Honi Ipar, 1937 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-14 / 1. szám
A HONI IPAR XXX. évfolyam, 1. sz. még mint vékony erecske indult útjára. Olyan kis hullám, amely ma is töretlen frisseséggel és változatlan tisztasággal halad tovább az azóta már hatalmassá dagadt, termékenyítő árral." Mit hoz a jövő, nem tudjuk. Egy azonban bizonyos: mi minden körülmények között teljesíteni fogjuk kötelességünket. Tovább fogunk küzdeni az eszméért azok ellen, akik demagóg számításból, partikularisztikus osztályönzésből, gazdasági elfogultságból, vagy műveletlenségből, az ország kárára, szembehelyezkednek vele. És azok ellen is, akik, minden erkölcsi érzést lábbal tiporva, az iparosodás nemzeti gondolatának csak haszonélvezői szeretnének lenni. Küzdeni fogunk, mint hűséges katonái a magyar iparpártolásnak, mint becsületes, harcos orgánuma a magyar iparnak. Sokrates megfogadta, hogy sarkantyú lesz »az állam véknyában«. Mi sarkantyúk akarunk maradni a gazdasági adminisztráció, a kereskedelem, a fogyasztás és magának az iparnak véknyában. Sarkantyú, mely égő lelkiismeretként ösztökél, még ha az eleven húsba kell is vágnia. Bízunk benne, hogy a jövőben is hasznára lehetünk az általunk képviselt ügynek. Ha nem így volna, letennék a tollat. De mi úgy érezzük, a Honi Iparnak még hivatása van. Mert a Honi Ipar nem holt emlék, hanem eleven élet. Egy darab élet, mely mindig többet adott, mint amennyit kapott. És amelynek, Isten segítségével, még bőven maradt adnivalója. Sugár Ottó HEGEDŰS SÁNDOR : A ősz volt 30 esztendeje, hogy Hegedűs Sándor meghalt, ■ nana Ebből az alkalomból a Hl8au$ mostani kereskedelmi mifF* |||||- 'Oniszter dicsőitette kiváló t|| plfti ■"| elődjének emlékét. Az Akadémia a pénzügyi tudomány magyar atyamesterének hódolt. Az újságírók a klasszikus publicistával, a legnagyobb közéleti karriert befutó magyar közírók egyikével büszkélkedhettek Hegedűs Sándor sírköve előtt. Mi benne a magyar iparfejlesztés megalapítóját tiszteljük. Ez a sápadt, vézna ember inkább tekinthető a magyar iparosodás tudatos úttörőjének, mint a robusztus Baross Gábor. A vasminiszter, minden energiája mellett is, inkább csak kerülő úton, a közlekedési politikán keresztül erősítette meg a magyar mezőgazdasági iparok helyzetét. Mintha kerülni akarta volna a nyílt helytállást az osztrák ipart oly féltő módon gondozó bécsi kormánynyal szemben. Hegedűs Sándor kertelés nélkül állott elő iparfejlesztő politikájával.»Mi fogunk gyárakat csinálni, bárhonnan vesszük is a pénzt«, mondotta egyik első miniszteri beszédében. A programot tettek követték: kétévi minisztersége alatt 133 gyár keletkezését tette lehetővé. Az ipar bízott benne, hogy meg is tudja védeni ezeket az új gyárakat, épúgy mint a régieket. Meg is védte, annak ellenére, hogy a fiatal magyar ipar nélkülözte a vámvédelem melegét. »A vámvonal hiányát az osztrák áru kizárásával akarja pótolni«, írta róla az osztrák gyáriparosok szövetsége egy hosszú panasziratban, amely Hegedűs szívós és ötletes, vámvédelmet pótló politikáját denunciálta. Ez a panaszirat elévülhetetlen emlékkövet állít Hegedűs Sándornak, mert felsorolja mindazokat a fogásokat, amiket a vámpolitika eszközeivel nem rendelkező miniszter alkalmazott az iparosodás érdekében. A külföldi gyárak utazóit eltiltotta attól, hogy lakásukon keressék fel a magyar fogyasztót. Bizottságot küldött ki a MÁV- hoz és az állami üzemekhez annak ellenőrzésére, hogy a szállítók ki ne játszhassák a hazai beszerzés kötelezettségét, a szállítási szerződéseknek a magyar ipar védelmére irányuló pontjait. Nem elégedett meg általános jellegű intézkedésekkel, hanem sajátkezű levelekben vonta felelősségre a gyárosokat, ha azok vásárlásaiknál mellőzték a magyar termelést. Egyik levelét a Honi Ipar első évfolyamának lapjain örökítettük meg, amelyben az egyik budapesti gyárat, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete jelentése alapján, felelősségre vonta, amiért gépfelszerelését külföldről hozatta. Igazolásra hívta fel ezt a gyárat, miért vásárol külföldi gépeket, amikor szerinte a magyar iparos csak akkor tarthat igényt a kormány és a társadalom pártolására, ha anyagbeszerzését Magyarországon eszközli.« Örökbecsű és utánzásra méltó miniszteri cselekedetek ezek. Hegedűs Sándor a Jókai-családdal került rokoni kapcsolatba. A rokoni kötelékeken kívül egyénisége is egyes Jókai regényhősökére emlékeztet. Ezeknek látszólagos valószerűtlensége, az emberi esendőségen felülemelkedő jelleme és akarata ütközik ki Hegedűs Sándorból. A Kolozsvárról feljött szegényprédikátorivadék a legeurópaibb magyarok egyikének, Csengery Antal gyermekeinek házitanítója. 24 éves korában az ország egyik első publicistája, 28 éves korában képviselő, a mai reform ifjak korában már költségvetési előadó, a magyar pénzügyi tudomány nagy tekintélye és rövidesen kereskedelmi miniszter. Életének eszménye: Agrármagyarországot iparban gazdag országgá átváltoztatni. A 48-asra hangolt tömegek, mint Ferenc József miniszterében, Bécs kiszolgálóját látták benne. Pedig ő örökké a császár tábornokaival és admirálisával tusakodik, hogy a magyar iparnak biztosítsa a hadsereg és a haditengerészet szállításaiban a kvótaszerű, 32%-os részesedést. Ez a 67-es aulikus ember, akinek a közös vámterület programjának elvét kell hirdetni, az iparpártolás etikai parancsaiból és a közszállítási szabályok paragrafusaiból állítja fel az iparvédelem hiányzó sorompóit. A magyar iparfejlesztés legendaszerű hőskorának volt ő a hőse. Mi fájdalmas vágyakozással nézünk kora felé, amely ilyen jellemeket tudott kitermelni! A párizsi világkiállítás Egyre közelebb jutunk május elejéhez, amikor, az eddigi tervek szerint, meg kell nyílnia a párizsi világkiállításnak. Amint erről már hírt adtunk, Magyarország a kiállításon önálló pavillonnal szerepel. Sajnos, nem kaptunk a kiállítás területéből akkora helyet, amilyen az ország gazdasági, kulturális, szociális viszonyainak bemutatását a maguk teljességében lehetségessé tenné. E miatt bemutatkozásunk inkább csak képletesen, nagy kontúrokban történhetik meg. Talán sikerül így is szemléltetővé tennünk, hogy Magyarországon most már nem tisztára mezőgazdasági termelés folyik, hanem hogy az ország gazdasági életeiben nagy szerep jut az utolsó másfél évtizedes fejlődés nyomán kialakult ipari termelésnek is. A pavilion megépítésére hirdetett szűkebb körű pályázatnak, mint már megírtuk, Györgyi Dénes műegyetemi tanár a győztese, aki legutóbb Párizsban is járt az építési munkák előkészítése, illetőleg megkezdése érdekében. Sajnálattal halljuk, hogy legújabban a pénzügyi kérdések körül elég komoly nehézségek támadtak. Ugyanis az utóbbi időben a franciaországi munkabérek és anyagárak jelentős áremelkedése következett be és az ebből adódó többletköltségre, az eddig megszabott pénzügyi kereten belül, nincsen kellő fedezet. Nem kétséges, hogy ezt a különbözetet elő kell teremtenünk. Annál is inkább, mert — értesülésünk szerint — a kiállításon a velünk szomszédos országok imponáló arányokban szándékoznak résztvenni és nagy hiba volna, ha még a nekünk biztosított, végtelenül szerény kereteket sem tudnánk megfelelően kitölteni. John Eckert Greenawalt mérnök, New-York-ban a 109.645. számú »Eljárás hulladékanyagok feldolgozására és az eljáráshoz való égetőkemence« című magyarszabadalam tulajdonosa e szabadalmának gyakori,atbartétele céljából belföldi gyárosokkal össszeköttetést keres, szabadalmát eladja, esetleg gyártási engedélytad. Érdeklődőiknek készséggel áll rendelkezésére: Schön F. és Schön T. oki. gépészmérnökök, hitesszabadalmi ügyvivőik irodája, Budapest, V., Gróf Vigyázó Ferenc utca 2.