Honi Ipar, 1931 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1931-01-01 / 1. szám
A világpolitikai és világgazdasági helyzet mechanizmusának kerekei összervissza forognak. A kapitalizmus pedig mintha nem is tudná, hogy életéről, fennmaradásáról van szó, a nagy összefüggések iránti közömbösségbe merülve, részletkérdésekben éli ki magát. Az egyik oldalon a munkanélkülség kérdése, a másik oldalon pedig a vele kapcsolatos aranykérdés. Két olyan malomkő, mely a kapitalizmust összemorzsolással fenyegeti. Strakosch szerint 900 millió ember van kikapcsolva a fogyasztásból a kínai, indiai és orosz események folytán. Ez azonban nem minden, mert a termelés szempontjából ehhez hozzá kell vennünk a 3,5 millió német, a 4 millió angol és a 6,5 millió amerikai munkanélkülit. Ez a 14 millió, a családtagokkal együtt 56 millió embert jelent, aki mint fogyasztó megszűnt létezni. De elenyésző ponttá vált a termelés szempontjából az a sok millió munkás is, aki 14 napból csak 4 napot dolgozik és az a sok millió, nem munkássorban élő alkalmazott, aki letr számapasztás címén az utcára került. A munkanélküliség mellett mint rém mered ránk az arany kérdése is. Amerika és Franciaország a világ aranykészletének mintegy 60 százalékát tartalékolta. Miután a világ többi államának is aranyra van szüksége, őrült versenyfutás folyik aranyért, amely az arany értékét folyvást növeli, az áru értékét mindjobban elértékteleníti és az adós államok tartozását egyre súlyosaabítja). Kérdés: nem akarják-e az amerikaiak és a franciák az egész világot az arany révén jármukba hajtani? Kérdés: meddig lehet a dezorganizáció mai állapotában még tovább hordani az igát? A helyzet kulcsa, Németországon keresztül, Amerika kezében van. Németországban Hittlerék a nemfizetés álláspontján állanak. A szocialisták pedig, mint állam fenntartó elem, a Youngszerződésén. A külföldi tartozást kifizetni csak úgy lehet, ha a munkabéreket leszorítják. Ha pedig a munkabéreket leszorítják, kérdés, nem vesztik-e el a szocialisták hatalmukat a tömeg felett? Hová tolódik majd a tömeg? Hittlerék felé, vagy egy sokkal rosszabb és a kapitalizmus szempontjából jóval kártékonyabb irányba? Az összekoccanás olyan lehetősége van itt adva, amitől el kell borzadnunk. Kérdés, hogy hat majd ez ki Amerikára, ahol csak gyenge milícia van és a munkanélküliek száma egyre szaporodik? Minderre csak az a válasz, hogy a német kérdést végre rendezni kellene, máskülönben a kapitalizmus szempontjából a probléma, mégpedig nemcsak német viszonylatban, perdöntő fontosságúvá válhatik. A német, de nemcsak a német, hanem a világkapitalizmus sorsa tehát az amerikai kapitalisták kezében van. Mert ha Amerika révén a franciák a németeknek engednek, akkor Németországnak nincsen szüksége dumpingre, amire csak azért van rászorulva, hogy mindenáron valutát szerezzen. És ha a német dumping megszűnik, akkor az amerikai munkásság egy része majd újra foglalkoztatáshoz jut és talán más gazdasági atmoszféra támad. Olyan, amely a még megmaradó aranykérdés aktív veszedelmét és az árkérdés káranyagát is ki fogja vetni a világgazdaság testéből. Mindezek a kérdések az emberiség fennmaradását, a kapitalizmus létérdekét érintik, amelyek mellett a mi speciális kérdéseink csak másodrendű jelentőségűvé törpülnek. Sajnos, mi csak igen kis mértékben gyakorolunk befolyást az emberiség sorsa felett lebegő kérdések intézésére. Mi járunk nehéz napi munkánk után, noha néha úgy rémlik nekem, hogy ahhoz a yokohaelőttünk fekszik a kormány karteltörvényjavaslata. Mellőzve azokat az elvi kérdéseket, amelyek a javaslat kidolgozása közben felmerültek és oly sok vitára adtak