Honi Ipar, 1917 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-01 / 1. szám

Ul EVI SZÁM. HONI XVIII. évf. J. szám. Ipari, kereskedelmi és közgazdasági folyóirat. A magyar iparpártolás és iparfejlesztés lapja. Közszállitási szaklap. 1911. január 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI. KÉR., KIRÁLY-UTCA 34. SZÁM. HELY! ÉS INTERURBÁN TELEFON 61-55. FELELŐS SZERKESZTŐ: SUGÁR OTTÓ TÁRSSZERKESZTÖ! GYÁRFÁS OSZKÁR ELŐFIZETÉSI ÁR: Évre ... _ 20 K. Fél évre ... 10 K. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Iparfejlesztésünk a háború után. (A »Honi Ipar« ankétje.) Miképen fog alakulni a magyar iparfejlesztés a háború után? Minél közelebb jutunk az oly hőn óhajtott dicsőséges békéhez, annál inkább nö­vekszik ennek a kérdésnek az aktuá- 1 itása. Hegedűs Lóránt egy hozzánk inté­zett levelében minap azt fejtegette, hogy »a magyar ipar fejlesztése nagy katonai érdekké változott és mindenki, ki a monarchia biztonságát és a véderő hatalmát szolgálni akarja, egyúttal kell, hogy a magyar iparfejlesztésnek is hű katonája legyen.« Bölcs szavak, melyek igazolják, amit úgyis tapasztalhattunk, hogy az iparfejlesztés jelentősége százszoros élességgel rajzolódott le a felrobbanó gránátok világánál. De sejtetik ezek a szavak azt is, hogy a magyar ipar­fejlesztés kérdése válhatlan kapcsolat­ban van mindazokkal a nagy problé­mákkal, melyek kezdenek kibonta­kozni a nemzeti jövő ködös horizont­jából. Erős iparra van szükségünk a gaz­dasági harc folytatása esetére, amikor nréginkábbleszünk önmagunkra utalva mint eddig voltunk, de erős iparra van szükségünk a gazdasági béke esetére is, mert hiszen a harctéri béke bekö- szöntése, a világpiacon való nagy mér­kőzés megindítását fogja jelenteni. Erős ipar kell, hogy kenyeret tudjunk adni a harctérről visszaözönlő száz­ezreknek, hogy kierőszakolhassuk va­lutánk megfelelő értékmegállapitását, hogy viselni tudjuk a háború után ránk szakadó 18—20 milliárd terhet, hogy. elbírjuk az ezenfelül ránk váró re- tablirozási költségeket, hogy helyre­állíthassuk kereskedelmi és fizetési mérlegünket, hogy kellő sikerrel ér­vényesíthessük a többtermelés elmé­letét, melynek nemzetmentő rendel­tetésével agrárius és merkantilista egyaránt tisztában van. Szóval erős ipar kell mindenképen, hogy Wekerle Sándor recipéje szerint, a munkát egész jövendő életünk központjává tehessük. De ha megegyezünk abban, hogy erős ipar kell, önként vetődik fel a kérdés: milyen eszközökkel biztosít­suk annak fejlődését ? Vizsgálnunk kell, nem álltak-e be a háború folyamán olyan eltolódások, melyek az eddigi iparfejlesztési elvek meg­változtatását indokolják. i Eddig az állam az iparfejlesztésnek nemcsak irányitója, hanem valósá­gos gyámolitója is volt. Gazdasági életünk ormán a »mesterséges iparte- nyésztés«zászlaja lengett. Pénzzel, adó- kedvezményekkel, szállítási bonifi ká- ciókkal serkentette az állam a vállal­kozási kedvet iparvállalatok létesíté­sére, a fennálló telepek kibővítésére. Ekképen egyenlítette ki a kedvezőt­lenebb termelési feltételek okozta differenciákat, igy akarta pótolni a vámvédelmet, paralizálni az ipari viszonylatokban érezhető tőkeszegény­ség hatását. Tisztelettel állunk meg az állami iparfejlesztés eddigi eredményei előtt, mert tudjuk, hogy ezek imponáló munka, lelkiismeretes fáradozás és kiváló szakszerűség gyümölcsei. Tud­juk, mennyire tévednek azok, kik ezt a rendszert sablonok által irányí­tott, protekciók által szabályozott mechanikus' pénzosztogatásnak tart­ják. Közvetlen közelből szemlélhet­tük, hogy az iparfejlesztési törvény védőszárnyai alatt a szakszerűség mi­lyen érdekes és komplikált rendszert teremtett az állami támogatás módo­zatainak megállapítására, az ellen­őrzés hatályos keresztülvitelére. Lát­hattuk, hogy évtizedek folyamán a hivatalnoki szakszerűségnek hányszor kellett megvédeni a maga pártatlan­ságát a politikai és egyéb befolyások­kal szemben. De minden elismerés mellett is kér­dés marad: nem kell-e majd ezeket a fegyvereket újakkal felcserélni ?. — A háború után uj világ kezdődik. A termelési feltételek és a lucrativitás fogalmai világszerte megváltoztak, a tőkeszegénység elméletét a háború rígyszólván hatályon kívül helyezte, a vámvédelem jövendő mértéke és értéke felöl teljes homályban vagyunk. Az állami iparfejlesztés gyönyörűen megkonstruált rendszere pedig itt áll és kérdőjelként mered elénk. Az iparfejlesztési törvény revízióját meg­akasztotta a háború, de az iparfejlesz­tés alapvető irányainak megszabá­sát sürgeti az idő. Ezúttal nem mechanikus megújításról van szó, ha­nem arról, hogy a megváltozott hely­zetre való tekintettel az állami ipar- fejlesztés egész rendszerének fenntartása vagy elejtése mellett döntsünk. A »Honi Ipar« mint ahogy ezt tenni szokta, ebben a kérdésben is a szak­emberek szakvéleményének nyitja meg hasábjait. A beérkezett válaszokat az alábbiak­ban közöljük, megjegyezve; hogy ezek publikációjával a mi feladatunkat ebben a kérdésben távolról sem tartjuk kimeritettnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék