Honi Ipar, 1937 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-14 / 1. szám

A HONI IPAR XXX. évfolyam, 1. sz. még mint vékony erecske indult útjára. Olyan kis hul­lám, amely ma is töretlen frisseséggel és változatlan tisztasággal halad tovább az azóta már hatalmassá da­gadt, termékenyítő árral." Mit hoz a jövő, nem tudjuk. Egy azonban bizo­nyos: mi minden körülmények között teljesíteni fogjuk kötelességünket. Tovább fogunk küzdeni az eszméért azok ellen, akik demagóg számításból, partikularisztiku­s osztályönzésből, gazdasági elfogultságból, vagy művelet­­lenségből, az ország kárára, szembehelyezkednek vele. És azok ellen is, akik, minden erkölcsi érzést lábbal tiporva, az iparosodás nemzeti gondolatának csak haszonélvezői szeretnének lenni. Küzdeni fogunk, mint hűséges katonái a magyar iparpártolásnak, mint becsületes, harcos orgá­numa a magyar iparnak. Sokrates megfogadta, hogy sar­kantyú lesz »az állam véknyában«. Mi sarkantyúk aka­runk maradn­­i a gazdasági adminisztráció, a kereskedelem, a fogyasztás és magának­ az iparnak véknyában. Sar­kantyú, mely égő lelkiismeretként ösztökél, még ha az eleven húsba kell is vágnia. Bízunk benne, hogy a jövőben is hasznára lehetünk az általunk képviselt ügynek. H­a nem így volna, le­­tennék a tollat. De mi úgy érezzük, a Honi Iparnak még hivatása van. Mert a Honi Ipar nem holt emlék, hanem eleven élet. Egy darab élet, mely mindig többet adott, mint amennyit kapott. És amelynek, Isten segítségével, még bőven maradt adnivalója. Sugár Ottó HEGEDŰS SÁNDOR : A ősz volt 30 esztendeje, hogy Hegedűs Sándor meghalt, ■ nana Ebből az alkalomból a Hl­8au$ mostani kereskedelmi mi­­­fF* |||||- 'O­niszter dicsőit­ette kiváló t|| plfti ■"| elődjének emlékét. Az Akadémia a pénzügyi tudomány magyar atyamesterének hó­dolt. Az újságírók a klasszikus pub­licistával, a legnagyobb közéleti kar­riert befutó magyar közírók egyikével büszkélkedhettek Hegedűs Sándor sír­köve előtt. Mi benne a magyar iparfejlesztés megalapítóját tiszteljük. Ez a sápadt, vézna ember inkább tekinthető a magyar iparosodás tudatos úttörőjének, mint a robusztus Baross Gábor. A vasminiszter, minden ener­giája mellett is, inkább csak kerülő úton, a közlekedési politikán keresztül erősí­tette meg a magyar mezőgazdasági ipa­rok helyzetét. Mintha kerülni akarta volna a nyílt helytállást az osztrák ipart oly féltő módon gondozó bécsi kormány­nyal szemben. Hegedűs Sándor kertelés nélkül állott elő iparfejlesztő politiká­jával.­­»Mi fogunk gyárakat csinálni, bárhonnan vesszük is a pénzt«, mon­dotta egyik első miniszteri beszédében. A programot tettek követték: kétévi mi­nisztersége alatt 133 gyár keletkezését tette lehetővé. Az ipar bízott benne, hogy meg is tudja védeni ezeket az új gyárakat, épúgy mint a régieket. Meg is védte, annak ellenére, hogy a fiatal magyar ipar nélkülözte a vámvédelem melegét. »A vámvonal hiányát az osztrák áru kizárásával akarja pótolni«, írta róla az osztrák gyáriparosok szövetsége egy hosszú panasziratban, amely Hege­dűs szívós és ötletes, vámvédelmet pótló politikáját denunciálta. Ez a panaszirat elévülhetetlen emlékkövet állít Hegedűs Sándornak, mert felsorolja mindazokat a fogásokat, amiket a vámpolitika esz­közeivel nem rendelkező miniszter alkal­mazott az iparosodás érdekében. A kül­földi gyárak utazóit eltiltotta attól, hogy lakásukon keressék fel a magyar fo­gyasztót. Bizottságot küldött ki a MÁV- hoz és az állami üzemekhez annak ellen­őrzésére, hogy a szállítók ki ne játszhas­­sák a hazai beszerzés kötelezettségét, a szállítási szerződéseknek a magyar ipar védelmére irányuló pontjait. Nem elé­gedett meg általános jellegű intézkedé­sekkel, hanem sajátkezű levelekben vonta felelősségre a gyárosokat, ha azok vásárlásaiknál mellőzték a magyar ter­melést. Egyik levelét a Honi Ipar első évfolyamának lapjain örökítettük meg, amelyben az egyik budapesti gyárat, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Or­szágos Egyesülete jelentése alapján, felelősségre vonta, amiért gépfelsze­relését külföldről hozatta. Igazo­lásra hívta fel ezt a gyárat, miért vá­sárol külföldi gépeket, amikor szerinte a magyar iparos csak akkor tarthat igényt a kormány és a társadalom pár­tolására, ha anyagbeszerzését Magyar­­országon eszközli.