Honi Ipar, 1912 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
1912. JANUÁR 1 indítványoknak, melyek az eddigi iránytól való határozott eltérést jelentenek. A javaslatok lényege az, hogy az összeférhetetlenségi törvény tilalma ne terjedjen ki azokra, kik a szállításokat a közszállítási törvény rendelkezéseinek megfelelően kapták meg, ha ezeket a szerződéseket a képviselőház egy bizottsága hivatalból felülvizsgálta és eldöntötte, hogy a szerződéseket a Közszállítási Szabályzat rendelkezése szerint, szóval minden külön kedvezés nélkül kötötték meg. Ez az egyik korrektívum ; a másik pedig az, hogy amennyiben az összeférhetetlenségi törvény V., VI. és VII. szakaszát nem akarnák hatályon kívül helyezni, mondassák ki, hogy minden ilyen esetben köteles a képviselő magát új választásnak alávetni úgy, hogy a választók döntenének tulajdonképen a képviselők inkompatibilitása felett. Ami az első korrektívumot, az egyes közszállítási szerződéseknek egy külön parlamenti bizottság által való felülbírálását illeti, nem habozunk kijelenteni, hogy mi ezt a rendszabályt, melynek dicséretes intencióival teljesen tisztában vagyunk, technikailag keresztülvihetetlennek és gazdaságnag károsnak tartjuk. Technikailag keresztülvihetetlennek, mert a közszállítási kiírások és döntések felülbírálásának joga a végrehajtó hatalom kezében van, mely főhatóságai útján gyakorolja és ezt a jogot kezéből soha ki nem adhatja. Már most milyen helyzet állana elő, ha egy konkrét közszállítási ügyet a parlament speciális bizottsága rendben levőnek mondana, az illetékes miniszteri hatóság pedig kénytelen lenne—mondjuk ■egy fellebbezés vagy panaszból kifolyólag— ugyanabban az ügyben vizsgálatot indítani és ugyanabban az ügyben határozatot hozni?! Nem preoccupálná-e a parlamenti bizottság határozata a megindítandó miniszteri vizsgálatot és nem szülne-e furcsa következményeket, ha pl. a parlamenti bizottság határozata, — ami utóvégre megeshetnék, — homlokegyenest ellenkeznék a miniszteri döntéssel? E mellett — és ezt tartjuk a súlyosabb aggályunknak — parlamenti viszonyaink struktúráját ismerve, biztosra vesszük, hogy ezen modus elfogadása esetén a pártpolitika teszi majd rá kezét a közszállítási ügyekre. Hogy fest majd, mikor egy csőszállítás ügyében való állásfoglalást politikai tekintetek fogják diktálni? Mennyi botrány forrásává válnak s amúgy is fejletlen közszállítási ügyünk mily népszerűtlenítésére vezetnek majd az ilyen disputák, melyek a magyar társadalom gazdasági, ügyekben való téves felfogásánaka legegészségtelenebb táplálékát fogják nyújtani. Alsóbb fokú közigazgatási hatóságaink amúgy is igen gyakran hamis nézőpontból szemlélik a gazdasági törekvéseket és ez a felfogás még helytelenebbé válik, ha tisztán gazdasági szakügyeket hurcolnak majd oda a parlament arénájára. Ellenvethetné valaki, hogy ez a fejtegetés nem találó, mert hiszen a parlamenti bizottság nem a közszállítási kérdés egész komplexumáról mond ítéletet, hanem csak arról, hogy a szerződésben bennfoglaltatik-e a »képviselőnek való kedvezés«. A gyakorlat emberei azonban tudni fogják, hogy ezt a határvonalat betartani nem lehet és hogy a parlamenti bizottság kénytelen lesz kiterjeszkedni a szóban forgó közszállítási ügy minden fázisára. Mert hiszen az illetéktelen képviselői közbenjárás fennforgását nem detektívrendszer segélyével állapítják majd meg, hanem következtetések útján, melyeket az ügy természetéből, részleteiből vonnak le. Ha drágább ajánlkozó kapja meg a szállítást olcsóbb versenytársaival szemben, ha a döntés körülményeihez egyáltalán szó férhet (és mihez nem férhet szó!) beleráncigálják a képviselőt és őt teszik felelőssé. A pártpolitika bizonynyal nem mulasztja majd el a kínálkozó alkalmat, hogy a saját szája íze szerint színezze ki az ilyen közszállításokat és akármilyen óvatos kezelés mellett is bizonyos, hogy a bizottság verdiktje a szőnyegen levő közszállítást magát fogja érinteni, eléje vágva a végrehajtó hatalom ellenőrzési jogának. Nem messze esnek ezektől az aggályoktól azok, melyeket a második korrektívum tekintetében táplálunk. Ez a második korrektívum nem csupán a közszállítások, hanem a szubvenciók körét is érinti. Az összeférhetlenségi törvény V. §-ának 11. pontja kirekeszti a parlamentből azokat, kik államilag segélyezett vállalatoknál igazgatósági, felügyelő bizottsági, jogtanácsosi