Honi Ipar, 1911 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

lyin­­AiN­rtK - vegyészmérnököket alkalmaznak, a kereslet valamivel emelkedni fog ugyan, de amint számadatokkal kétségtelenül be lehet bizo­nyítani, a kínálatot a kereslet akkor sem éri el. A túltermelés elhelyezésére maradna tehát a külföldi kereslet, csakhogy,­­ nem tudjuk, helyesek-e információink a Németországban szerzett tapasztalataink szerint, több oldalról nyert tájékoztatás alapján specializer a német keresletet sem tarthatjuk olyannak,mely akárcsak az otta­ni kínálatot is elérné. N­émetországban is panaszkodnak, hogy a vegyészmérnökök ott sem találnak megfelelő foglalkozást. Ezen a bajon tehát a főiskolai oktatás semmiféle reformja, hanem kizárólag csak a kínálat csökkenése segíthet, más szóval az,hogy a fő­iskolai vegyészeti szakokra a következő években kevesebben fognak beiratkozni, mint ahogy azt idáig tették. Végre azt sem szabad elfelejtenünk, hogy csakúgy, mint nálunk, külföldön is mindinkább súlyt helyeznek rá, hogy hazai munkaerőket alkalmazzanak, mert más nemzetiségbeliek állandó megmaradására nem számíthatnak. Így­ tehát­ a külföldi kereslet is reánk nézve csökkenő értékkel bír. Az iparilag teljesen fejletten államok szükséglete pedig itt nem jöhet figyelembe, mert ott csakis önálló erőkre van szükség. Műegyetemünk szakképzésének reform­ját nemcsak azért mondjuk teljesen önálló kérdésnek, mert kétségtelenül meg­állapítható, hogy ha minden vegyészmér­nök, aki diplomát kap, valami varázslat bűvereje folytán mindjárt huszonötéves gyakorlattal is hagyná el az iskolát és hozzá mindegyik önálló munkára is született volna, még akkor sem találna biztosan alkalmazást, hanem főképpen azért, mert ha főiskola, úgy annak mindenképen a kor színvonalán kell álla­nia, akármi is a végzett növendékek sorsa. És főiskolánk kvalitásának meg­ítélésénél ebből kell kiindulnunk. Mű­egyetemünk esetleges megreformálásának kérdéséhez nem akarunk hozzászólani, és csak ahhoz a javaslathoz és folyton fel­hangzó kívánsághoz akarunk néhány megjegyzést fűzni, hogy a műegyetemi kiképzés lehetőleg gyakorlati irányt nyerjen és hogy műegyetemünkön specialistákat neveljenek. A gyakorlati irányú képzés — úgy hisszük — most is célja a műegyetem minden illetékes tényezőjének, ennek az iránynak tehát csak fejlesztéséről lehet szó. Új intézkedéseket kívánna azonban, ha specialistákat akarnánk nevelni. Ennek a kérdésnek részletes fejtegetésébe sem aka­runk belemenni, csak annyit kívánunk megjegyezni, hogy egészen speciális tan­folyamoktól eltekintve, melyek jobbára már az iparban működött egyének tovább­képzésére szolgálnak, a műegyetem hallga­tójának, nézetünk szerint mindenekelőtt oly általános műveltségre van szüksége, mely őt képessé teszi, hogy a gyakorlati életbe átlépve a speciális ismereteket könnyen és gyorsan megszerezhesse. Nem merjük állítani, hogy a mérnöknek előnyére válnék, ha az általános technikai műveltség rovására egy egészen speciális iparágban nevelnék már akkor, amikor még nem áll módjában megállapítani, hogy egyéni hajla­mainál fogva melyik irányban érvényesülhet leginkább. A technikáról kikerülő specialis­tával szemben pedig a gyáros alighanem ugyanazokkal vagy legalább is hasonló panaszokkal lépne fel, mint most. A kezdő specialista is az üzemben tájékozatlanul állna és évekre tenne szüksége, míg önállóan használható gyári mérnökké fejlődnék. Azt hisszük, hogy alapjában nem is annyira hazai mérnökeink tudása ellen irányul a panasz, hanem sokkal inkább az ellen, hogy mérnökeink nem azzal a gyakor­lattal rendelkeznek, melyet csak hosz­­szabb gyári működés nyújthat. Másként hogyan volna magyarázható, hogy műegye­temünk hallgatói a külföldön, Amerikában is, ahol pedig a legszerényebb igényekkel kezdik, később kitűnően beválnak. Nem­­ egyes példákkal, hanem az állandó tapaszt­lattal lehetne ezt igazolni. Technikánkéit lehet reformálni való, de ez mérnökeink jelenlegi helyzetén vajmi keveset változ­tatna. Semmi esetre sem szabad azonban azt hinnünk, hogy vegyészmérnökeinknek remélhetőleg csak ideiglenesen kedvezőtlen helyzetét szakképzésünk hiányai okozták. Az egyes iparágak helyzete Hot Reare Az 1907 őszén kicsúcsosodott válság óta a közgazdasági viszonyok periodikus válto­zásainak fölfelé irányuló szakába léptünk : az 1909. év az 1908-ikinál, az 1910. év pedig az előzőnél kedvezőbb volt. Az egyenlítői tengeráramlatoktól melegített nyugati litto­­rális klíma övezete csodálatosképen egész Magyarországig kiterjedt, s tavaly is, az idén is csapadékdús, enydie tetet hozott. A tavaszra aggódva sejtett késői fagyok is örvendetesen elmaradtak , mindebből kitűnő termés ígérkezett. Néhány lokális katasztró­fától (brassói felhőszakadások, tokaji jég­verés stb.) eltekintve, — melyeket rész­ben a külföldön is, például a Szajna abnor­­mis áradásai, földrengések, kráterkitörések stb. kapcsán a nagy respektussal várt, de már egészen elfelejtett Halley-üstökösnek tulajdonítottak, — egészben véve becsüle­tes, jó év volt, jó gabonaterméssel. Mint­hogy pedig a gabonatermés még mindig hazánk egész közgazdaságának szívverése, e jó termés az egész ország gazdasági fel­lendülése nyomán a vas- és gépipar múlt évi képét is megadja. De Amerika is kilábalt elnökválasztási mozgalmakkal is súlyosbított kríziséből, s pénzpiaca felszabadult az 1907-ben a tetőfokra hágott nyomástól. A világ a technika vívmányai, különösen a közlekedés rohamos fejlődése következtében mintegy összezsugorodott, s az államok közötti gazdasági szolidaritás a nemzeti politiká­nak minden elzárkózó tendenciája dacára is mind erőteljesebben lüktet. Amerika, majd Németország pénzpiacának fölszabadulása előnyös hatását nálunk is örvendetesen éreztette, a középítkezések rendkívüli lendü­letet vettek, belpolitikai viszonyaink is nyugodalmasabbnak látszó mederbe tér­tek, mindez a vállalkozási kedvet fokozta s a megélhetés drágulásának rohamos növekedése dacára a fogyasztást jelenté­keny mértékben növelte. A hosszú pangó évek miatt azonban ipa­runk több ága visszafejlődött volt, így téglagyárak nagy része kénytelen volt fizet­­­mével egészen felhagyni, avagy berendezés is elhanyagolni, úgy, hogy most ez az iparág a hirtelen, szinte túlságos mértékben föllendülő építkezési kedvet nem képes kiszolgálni s igy a téglahiány a túlságos épitkezéssl szemben bizonyos egészséges fékezőül szo­o ~ gál. Könnyű a téglagyártásnak,­­ hiszen a bármily rohamosan megnagyolt,­»'~' dott belföldi fogyasztás is kizárólag a fn földi termelésre van utalva; téglát és egyet, 1 építőanyagot nem igen tehet importál . A gépekkel azonban nem ily egyszeri i helyzet. Ha a belföldi gyáros nem képe­s szállítani, a fogyasztó azonnal külföldn megy, így különösen hűtőgépekben, an­t­­mobilokban stb., sőt még a mezőgazdasági gépek egy részében is hirtelen felszín, s a fogyasztással az aránylag szervezetlen ha­zai gépipar nem tudott mennyiségileg telj­­­en . Befejező közlemények. Vas-, fém- és gépipar. irta: Méhely Kálmán a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének vezértitkára. Festékek, lakkok, lenolajkence szolid, megbízható és olcsó beszerzési KRAYER E. ÉS TÁRSA forrása. ! FESTÉK-, KEK­C* :: ÉS LAKKGYÁR Budapest, V-, Váci-ut 34. .. (Krayer festékudvar.) 11 József főherceg, Ö cs. és kir. fensége udv. Szállítója, a m. kir államvasutak, állá­mi gép-és vasgyárak, az összes hajó- és vaggongyárak szki Fióküzleten: V. ker., Váci út 6 (Nyugoti pályaudvarral Szemben) VII . Rácoczi-ut 50. (Erzsébet-körut sarok). IX Kálvin-tér 7. szám (Lónyai-utca Császári és királyi udvari szállító. .. ALAPITTATOTT 1880.

Next