Honi Ipar, 1939 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1939-01-01 / 1. szám
t sem akar letérni: ez a gondjairabízott örökség erkölcsi és szellemi tartalma, amelyhez semmit sem tud hozzátenni és amelyből semmit sem enged elvenni. És talán nem írják ereje vagy hite rovására, ha bevallja, hogy minden tisztességes igyekezete ellenére istámogatásra szorul... bizalomra és megértésre számít... nem többre, csak amennyit viszonozni tud: a hagyományokhoz való hűséges ragaszkodással és a munka alázatos szeretetével... Ezzel a reménnyel és ezzel az ígérettel indítom útjára a Honi Ipar harminckettedik évfolyamát és köszöntöm a lap minden olvasóját, minden barátját. Pap Miklós, a Honi Ipar felelős szerkesztője. A KAPCSOLÓTÁBLA ELŐTT... A »Magyar Gyáripar« legutóbbi számában, majd néhány nappal később, az egyik napilap karácsonyi számában költői szárnyalású cikk jelent meg a gyáriparról. Szerzője, Knob Sándor dr. — mint önmagáról mondja — most ült »a magyar gazdasági élet egyik igen fontos kapcsolótáblája« elé. Valóban alig néhány hete, hogy Fenyő Miksa utódaként elfoglalta a Magyar Gyáriparosok Országos Egyesületének ügyvezető igazgatói székét. Mindenki tudja, mit jelent egy ilyen őrségváltás. Mennyi munkát, mennyi gondot, mennyi rendelkezést, tárgyalást az új ember számára! Különösen a Gyáriparosok Szövetségében, ahol az egyik legnagyobb magyar termelési ág érdekszálai futnak össze. És különösen a mai időkben, amikor minden nap új feladatokat termel, új gondokat tornyosít és amikor mindenki, akinek érdekei védelemre szorulnak, tetézett problémákkal halmozza el a gondját viselő érdekképviseletet. Knobh Sándor dr. amellett országgyűlési képviselő is, aki a mai viharos ülésszakban szinte egymagában állja a parlamentben az iparellenes támadások pergőtüzét és szinte egyedüli szószólója az ipar érdekeinek. És Knoch Sándor dr. ennyi zaklatás, ennyi törődés, ennyi idegesítő mozzanat közepette mégis hidegvérrel le tud ülni az íróasztala mellé és a legnagyobb műgonddal karácsonyi cikket tud írni a lapokba. Csodálatra méltó vasidegzet, irigyelni való nyugalom! Épen ezért cikkét többnek tartjuk egyszerű irodalmi működésnél, fegyverténynek, amellyel bebizonyította, hogy a mai időkben nálánál erősebb szívű, higgadtabb férfiú aligha ülhetne a magyar gazdasági életnek e fontos kapcsolótáblája előtt. SZEGÉNY KIS SZESZKARTEL HALÁLÁRA... Amikor a kormány 1938 elején benyújtotta a Házban a szesztörvényjavaslatot, iparellenes oldalról felharsant az örömrivalgás, amely az »átkos szeszdinasztiák«, »a fogyasztótömegeken élősködő szeszkartena kívánatos pusztulását ünnepelte. Alig múlt el azonban fél esztendő, az ipari szesztermelés állami kézbevétele óta és máris mi történt: felemelték a szesz árát. Nem akarjuk most érinteni azt a körülményt, hogy a szesz egész sereg iparcikk nélkülözhetetlen alapanyaga és így a drágulás végiggyűrűzik majd a gazdasági élet széles területén. Megmaradunk az egyszerű megállapításnál: felemelték a szesz árát. A fogyasztóközönség ezt a tényt, a megváltozott viszonyok folytán, bizonyára a legnagyobb megnyugvással, sőt talán túláradó örömmel veszi tudomásul. LELKI METEOROLÓGIA André Siegfried, a párizsi egyetem világhírű tanára, aki az elmúlt évtizedek legértékesebb könyvét írta az amerikai gazdasági viszonyokról, most egy cikksorozatban az ipar technikai forradalmáról értekezik. »A technika legyőzi a földrajzot« — ez szerinte — az ipari fejlődés egyik legjellemzőbb vonása. A technikai fejlődés elszakította az ipari telepeket a nyersanyag lelőhelyektől és a szénbányáktól, szerteszét dobálta a