Honi Ipar, 1910. június-december (11. évfolyam, 12-24. szám)

1910-06-15 / 12. szám

4 SELYEMSZIT­ASZÖVET a legjobb külföldi gyártmányokkal vetekedő kivitelben, előnyös árak mellett ajánlják MARKOVICH JANOS ES TARS­AI : sel^m­^majomszitaszövet. és butorplüssgyár . Hengerek kívánatra önköltségen áthuzatnak. KESIWARK (Szepesmegye). -------- Tessék árlapot és mintát kérni. _____ Gyári Képviselő: WEISZ BÉLA, Budapest, V. Ker., Lázár*utca 13. szám, de hogy később egyéb szükségletek fedezésére is vállalkoztak, csakhamar át kellett térniök az üzem nagyobbodásával arra, hogy a fontosabb szükségleti cikke­ket saját üzemkörükben maguk gyártsák, még­pedig, mint ez később be is bizonyult , csodás eredménynyel, így első­sorban is 1875 ben sütemény- és cukoráruk gyár­tásába kezdtek Crumpsallban, Manchester mellett. Jelenleg 350 munkás dolgozik ott. Sorra következtek a leicesteri cipő­gyár, mely évente 2 millió pár cipőt állít elő, azután a battley-i gyapjúáru­­gyár, a leeds-i és manchesteri ruhagyár, majd az ugyancsak Manchesterben fel­állított bútorgyár. Nyomon követte ezeket a durhami, majd az irlami szappangyár, melyben hetenkint 150,000 klgr. áru ké­szül el. 1891-ben Dunstanban óriási gőz­malmot állítottak fel, Londonban kefe­gyárat, továbbá egy óriási épületben teát, csokoládét, cacaót stb. kezelnek. Leg­modernebb felszereléssel kiállított üzem ez, 75,000 négyszögölnyi láb­területen épült épületben száznál több lóerejű gépek segítségével kb. 5 millió korona értékű árut szolgáltattak innen ki. 1895-ben Manchesterben óriási nyom­dát állítottak fel, melyet egy nagy dohány­gyár követett, majd Littleboroban flanekt­­gyárat, Middletonban konzervgyárat és Silvertonban rozsmalmot helyeztek gyors egymásutánban üzembe. A legnagyobb sikert azonban az izlandi tej­gazdasággal érték el, melyet francia és hollandus módra rendeztek be és amely a világnak talán legtökéletesebb ilynemű intézménye. Később már akkora mérveket öltött az üzem, hogy saját hajók beszerzéséről kellett gondoskodni, amely a külföld saját bevásárló telepeiről beszerzett árukat to­vábbította a központba és ma vagy tíz nagy, tengert járó hajó felett rendelkeznek. Bár ha már 1825-ben is megpróbálkozott von Owen, későbben pedig Vansittart egy szövetkezeti alapokon működő bank­üzemmel, teljes sikertelenség után az eszme csak 1869 óta Thomas Hughnes alatt tudott talajra találni. A »Wholesale« bankjának mai üzeme minden képzeletet felülmúló, óriási biztosítási üzeme is van, és ha még hozzátesszük, hogy itt csak legfelületesebb képét kívántuk adni e csodás intézménynek, megemlítjük végül még, hogy a hivatalnokok és munkások fizetése nem haladja túl a különben szo­kásos átlagot, és hogy minden hivatal­noknak igénye van kétheti szabadságra ; fizetését ez idő alatt megkapja, míg a munkások ugyancsak kérhetnek kétheti szabadságot, de erre az időre fizetést nem igényelhetnek. Böngészet az uj Iparfejlesztési Emlékiratból. VIII. Bőrgyártás. Az uj Iparfejlesztési Emlékirat rész­letes ismertetését a bőrgyártás helyzeté­nek a méltatásával fejezzük be. Erre az iparágra is áll az, amit már annyi ipar­ágról kellett elmondanunk, hogy meg­van a nyersanyag bőven, de a külföld dolgozza azt fel a számunkra. A bőrgyártás előfeltételei