« Örökbecsű és után­zásra méltó miniszteri cselekedetek ezek. Hegedűs Sándor a Jókai-családdal ke­rült rokoni kapcsolatba. A rokoni kö­telékeken kívül egyénisége is egyes Jókai regényhősökére emlékeztet. Ezek­nek látszólagos valószerűtlensége, az emberi esendőségen felülemelkedő jel­leme és akarata ütközik ki Hegedűs Sándorból. A Kolozsvárról feljött sze­gény­­prédikátorivadék a legeurópaibb magyarok egyikének, Csengery Antal gyermekeinek házitanítója. 24 éves ko­rában az ország egyik első publicis­tája, 28 éves korában képviselő, a mai reform ifjak korában már költség­­vetési előadó, a magyar pénzügyi tu­domány nagy tekintélye és rövidesen kereskedelmi miniszter. Életének esz­ménye: Agrármagyar­országot iparban gazdag országgá átváltoztatni. A 48-asra hangolt tömegek, mint Ferenc József miniszterében, Bécs kiszolgálóját látták benne. Pedig ő örökké a császár tábor­nokaival és admirálisával tusakodik, hogy a magyar iparnak biztosítsa a had­sereg és a haditengerészet szállításaiban a kvótaszerű, 32%-os részesedést. Ez a 67-es aulikus ember, akinek a közös vámterület programjának elvét kell hir­detni, az iparpártolás etikai parancsai­ból és a közszállítási szabályok parag­rafusaiból állítja fel az iparvédelem hiányzó sorompóit. A magyar iparfej­lesztés legendaszerű hőskorának volt ő a hőse. Mi fájdalmas vágyakozással né­zünk kora felé, amely ilyen jellemeket tudott kitermelni! A párizsi világkiállítás Egyre közelebb ju­tunk május elejéhez, amikor, az eddigi ter­vek szerint, meg kell nyílnia a párizsi vi­lágkiállításnak. Amint erről már hírt adtunk, Magyarország a ki­állításon önálló pavillonnal szerepel. Sajnos, nem kaptunk a kiállítás terüle­téből akkora helyet, amilyen az ország gazdasági, kulturális, szociális viszo­nyainak bemutatását a maguk teljes­ségében lehetségessé tenné. E miatt be­mutatkozásunk inkább csak képletesen, nagy kontúrokban történhetik meg. Ta­lán sikerül így is szemléltetővé ten­nünk, hogy Magyarországon most már nem tisztára mezőgazdasági termelés folyik, hanem hogy az ország gazdasági életeiben nagy szerep jut az utolsó más­fél évtizedes fejlődés nyomán kialakult ipari termelésnek is. A pavilion meg­építésére hirdetett szűkebb körű pályá­zatnak, mint már megírtuk, Györgyi Dénes műegyetemi tanár a győztese, aki legutóbb Párizsban is járt az építési munkák előkészítése, illetőleg megkez­dése érdekében. Sajnálattal halljuk, hogy legújabban a pénzügyi kérdések körül elég komoly nehézségek támadtak. Ugyanis az utóbbi időben a franciaországi munkabérek és anyagárak jelentős áremelkedése következett be és az ebből adódó több­letköltségre, az eddig megszabott pénzügyi kereten belül, nincsen kellő fe­dezet. Nem kétséges, hogy ezt a külön­­bözetet elő kell teremtenünk. Annál is inkább, mert — értesülésünk szerint — a kiállításon a velünk szomszédos or­szágok imponáló arányokban szándé­koznak résztvenni és nagy hiba volna, ha még a nekünk biztosított, végtelenül szerény kereteket sem tudnánk meg­felelően kitölteni. John Eckert Greenawalt mérnök, New-York-ban a 109.645. számú »Eljárás hulladékanyagok feldolgozására és az eljáráshoz való égetőkemence« című magyar­­szabad­al­am tulajdonosa e szabadal­mának gyakori,a­tbartétele céljából belföldi gyá­rosokkal ös­ssze­kött­etést keres, szabadalmát el­adja, esetleg gyártási engedélyt­­ad. Érdeklődőik­nek készséggel áll rendelkezés­ére: Schön F. és Schön T. oki. gépészmérnökök, hites­­szabadalmi ügyvivőik irodája, Budapest, V., Gróf Vigyázó­ Ferenc­ utca 2.

Next