száz évvel ezelőtt még Nyugat-Európában összpontosult gyáripari termelést. A technika azonban nem csupán a távolságokat forgatja fel, hanem a levegőt is meg tudja változtatni, így például az angol pamut- és gyapjúfonóiparnak az a helyzeti előnye, amelyet számára a nedves angol klíma jelentett, ma már teljesen megszűnt, miután a fonási műveletekhez szükséges páradús levegőt mindenütt meg lehet teremteni. Az egyiptomi cigarettaiparnak az ottani száraz levegőn alapuló előnye is a múlté. Az ehhez szükséges szárazság nem az egyiptomi levegő specialitása többé. Egyszóval a technika át tudja alakítani az ipart körülvevő légkört. A kiváló szerzővel szemben csak egy ellenvetést tehetünk: nem elég a meteorológia szempontjából átalakítani a levegőt, hogy bizonyos ipar újabb területeken is megvethesse a lábát. Arra is szükség van, hogy lélektani szempontból is alkalmas legyen a légkör az ipari tevékenység folytatására. Hiába adagol a modern technika nedvességet és szárazságot, hiába változtatja meg a levegő alkatelemeinek arányait. Nem lehet ipari termelést folytatni, ha a légköri változások olyan módon alakulnak, hogy az ipari kezdeményező erő nem találja, meg a feltételesen szükséges spirituális ózontartalmat. Fülledt légkör, amelyben a kártékony elemek miazmái találhatók, nem alkalmas az ipari tevékenység folytatására. Mindenesetre igen érdekes lenne egy olyan vizsgálat, amely nemcsak a különböző ipari vidékek légtömegeinek összetételét fürkészi a meteorológia, hygroszkópia és más természettudományok módszereivel, hanem a gazdasági lélektan eszközeivel azt is kutatja, milyen a légnyomás a vállalkozói kedv kifejlesztése szempontjából. Európának ilyen alapon megrajzolandó térképe mindenesetre a maximumok és depreszsziók igen sajátos konstellációját mutatná. IPARI OLLÓ Ne tessék azt hinni, hogy a címben elírás van. Nem az agrárollóról esik most szó, hanem a másik nagy termelési ágnak, az iparnak terhére fennálló kedvezőtlen adatok sorozatáról. Míg azonban az agrárolló fogalmán azt értjük, hogy a mezőgazdasági cikkek árai milyen mértékben mutatnak kedvezőtlen eltolódást az ipari cikkek áraival szemben, addig az ipari olló azt jelenti, milyen mértékben romlott a gyáripari termelés jövedelmezősége. Közelebbről pedig, milyen mértékben csökkent a gyáripari termelés értékéből a tőkeszolgálat ellátására fennmaradó összeg. Ennek alakulását nagyon szemléltetően mutatja ki a Magyar Gazdaságkutató Intézet nemrég megjelent külön kiadmánya. Ha feltesszük, hogy ennek a számsornak kiinduló pontján, az 1925—27. évek átlagában a gyáripari tőkehozadék koeficiense egyenlő 100-zal, akkor az elmúlt évben ez az index már csak 74,3. A gyáripari tőke jövedelmezőségére jellemző érték tehát 25,7 ponttal esett. Hogy áll ezzel szemben az agrárolló? Ugyanezen a bázison számítva, az agrárolló ez év októberében 85,6, míg a mezőgazdasági vásárlóerő-index névleges értéke 91, reálértéke 83. Az ipari beruházások jövedelmezőségére jellemző szám tehát nagyobb mértékű csökkenést mutat, mint amilyen ugyanez idő alatt a mezőgazdasági termelés értékcsökkenése volt. Tanulság: az agrárolló a bajok sorában nem épen a legnagyobb. Egger-Hansen Siegfried szerkesztő, Wien a 113.584. számú »Árjelző-készülék mérlegekhez« című magyar szabadalom tulajdonosa, szabadalmának gyakorlatbavétele céljából belföldi gyárosokkal összeköttetést keres, szabadalmát esetleg el is adja vagy gyártási engedélyt ad. Bővebb felvilágosítás: K. A. hites szabadalmi ügyvivő, Budapest, IV., Ferenciek tere 3. Pártoljuk a honi ipart! Olvassuk a Honi Ipart! HONI IPAR XXXII. évfolyam, 1. sz.