámolók egyebet is tartal­maztak. Minden fejezetükben utaltak nagyfontosságú reformokra, melyeket az a svéd minisztérium közgazdasági életünk számos ágában előkészített és amelyek­nek a megvalósítása a nemzet termelő­erejét lényegesen gyarapítaná. Mindezek a reformok a bekövetkezett válság folytán abbamaradtak. Nem so­rolhatjuk itt fel valamennyit. Csak néhány példát idézhetünk. A közlekedésügy terén munkába volt véve állami és községi utaink hálózatának nagyszabású és célirányos kiegészítése. Elkészült a kereskedelmi minisztérium­ban a Duna—Tisza-csatorna rég vajúdó, nagy horderejű tervének két alter­natívája. Egy rendkívül érdekes emlékiratból megtudtuk, hogy minden előmunkálat megtörtént a samac—vukovári csatorná­hoz, melyen a Fiuméval és Bosnyák­­országgal való kiviteli és behozatali for­galmunk olcsó tarifákhoz jutna, úgy, hogy jórészben tárgytalanná válnának az aggodalmak, melyeket az osztrák államvasutaknak immár nyíltan bevallott fojtogató szándékai a magyar kivitel fejlesztésén dolgozó magyar közgazdák­ban keltettek. Közlekedési hálózatunk kiegészítésé­ben közre akart működni még a föld­művelési minisztérium is. Egy törvény­­j­avaslatban 192 millió koronát irány­zott elő arra a célra, hogy a Duna és a Tisza egyes elhanyagolt szakaszai és két nagy folyamunk összes jelentéke­nyebb mellékfolyói az alsó szakaszaikon mindenkor hajózhatók legyenek. Ez a három terv azt jelentette, hogy az ország majdnem minden vidéke, a leg­szélsőbb perifériákig víziutat kap, ame­lyen a termékeit olcsón juttathatja a Fekete-tengerig vagy az Adria közeléig. És ennek a nagy hálózatnak gyupontja gyanánt tervezve van a nagy budapesti kereskedelmi kikötő. Az előző években oly sokszor tapasz­talt árutorlódások és forgalmi zavarok arra indították a kereskedelmi kor­mányt, hogy a nagyobb állomások ki­bővítésére, második vágányok építésére, az állomási berendezések javítására, moz­donyok és vagyonok beszerzésére 400 millió koronát irányozzon elő és állam­­vasúti hálózatunk tökéletesítésére 1917-ig terjedő programmot dolgozzon ki, melyé­nek megvalósítása további 700 milliót igényelne. És mit kaptunk? Új helyi díjszabást itt és Ausztriában, olyat, hogy ropognak majd a csontjaink. Vagyon­­gyáraink pedig üzemredukcióra, számos munkás elbocsátására készülnek. A kereskedelmi kormány nagy be­ruházásokat tervezett a telefonhálózat­nál, hogy leszállíthassa a telefondíjakat, telefonösszeköttetést biztosítson az ösz­­szes közigazgatási centrumoknak úgy az összes hozzájuk tartozó helységekkel, mint egymás közt és hogy lehetővé tegye a telefonozást Budapestről az összes nagy keleti városokba, a nagy német váro­sokba, sőt Párisba és Londonba is. Arról nem is szólunk itt, hogy ezek a nagyszabású tervek nemcsak közteke- HADEKKER SÁNDOR sodronyszövet-, BUDAPEST, fonat-, és kerités-gyára Vili,, 0 Hői - ut 48/23. |­I | Készít mindennemű sodronyszöveteket és | I fonatokat gazdasági és gyári czélokra. Sod- I | I fonykeritéseket mindenféle kivitelben. |

Next