Honi Ipar, 1915 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1915-01-01 / 1. szám

1915. JANUÁR 1. Ha az árak jövőbeli alakulásának esé­lyeit kutatjuk, sajnálattal kell arra a konklúzióra jutnunk, hogy a magas árnivó még nem érte el tetőpontját. Nyersanyagaink nagy részét Orosz­ország fedezte és belátható időn felül onnan lenbehozatalt nem várhatunk. Fontos feladata volna a hazai mezőgaz­dasági termelésnek, hogy a lentermést lehetőleg fokozza, mert csak a belföldi termelés révén lehet a jövő évben elejét venni a nagy anyaghiánynak. A kiviteli tilalom a lenipar számára kétélű fegyvernek tekintendő, mert míg egyrészt elsőrendű érdek, hogy az, amit belföldön termelnek a saját fogyasz­tásunk számára fenntartassék, másrészt pedig mindaddig míg belföldi szövődéink teljes üzemmel dolgozhatnak, a nem hadseregszükségletet képező cikkekre nézve az export­ lehetőségét nem sza­badna elzárni. Hogy meddig lesz lenipari gyáraink­ban a teljes üzem fenntartható, arról áttekinthető képet alkotni nem tudunk. Bizonyos csak az, hogy a finomabb, in­kább a fényűzést szolgáló árukban a kereslet csökkent, hogy számos gyár kénytelen volt jaguard szövőgépeit le­szerelni, s a gyárakban főkép erős szálú durvább árukat állítanak elő. Az anyaghiánynak egyik legéletbe­vágóbb következménye, hogy sok pót­anyaggal kell a lent helyettesíteni és a cikkek legnagyobb részénél kender és pamutfonal szolgál részben vagy egész­ben a nemesebb len pótlásául. Mint más iparok, a lenszövőgyárak is nagyon szenvedtek a forgalomzavar alatt. A fuvarozásnak heteken át való meg­­akasztása, a gyorsárudíj szabásnak kö­telező igénybevétele még emelte az amúgy is magas termelési költségeket, ami az árak rendkívüli feliramodásának egyak magyarázatául is szolgál. De nemcsak a len, hanem az azt he­lyettesítő pótanyagok árai is ugyanazon arányban emelkedtek és a pótanyagnak felhasználása sem enyhíti a konjunktúra rendkívüli voltát. Az összes szövészeti segédeszközök: a festékek, cserző- és impregnáló anyagok, cérna, gombok s az összes fémből készült anyagok szintén oly áremelkedésnek vannak alávetve, hogy a gyárosok a szállítások lebonyo­lítása tekintetében minden áldozatot meghoznak, hogy a szállítóképessé­gükbe vetett hit meg ne gyengüljön. A háború folytán keletkezett nagy szükséglet lebonyolításában lenipari gyá­raink megállták helyüket és a nagy ne­hézségek dacára mindent elkövettek, hogy­ a hadsereg, kórházak és egyéb ható­ságok sürgős szükségleteit kielégítsék. Úgy halljuk azonban, hogy érdekösszeüt­közések vannak a hatóságok és a szerződött szállítók között, mert dacára a fent vázolt viszonyoknak, s annak dacára, hogy a há­ború teljes felfordulást okozott az anyag­piacon, a hatóságok ragaszkodnak abbeli szűkkeblű álláspontjukhoz, hogy a háború nem olyan vis maior, mely a szállí­tókat szállítási kötelezettségük alól fel­menti. Iparunk érdekében szükséges lesz, hogy ez irányban a helyzet minél gyorsabban tisztázódjék. Ez irányban tekintetbe kellene venni, hogy egyetlen gyár sincsen abban a helyzetben, hogy olcsóbb anyag álljon rendelkezésére, sőt az anyagok beszerzése tekintetében egészségtelen versengés uralkodik. A szükségletek gyors beszerzésénél magas felárakkal igyekszik az egyik verseny­társ a másik elől a készleteket elkapa­­ritani, úgy, hogy az árakat a gyárak maguk licitálják fel és bizony megesik, hogy az egyik gyáros által lekötött anya­got vagy konfektiós hozzávalót nem a meg­rendelő, hanem a cikkért többet kínáló vásárló kapja meg, így a szállítási határ­időknek be nem tartása pusztán azon ala­pul, hogy vagy az egyik vagy a másik kelléket a speciális gyár nem szolgáltatja. Azt hisszük, hogy az általános drágulás s az anyagok értékemelése közepette az állam