Honi Ipar, 1916 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1916-01-01 / 1. szám

0 HONI IPAR megrajzolni. És ne ámítsuk magun­kat utópiákkal! Mert e kérdéseket kizárólag a nagy német világkeres­kedelmi érdekek fogják eldönteni. A német-osztrák-magyar vámunió eszméje már nem kísért, a közbenső vámokkal való megoldással sem. Hogy pedig a preferenciáns elbá­nás eszméje megvalósulhat-e a mo­narchia és Németország között, ezt ma még eldöntöttnek, sőt valószínűleg sem látjuk. Ez tisztán attól függ, hogy Németország a velünk való pre­­ferenciális viszony mellett a béketár­gyalásoknál tudja-e majd biztosítani az ellenséges államokkal szemben azt a, neki mi­ndenekfelett fontos kereskede­lempolitikai célt, hogy legtöbb kedvez­ményes alapon eddigi kereskedelmi politikáját folytathatja és világkeres­kedelmi pozícióját megtartsa. Ennek a célnak Németország, ha kell, szívesen fogja feláldozni a velünk való pre­­ferenciális viszonyt is. Bármiképen is alakuljanak azonban a Németország­gal való megállapodás előfeltételei, nekünk mint gyengébb félnek gondo­san kell majd őrködnünk a felett, hogy gazdasági érdekeink a Németország­gal újra megalkotandó kereskedelmi szerződésben csorbát ne szenvedjenek és hogy a keblünkre boruló óriás ipa­runk zsenge alkotásait szeretetével el ne nyomja. Bízunk benne, hogy kormányunk, mely a képviselőház határozata sze­rint meg fogja állapítani hadseregünk­nek részét a háború győzelmeiben, a háborúnak mérlegét nemcsak a dicső katonai téren, hanem a gazdasági életre nézve is meg fogja csinálni. Mert meg kell állapítani, hogy a há­ború mennyire merítette ki az ország gazdasági erejét, hogy meg lehessen kezdeni az ország gazdasági regenerá­lását. A háború nem lehetett öncél , csak eszköz, csak it ama célhoz, mely hosszú időre biztosítja a nemzet gaz­dasági életének békés kifejlődését és felvirágzását. A háborúra fordított erőkifejtés, a nagy véráldozatok és a háború által elnyelt milliárdok kárba vesznek, ha a béke beálltával nem fogjuk behegeszthetni a háború által ütött sebeket, ha nem fogjuk helyre­állít­ani a megzavart gazdasági vér­keringést, ha nem fogjuk biztosíthatni a gazdasági fellendülést. Nagy koncepciókra, széles látókör és gazdasági politikára lesz szükség, hogy ezt a célt biztosíthassuk. A kormány nagy feladatok elé lesz állítva. A keres­kedelempolitika hullámzó vizein biztos révbe vinni a nemzeti termelés érdekeit, a mezőgazdasság belterjessé tétele, az ipar megerősítése, a vízierők kiakná­zása, vasutaink teljesítőképességének nagymérvű fokozása, vízi út- és csatorna­­rendszerünk kiépítése, kereskedelmünk fejlesztése, a Keleten való térfoglalás — csupa nagyszerű feladat, mely leg­jobbjaink erejére érdemes. Az új év küszöbén, a háború mi­előbbi győzedelmes befejezése remé­nyében, nem lehet hőbb óhajtásunk, mint hogy az ország gazdasági téren is mint győztes kerüljön ki a jövő küz­delmeiből ! Az egyes iparágak helyzete 1915-ben. A villamos-ipar. írta Szűk Géza, a Ganz-féle villamos­­sági r.