meg­vannak Magyarországon: nagy állatállomány, tekintélyes csererdők, kiterjedt barna­széntelepek. Mindezek dacára a magyar bőrgyártás, — eltekintve a talpbőrök, a közönséges tehénfelsőbőrök, a timsós-, szattyán- és kordovánbőrök gyártásától —­ megakadt. Ezt részben a világkon­­junktúra okozta, de részben az is, hogy vállalkozó szellem és tőke hiánya miatt a gyári berendezések modernizálása tekin­tetében a Nyugat bőrgyárosaival nem tudtunk lépést tartani. Hiányzott a kémiai tudás is és a bécsi bőripari kísér­­leti állomás feladatát a nálunk egy év­tized óta működő vándortanítói intéz­mény csak kis részben pótolhatta. Míg a külföldi gyárosok az ízlés és a divat változásaihoz alkalmazkodtak, mi a megszokotthoz ragaszkodtunk. Hazai nyersanyagunk jó része nem elsőrendű, mert a földbirtokosok az állat­bőr legértékesebb részére süttetik nevük kezdőbetűit, sőt egész családi címerüket, a mészárosok pedig a bőrt összevagdal­ják, mikor az állatról lefejtik. A bőr érté­két csökkentik a légycsípések, ostor­csapások és egyéb sérülések nyomai is. És ha akad is első minőségű hazai anyag, azt a nagyobb anyagi eszközökkel ren­delkező külföldi gyárosok vásárolják össze. Cipőiparunk fejletlensége is gátolja a bőrgyártás föllendülését. A bőrgyáros és a fogyasztó közönség közt közvetítő­ként túlnyomó részben szegénysorsú kis­iparosok szerepelnek. Élő vágómarhában 100 millió és sertésben 60 millió­­ közt ingadozik a kiviteli többlet értéke és bőrgyártásunk a lábon kiszállított magyar jószág bőrének egy részét a külföldről kénytelen visszaszerezni, így pl. 1907-ben 22 millió K értékű nyersbőröket hoztunk be és 156 millió K értékűt vittünk ki. A kormány, amennyire lehetett, igye­kezett ezeket a bajokat ellensúlyozni. Az utolsó 10 év alatt 175 bőriparost része­sített összesen 1.968,420 K értékű pénz- és gépsegélyben és meg is honosította sok olyan cikk gyártását, amelyet 1898-ban nálunk még egyáltalán nem készítettek. De azért még igen sok a tenni­való. 1901 óta kikészített bőrökből való évi behozatalunk 34­9 millióról 519 millióra, emelkedett, s hét év alatt összesen 301 millió K-át tett, míg a kivitelünk 15­2 millióról csak 23­2 millióra emelkedett és hét év alatt összesen 135 millió K-át tett. Bőrgyáraink 1906. évi termelését már február 1-én ismertettük és így ezúttal csak annyit említünk meg, hogy ez a termelés 63.332.308 K értéket képviselt, amiből 28,152.793 K esik a talpbőr­­szerűen kidolgozott bőrökre, 20,677.747 K a nem talpbőrszerűen kidolgozott marha- és lóbőrre, 1 és fél millió K a természetes szinű borjúbőrre, 4,764.595 K a másszintire, 1,951.640 K a kikészí­tett bak-, kecske-, gödölye-, juh- és bá­ránybőrre és 526.800 K a kertyűbőrre. A nem gyárszerű üzemek termelését kereken 5 millió K-ra lehet becsülni. A gyári termelés 49 gyár és 15 u. n. szakcsoport (közös gépműhelyét fenn­tartó tímárok) közt oszlik meg. 1898-ban a gyáripari termelés csak 27.396.172 K-ra rúgott; a javulás 8 év alatt 55%, illetve­­ha az 1898 évi ter­melést az 1906-iki magasabb értékben HONI IPAR raktárba, pin­cébe, irodába hoznak a LUXFER-prismák.­­Osztrák-Magyar LUXFER-PRISMA­GYAR kö­lényt válasz­tunk el. f. t. Haas és Somogyi mérnökök. BUDAPEST, V., VISEGRÁDI­ UTCA 14. TELEFON 72-44.

Next