sem zárkózhatik el az elől, hogy szerződött szállítóinak a háború által okozott túlkiadásokat megtérítse és a régi ter­hes szerződések feltételein enyhítsen. Szükség van erre annál is inkább, mert a kereskedelmi forgalom még mindig tel­jesen pang és a pénzszükség által oko­zott hitelmegvonások és hitelmegszünte­tések elvágták a kamercüzlet életfonalát. Gyáraink foglalkoztatása mindezek után — ha csak az anyaghiány folytán nem bé­nul meg működésük és üzemük—hosszabb időre biztosítottnak látszik. Ezért azt merjük jósolni, hogy a békés viszonyok helyreálltakor lengyáraink kevésbbé meggyengülve kerülnek majd ki a háború okozta zavarokból, mint szá­mos más gyártási ág, mely természeté­nél fogva kívül maradt a hadseregszállí­­tások körén. IFJ. HAASZ ADOLF gépszij- és technikai bőrgyár HI: BUDAPEST, I­ V., Csanády-u. 7. Visegrádi-u. 37. nnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn GYÁRT normális gép-, varró- és kötőszijon kívül, mint különle­gességet: perforált Dynamo-szijat. Állandó nagy raktár eredeti francia és német chrom-ütőszijakban, vala­mint eredeti amerikai nyersbőr­­szijakban. :: :: Csavaripar. Irta: Kaszab Aladár udvari tanácsos. Az év első felében az utolsó eszten­dők siralmas gazdasági helyzete még fokozottabb mértékben volt észlelhető. A nagyobb állami beruházások elhalasz­tása, továbbá az építőipar teljes pangása s a folytonos politikai bizonytalanság következtében megszűnt vállalkozási kedv a keresletet a minimumra csökken­tette s igy gyáraink redukált üzemmel dolgoztak. A nyersanyag áremelkedése s a ter­melés csökkenésével járó általános költ­ségek felszaporodása is nagyban hozzá­járult az első félév szomorú üzleti ered­ményéhez. A munkásviszonyok —■ tekintettel a munkanélküliek nagy számára — átlag tűrhetőek voltak és csakis elvétve hallot­tunk jelentéktelen munkásmozgalmakról. A mozgósítás elrendelésekor a mora­tórium életbeléptetésével az üzleti élet mintha végleg megszűnt volna. Ez az állapot azonban csak rövid ideig tartott. A háború kitörését követő 2—3 hét múlva ugyanis különösen a vasiparban a szokatlan helyzethez alkalmazkodva megindult az a lázas tevékenység, mely a vasiparnak domináló erejét revelálta és melynek méltatása ipartörténetünk legfényesebb lapjaira tartozik. A háború kitörésével a csavaripar mint speciális szakma lényegében meg­szűnt. Azóta áldozatkészsége,munkabírása és találékonysága révén az általános vas­ipari szükséglet kielégítésében vesz részt. A szorosan vett csavarárukról meg­emlékezve, az általános kereskedelmi köz­szükségleti cikkek kereslete természet­szerűleg megszűnt. A hadiszállításokhoz szükséges csavaráruk elvállalása az egyes üzemek némely gyártási csoportját eléggé jól foglalkoztatják. Kényszerítve voltunk tehát a többi csoportokat megfelelő át­alakításokkal olyan vasanyagok előállí­tására berendezni, melyeknek elkészítése nem is tartozik a csavargyártás keretébe. Gyáraink, melyek tehát nemcsak a szorosan vett csavaráruk előállításával foglalkoznak, jelenleg teljes üzemmel dolgoznak, azonban tekintettel a jobb munkáselem hiányára és a nyersanyag beszerzésének nehézségeire, az üzem fenn­tartása nagy körültekintést, megfeszített figyelmet és fáradságot igényel. A vasúti vonalak elzárása folytán olyan rendelések elkészítésével is megbíztak, melyeket eddig a vámkülföldről, vagy Ausztriából szereztek be. A vasipar tehát ezzel oly helyzetbe került, hogy a jövendő gazdasági függetlenség előnyeit gyakorlatilag is megismerheti. A háború utáni viszonyokról még korai volna nyilatkozni. Egy győzelmesen vé- 17 ASBEST FEDŐPALAGYÁR R. T. HATVAN A hatvani asbestpala legerősebb, leg­jobb és tűzbiztos. Javítást nem igényel. Telefon (interurban) 22. bbsebssq Sürgönyeim: Asbest.

Next