­t. igazgatója. Még mindig a háború jegyében élünk és ez az állapot a villamos iparban teljes mértékben éreztette hatását. A magán­­fogyasztás nagyon mérsékelt keretek kö­zött mozgott és inkább pótlásokra, mint új beszerzésekre szorítkozott. Az export, természetesen, teljesen megszűnt. A ka­tonai kincstár üzemei, valamint a had­seregnek villamos cikkekben fellépett fokozott szükségletei, ha nem is állan­dóan, de mégis elég nagy mértékben, és pedig különösen az év vége felé adtak munkát a villamos­iparnak. A nagy lőszerszükséglet a hazai villamos gyárakat is arra ösztönözte, hogy a hadse­reg szükségletének ellátása céljából, erre a gyártási ágra is nagyobb arányban berendezkedjenek. Ez a lépés, mint az eredmények mutatják, teljesen be is vált. A hadiszállítások folytán, hogy a maximális teljesítőképességet a rendel­kezésre álló berendezésekkel és munkás­anyaggal el lehessen érni, éjjel-nappali üzemet kellett bevezetni. Elmondhatjuk, hogy ebben az esz­tendőben a villamos­ipar teljesen hadi­iparrá alakult át és valószínűleg az is marad, amíg a béke be nem következik. A behívások révén a műszaki és keres­kedelmi személyzet létszámában beállott csökkenés, valamint a munkáshiány sok gondot okozott és fog is még okozni. Azt hisszük, hogy e tekintetben a jö­vőben a viszonyok inkább rosszabbodni, mint javulni fognak. A munkáshiányon részben úgy segí­tettünk, hogy az olyan munkákat, ame­lyeket ezelőtt férfiak végeztek, most női munkásokkal végeztetjük; termé­szetesen ki vannak véve azok a munká­latok, amelyek különös előképzettséget, vagy testi erőt igényelnek. Hadifoglyo­kat is alkalmaztak a gyárak, azonban ezek csak inkább napszámos munkákra váltak be. A gyártáshoz használt anyagok ára az év elejétől kezdve állandóan lassan emelkedő irányzatot mutatott, a máso­dik félévben azonban ez a jelenség már ugrásszerű jelleget vett fel. Némely anyag soha el nem képzelt magas árat ért el. Hozzájárult még ehhez az anyag­hiány kérdése is, mely mindinkább fe­nyegető lesz és komoly gondokat okoz most és fog okozni a jövőben is, mivel némely nyersanyagot már alig, vagy egyáltalán ne­m­ lehet kapni. Ezért ott, ahol a szerkezetek megengedték, pót­anyagokat kellett alkalmazni. De nemcsak a gyártáshoz felhasznált anyagokkal van ez így, ugyanez mutatko­zik az üzemi anyagoknál is, így pl. a szén­olaj stb. beszerzése, hol termelési, hol szállítási akadályok folytán csak a leg­nagyobb nehézségek mellett történ­hetik meg. A termelési költségek emelkedésének egyik folyománya a felárak alkalma­zása ; ezek addig, m­íg a mai nehéz viszonyok tartanak, nem is lesznek meg­szüntethetők. A háború nagy megpróbáltatásnak vetette alá a magyar villamos­ipart Elmondhatjuk azonban, hogy a szükség takarékosságra és sok minden másra megtanított bennünket. Ha vizsgáljuk, hogy a háború után hogyan alakulhatnak a viszonyok, min­denesetre az első teendők közé kell so­rolnunk az elpusztult berendezések pót­lását. Azonban az új berendezések, vala­mint a közszállítások csak lassan fog­nak megindulni. Ami a gyáripar általános helyzetét illeti, bajos ugyan jósolni, de a háború előtti viszonyokból következtetve, úgy véljük, hogy a termelés koncentrációja tovább fog fejlődni és egyes kezekben nagy értékek fognak felhalmozódni. A termelés monopolizálása, a kartellek, trösztök kiépítése lesz ennek a folyamat­nak első eredménye. Hogy ez a villamos­ipart is érinteni fogja-e, a jövő kérdése. A StÁZAY kozmetikai készítményei közül a NA JAD arc- és kézkrém, NA JAD O ■ púder, NA JAD szappan, NA JAD csokorillat azok, melyeket a hölgyközönség annyira kedvel, hogy azok nélkül jól felszerelt női öltöző­asztal el sem képzelhető.

Next