állást vállalnak. A VI. és VII. § ismét aközszállítások területére csap át és a palástolt közszállítási szerződések büntetését célozza, olyan esetekre gondolva, mikor a képviselő titokban van érdekelve valamely, a kormánynyal üzleti összeköttetésben álló vállalatnál. Ezekben az esetekben a felterjesztés a választópolgárság ítéletét akarja provokálni. Hogy Kiskunmajsa választópolgársága mondjon ítéletet a felett, hogy képviselője inkompatibilis helyzetbe került-e, mikor egy szubvencionált fonószövő-gyár igazgatósági tagságát elvállalta, hogy a fenséges nép döntse el azt a szubtilis kérdést, hogy képviselője burkolt módon érdekelve van-e valamely állami üzletben?! Utóvégre mi is rajongó hívei vagyunk a népszuverenitásnak, de még a választói jog legszélesebb kiterjesztése esetén sem leszünk képesek a polgárokban a gazdasági érettségnek azt a fokát megtalálni, amely az ilyen ügyekben való bíráskodáshoz szükséges. És azután kérdezzük, hogy az ilyen választások költségeit ki fogja megfizetni? És hogy mekkorának kell pl. annak a közszállítási értéknek lenni, mely egy képviselőt arra ösztökélhet, hogy magát egy iyen választási harc költségeivel megterhelje? Végre is nem szokatlan dolog az, hogy az ember a költségtöbbletet a fogyasztóra hárítja át. De bajosan hiszszük, hogy az ilyen költségtöbbletet a fogyasztó állam, vagy pedig annak a vállalatnak vállaira lehet majd rakni, mely a megvádolt képviselő közreműködésére olyan eminens súlyt helyez. De ha figyelmen kívül hagyjuk is ezt az igazán számbajövő momentumot, nem zárkózhatunk el azon aggály elől, hogy az ilyen választási küzdelmekből a magyar közgazdaság ügye igen gyakran megtépetten kerül majd ki. A panama szó ma is igen sűrűn süvít végig az országon. Hát még milyen közkeletűvé válnék az ilyen választásokban kifolyólag ? Valóban jobban szeretjük, ha a népnek milliói még egy ideig teljes gazdasági érzéketlenségben és tudatlanságban élnek közgazdasági érdekeinket illetőleg, mint hogy e tekintetben a leghelytelenebb, legkárosabb tanokat szívják magukba és a pártpolitika szemüvegén keresztül minden ipartámogatásban, minden közszállításban csalást és minden közszállítóban tolvajt lássanak. Igazságosnak pedig az ilyen választási eredményeket már eleve azért sem fogadhatjuk el, mert hiszen a legbecsületesebb ipartámogatás, a legkorrektebb közszállítás is, ha azt gyenge választáscsinálók írják zászlójukra, mételyes lesz és a Közszállítási Szabályzat akármilyen megsértése és az erkölcsi kompatibilitás akármilyen átlyukasztása megkapja majd a szankciót akkor, ha kellő ügyességgel, elég öblös hanggal és kellő felszereléssel csinálunk neki propagandát. A legnagyobb tisztelettel adózunk a Gyáriparosok szövetsége szándékainak, jól tudva, hogy ezek a korrektívumok hidat akarnak verni az igazság követelményei és a mai társadalom egészségtelen felfogása között. A Gyáriparosok szövetsége abból a feltevésből indul ki, hogy az inkompatibilitás teljes, egyenes és fenntartás nélküli hatályon kívüli helyezése ettől a társadalomtól amúgy sem várható és így olyan javaslatokat kell keresni és találni, melyek egy lépéssel közelebb visznek bennünket az óhajtott cél felé. Mi azonban ezt az álláspontot soha sem fogjuk elfogadni; megmaradunk régi álláspontunk mellett, mely minden átmeneti állapot mellőzésével meg akarja nyitni a parlament kapuit a magyar gyáriparnak. Mi nem szűnünk meg követelni, hogy a közgazdasági szakértelem képviselői minden fenntartás nélkül, minden kerülő ki mellőzésével vonuljanak be a parlamentbe, ahonnan egy nagy ember tévedése száműzte őket és inkább óhajtjuk azt, hogy a győzelmes visszatérés ideje még évekre kitolódjék, mint hogy a visszatérés súlyát és ódiumát a magyar ipar legyen kénytelen viselni. 13 K Aipf C^Kif|f|f])P ■ ÓKÁS ÉS ÉKSZERÉSZ ■é w danlyi’ mm m H ■ V SfcaP VgJjP 11 C OS. és kir. Fensége József főherceg kamarai szállítója. BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KÖRUT 81. (SAJÁT HÁZ.) :: TELEFON 62-68. A magyar királyi államvasutak, a magyar királyi posta és távirda szerződéses óraszállítója. Dús raktár a legdivatosabb brilliáns és arany ékszerekben, ezüst alkalmi ajándékokban, úgyszintén mindennemű kitűnően járó, pontosan szabályozott zseb-, fali-, álló- és utazó órákban. Saját nagyszabású műhelyében ékszer-átalakítások és órajavítások jutányosan eszközöltetnek.