alkalmat, ezúttal csupán a javaslat mostani szövegéhez kívánunk nagy vonásokban hozzászólni. A legsúlyosabban a kritikát kétségtelenül a javaslat 6. §-ának 3. és 4. pontjai hívják ki. Ezek felhatalmazást adnak a minisztériumnak a kartelekkel szemben különböző közigazgatási és vámpolitikai intézkedésekre „tekintet nélkül az ilyen intézkedéseknek az idevágó törvényekben, illetve a fennálló jogszabályokban megállapított feltételeire és korlátaira“. Helyesen mondotta Fernyő Miksa, hogy ez nem egyéb, mint felhatalmazás a kormány részére törvénytelen és jogtalan cselekedetek elkövetésére. Ezzel szemben merő álokoskodás, hogy a kormány nem fog jogtalanul cselekedni, hiszen a törvényes felhatalmazást éppen a karteltörvény adja meg neki. Forma szerint a kormány eljárásának lesz jogalapja, de tényleg a 6. §: a karteleket minden törvényen és jogon kívül helyezi. Azt hisszük, közjogilag is képtelenség a végrehajtó hatalomnak egy olyan általános felhatalmazást adni, amely szerint — habár csak egy vonatkozásban: a kartelekkel szemben — túlteheti magát minden törvényes korláton. A polgári jogegyenmai emberhez hasonlítunk, aki, amikor a földrengés az egész várost összeomlasztotta, futott, ahogy csak a lába bírta. De nem azért, hogy meneküljön, hanem azért, hogy még jókor elérjen a bírósághoz, ahol követelését az adós házára be akarta kebeleztetni. Nem törődve a földrengéssel, nem törődve azzal, hogy a ház már romokban hever és azzal együtt ő is elmerül a hullámokban. De végre is talán még nem vagyunk ennyire. Mégis csak azt kell hinnünk, hogy azok az egyéniségek, akik az országok és a világ sorsát irányítják, be fogják látni a veszedelmet és pillanatnyi, látszólagos érdekeiken túlmenően, egyszer mégis csak az országhatárokon át kezet fognak nyújtani egymásnak a világgazdaság megmentésére. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy a világháború óta minden másképen történt, mint ahogy gondoltuk. A belátás térfoglalásában való bizakodás és az a reménység, hogy most is minden máskép fog fordulni, mint ahogy várják, ez az a két kis mécses, amelynek pislogó fénye még némiképen tartja bennünk a lelket. Higyjük,hogy ez a gyenge világosság egy nagyobik fényességnek lesz a hirdetőfeleséggel és az alkotmányos jogbiztossággal ez semmi esetre sem egyeztethető össze. Ha a végrehajtó hatalmat a jog nem köti, akkor a végrehajtó hatalom a törvényen felül álló jogalkotó tényezővé válik, ami nemcsak felborít minden elméletet, hanem rendkívüli politikai veszedelmeket is rejt magában. Forró égövek alatt megtörténik, hogy a felizgatott tömeg törvényen kívül helyez egyeseket, akiket azután a végrehajtó hatalom megvéd. De a magyar karteltörvényben a kormánynak lesz „linchelési joga“ a kartelekkel szemben — és a karteleket a mob nem fogja megvédeni. Forradalmi, vagy egyéb rendkívüli időkben talán még képzelhető volna ilyen átmeneti intézkedés, de állandó érvényű jogszabályként nem volna szabad előfordulnia a törvénytárban. Véleményünk szerint valóban ízlés dolga, hogy melyik kartel fogja magát ezek után kitenni annak, hogy csupán azért, mert mit a szervezkedésnek a modern gazdasági életben szinte nélkülözhetetlen fegyverével, vogelffelé nyilváníttassék. Hogy milyen területe nyílik itten a politikai összeköttetések, befolyások és kilincselések kihasználásának, a legkülönbözőbb inkompatibilitásoknak, ezt nem kell bővebben kifejtenünk. Amíg a 6. §-nál a törvényjavaslat legalább arra hivatkozhatik, hogy büntetni akarja a közérdekkel szembehelyezkedő karteleket, ad- Két Kis mécses Írta: SZURDAY RÓBERT A Kartel-törvényjavaslat szövegéhez írta: Dr. SCHILLER OTTO HONI IPAR XXIV. évfolyam, 1. szám