Honi Ipar, 1930 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1930-01-01 / 1. szám
1930. január 1. HONI IPAÉ 2 Zűrzavaros helyzetben nehéz a jövendölés Irta: VIDA JENŐ, a felsőház tagja ki meg akarja vonni az idei esztendő gazdasági mérlegét, annak számításait sok zavaró momentum nehezíti meg. Mindenekelőtt figyelembe jön, hogy a széntermelés az idén is 8,6 százalékkal fokozódott. Ezzel szemben azonban kétségtelen, hogy vannak szakmák, amelyek joggal panaszkodhatnak, mert forgalmuk az elmúlt évhez képest visszaesést mutat. Ez mindenesetre számbaveendő jelenség, de nem igen változtat azon az igazságon, hogy a gazdasági viszonyokra rendszerint mégis csak a szénfogyasztás mértéke volt és marad mértékadó. E megnyugtató momentum mellett, azt is tüzetes vizsgálat tárgyává kell tennünk, hogy az érintett lefelé gravitáló termelési ágakban milyen okokra vezethető vissza az üzemcsökkenés? Azért történt-e, mert a termelési keret fenntartása a szükséglet elapadása folytán vált lehetetlenné, avagy pedig lehetett volna-e az idén is a régi keretben dolgozni, ha a szükségleten kívül álló egyéb feltételek nem tették volna lehetetlenné a termelés rentábilis voltát, aminek következtében azután az egyes vállalatok saját elhatározásukból látták szükségét bizonyos öncsonkításnak? Egy másik válfaja az üzemcsökkentésnek csak némiképpen különbözik az előbbitől. Lehetnek olyan vállalatok is, ahol az üzem csökkentése szintén nem az áru elhelyezésének lehetetlen voltából, de nem is a termelők saját elhatározásából ered, hanem abból, hogy nem állt rendelkezésre az a tőke, amelyre az üzem expanzivitása szempontjából szükség lett volna. Magyarul: a látszat az, mintha a legtöbb helyen, ahol gyengülés mutatkozott, az elernyedés nem az ipar teljesítőképességének hiánya, vagy a fogyasztóképesség hanyatlása folytán állott volna elő (hiszen e tekintetben nemcsak a belföldi, hanem a külföldi piac is számba jön), hanem a pénz megritkulása és a termeléstől való visszahúzódása folytán. Az európai tőzsdéken végbement kisebb-nagyobb rázkódások az utóbbi hónapokban bizalmatlanná tették a tőkét, mely ipari vonatkozásokban nemcsak minden újabb befektetéstől tartózkodott, hanem sok esetben még a kiterjedtebb termelésdimentálásától is. Ebből azonban a contrario azt lehet következtetni, hogy a bizalmatlanság megszűnésével a tőke csatornái újra meg fognak nyílni és újra olyan gazdasági alap adódik, amely az egyes pontokon mutatkozó termelési hiányt el fogja enyésztetni. Mégpedig mindenesetre olyan gazdasági alap, amely lehetővé teszi majd a helyzet objektív megítélését és nemcsak azoknak a kereteknek higgadt megállapítását, amelyekben a termelés a jövőben mozogni z amerikai Frank A. Vanderliptől ered a szállóige: — A hitel oly érzékeny valami, hogy veszedelmes róla még beszélni is. Nem követhetjük ezt a tanácsot. A hiteléletünkben észlelhető tüneteket és zavarokat észre kell vennünk és az orvoslás módjáról beszélnünk kell, ha gazdaságunkat egészségessé akarjuk tenni. Azt a vérveszteséget, amelyet ipar és kereskedelem a fizetésképtelenségek által a, utóbbi időkben elszenvedett, sokáig nem viselhetjük el. Tőkeszegénységünk, ellentállóképességünk gyenge volta parancsoló szükséggé teszi reánk nézve, hogy a hitelélet bajai ellen a legnagyobb energiával védekezzünk. A fizetésképtelenségek aggasztóan elszaporodtak az utolsó évben, az őszi hónapokban a múlt évhez képest számuk több mint kétszeresérenövekedett és ami súlyosan esik latba, nemcsak gyengén megalapozott, az inflációból eredő vállalkozások esnek neki áldozatul, hanem régi, tradícióval bíró és tiszteletben állott cégek is. És ha már a termés betakarítása után való őszi hónapok, amelyekben a fizetésképtelenségek száma normális időben mindig visszaesett, ily nagy emelkedést mutatnak, félve kell gondolnunk arra, mit hoz majd a hosszú tél, melyben nemcsak a természet, de az üzlet is elpihen. A hitelválság három okra vezetendő vissza. Az első a gazdasági válság, mely úgyszólván világjelenség, a tőkeképződés hiánya és a fogyasztóképesség csökkenése, amely nálunk, a mezőgazdaság kedvezőtlen helyzete folytán, fokozott méretekben érezteti hatását. A gazdasági viszonyok megjavulásának, sajnos, jog, hanem a reális és végleges veszteségek meghatározását is. A mai helyzet abnormis. Jelenleg igen nehezen mérhető fel, hogy a termelésnek az egyes pontokon észlelt leromlásának előidézésében és kifejlődésében minő szerep jutott az egyes tényezőknek. A tájat még sűrű köd üli és csak ha ez eloszlik, láthatjuk majd tisztán, mi életképes abból, ami a rossz időjárás miatt csak gyéren tudott gyümölcsöt hajtani. Én úgy látom, hogy a termelés kérdése tisztára pénzkérdés, a pénzviszonyok javulását tekintve pedig nincsen okunk ijedezni, csüggedéssel tekinteni a jövő elé. igen sok előfeltétele van, olyan, mely hatalmunkon kívül áll, de nem utolsó sorban függ egy céltudatosabb, megfelelőbb gazdasági politikától és az e téren elkövetett hibák és mulasztások helyrehozásától. Ámde, ha kétségtelen is, hogy a betegséget kell gyógyítanunk és nem a tüneteket, mégis meg kell állapítanunk, hogy legsürgősebben orvoslandók azok a bajok is, melyek fizetésképtelenségi jogszabályaink elavult és helytelen voltának következményei és melyek a hitelválság második, nagy jelentőségű okát alkotják. A ma érvényben lévő törvények nem nyújtanak a hitelezőnek védelmet és az ki van szolgáltatva az adósnak, aki a reá bízott vagyonnal tetszés szerint gazdálkodik abban a tudatban, hogy a hitelező végeredményben kénytelen velekiegyezni. A kényszeregyezség intézménye ma már elviselhetlen pusztítást végez a hitelezők és a nemzet vagyonában, mert teljesen eltávolodott attól a céltól, melyet vele el akartak érni és amelyért megalkották. A cél volt, hogy a hitelezőket olyan hatalommal ruházzák fel, amellyel kényszert gyakorolhatnak a renitens, az egyezségrontó hitelezőre, hogy ez meg ne akadályozhassa az olyan adós megvetését, aki arra érdemes és akinek fenmaradása a hitelezők és a közgazdaság érdekében kívánatos. Ma a kényszeregyezség nem a hitelezők eszköze, hanem revolver az adós kezében, mellyel a hitelezőt rákényszeríti, hogy egyezkedjék és ez a fegyver minden esetben hatásos, mert ha a hitelező nem egyezkedik, csőd esetén egész követelését elveszti a ma érvényben lévő csődeljárás mellett. Ezen a legsürgősebben változtatni kell: a csődtörvény reformja immár nem szenvedhet halasztást. Mit kell tennünk a hitelválság ellen? Írta: SZÉKÁCS ANTAL, a felsőház tagja, az Országos Hitelvédő Egylet elnöke