Honi Ipar, 1939 (32. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1939 január 1. HONI IPAR MEGNÉGYSZEREZŐDÖTT A GYÁRIPAR KÖZTERHE A gyáripar gyakran hangoztatja, hogy közterhei az elviselhetetlenségig kezdenek fokozódni. Hogy ez az állítás nem hangzatos szólam, azt a Gazdaságkutató Intézet legutóbbi száma is igazolja, amely kimutatja többek között az állami adó és egyéb közterhek alakulását a gyáriparban. Ezek számsora 1925-től kezdve meredeken szökik fel. A gyáripar közterheinek összege volt: 1925-ben 45.5 millió pengő 1929-ben 83.1 millió pengő 1950-ban 74.3 millió pengő 1931-ben 70.0 millió pengő 1933-ban 105.8 millió pengő 1934-ben 130.9 millió pengő 1935-ben 147.5 millió pengő 1936-ban 167.8 millió pengő 1937-ben 182.3 millió pengő A gyáriparnak az adóteherhez való hozzájárulása tehát tizenkét év alatt megnégyszereződött, mennyire kívánatos a minél fejlettebb és jobb gyáripar. Nos, méltóztatik látni, Képviselő Úr, Éber Antal tudja. Éber Antallal már nem kell többé vitatkozni, az említett képviselőházi bizottsági ülés óta alaposan revideálta álláspontját. Méltóztatik például emlékezni arra, mennyit magyaráztuk mi magunk is Éber Antalnak, hogy a vámoknak ma már nincs túlzott jelentőségük az ipar védelme szempontjából. Mindhiába! És íme, ugyancsak a fent idézett intervjú más helyén maga Éber Antal mondja az újságírónak: — Ma már nem a vámok képezik a főkorlátozásokat, hanem a behozatali tilalmak, a kontingensek stb. Szó, ami szó: Éber Antal ma már nem az, aki azon a bizonyos ülésen volt. Sőt, mintha épen ezen az ülésen változott volna meg. Mert, várjunk csak, nem ott mondotta volt Kunder Antal iparügyi miniszter, hogya vámok jelentősége csökkent, mivel helyükbe részben a behozatali tilalmak, részben pedig a korlátozások léptek«? Igen tisztelt Képviselő Úr, méltóztassék tudomásul venni, hogy Éber Antal beiratkozott a kamarai elnököket átképző tanfolyamra, ahol úgy látszik Kunder tanár úr a főelőadó. Annyi bizonyos, hogy Éber Antal jó tanuló. Ha így halad, még lehet belőle valami. Esetleg még nagyiparos is... AZ ÁTKÉPZETT ÉBER ANTAL Nyílt levél Knob Sándor dr-hoz Igen tisztelt Képviselő Úr! Ön az egyik napilap karácsonyi számába remekbeszabott cikket írt a magyar gyáripar sorskérdéseiről. Az olvasónak bámulnia kellett, miként lehet ú. n. »prózai« dolgokról ennyi szubtilitással, szinte költői finomsággal írni. Magunk is a bámusok között voltunk, ám most mégis szót emelünk a cikk egyik passzusa ellen. Amidőn Ön, Képviselő Úr, cikkében a nagyipari értéktermelésről emlékezett meg, a következőket vetette közbe: »...ami hogy mit jelent, arról ezen a helyen — minthogy itt nem a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökségével vitatkozom, — egy szót sem kell leírnom«. Ezzel Ön bizonyára azt akarta mondani, hogy az említett kamara elnöksége, helyesebben mondva: elnöke, Éber Antal, annak ellenére, hogy az iparkamara elnöke és tudós hírében álló közgazdász, nincs tisztában a nagyipari termelés jelentőségével, legalább is nem ismeri el ezt a jelentőséget. Hát itt a nagy tévedés! Mert mikor is vitatkozott Ön utoljára, Képviselő Úr, a nagyipar dolgairól a Budapesti Iparkamara elnökével? Ugyebár a képviselőház közgazdasági bizottságának dec. 12-i ülésén? Tény, hogy ott még az elnök úri fulmináns kirohanást intézett a gyáripar ellen. Azóta azonban sok minden történt, a többi között az egyik gazdasági folyóiratban intervjú is megjelent Éber Antallal. Az elnök úr, az újságírónak arra a kérdésére, hogy mit szól azokhoz a vádakhoz, mintha ő a gyáripar mumusa lenne, »hangjában az ingerültség egy árnyalatával« így felelt: — Együgyű az a beállítás és rettenetesen röstellem, ha valaki feltételezi rólam, hogy nem tudnám, mit jelent a gyáripar egy ország számára és Változás a MÁV felvidéki tarifapolitikájában? Legutóbbi számunkban ezóvátettünk a Felvidék visszacsatolásával Scapes ólaposan beállott és iparunkat érintő vasúti díjszabásokat. Megemlítettük, hogy a bán réve - fzoki vámainak örvendetes visszaszerzése után Ózd és Salgótarján között a hengerelt vasfélgyártmányok szállításánál a fuvar a régi helyzettel szemben megdrágult. Ugyanez érvényes a Jolsva—Budapest viszonylatban is, mert a MÁV a szállítás megdrágulásának itt sem vette elejét, ami pedig a teljesen magyarrá vált magnezitiparunknak érdekében állott volna. Helyet adtunk annak a jogos kívánságnak, mely a gazdaságos termelés érdekében a Felvidék visszacsatolásától tarifapolitikai előnyök bekövetkezését óhajtotta. Az iparügyi minisztérium felismerve ennek a körülménynek fontosságát, magáévá tette az ipar felfogását és ebben az értelemben interveniált is a MÁV-nál. Egyelőre e tekintetben még döntés nincs, de remélhető, hogy a MÁV teljesíti a méltányos és jogos kívánságot olyan értelemben, hogy a felvidéki állomásokra vonatkozó új díjszabások se lehessenek magasabbak, mint a régi magyar-csehszlovák köteléki díjszabásból adódó tételek. * A Felvidék visszacsatolásával kapcsolatban a téglaiparnak, jelesebben a felvidéki téglaiparnak is vannak tarifaproblémái. A visszacsatolt határsáv városaiban levő téglagyáraik ugyanis a helyi szükséglet kielégítésén kívül a szlovák ethnikum területén fekvő piacokra dolgoztak. A vámhatár eltolódása folytán most új vevőkört kell keresniük. Ebben a törekvésükben igen nagy akadály, hogy a MÁV 16-ik áruosztályának díjtételei, amelyek a téglaszállításra érvényesek, körülbelül 25%-kal drágábbak a cseh vasutakon fizetett téglatarifáknál. Feltétlenül szükséges lenne tehát, hogy legalább is a visszacsatolt vonalakon megmaradjon az eddigi olcsóbb tégladíjszabás. Pártoljuk a honi ipart! Olvassuk a Honi Ipart! Személyi változások az iparügyi minisztériumban iparügyi minisztérium gyáripari osztályának vezetője, Módos József osztálytanácsos elfogadta a Magyar Pamutipar Rt. meghívását és elfoglalta a részére felajánlott helyettes-vezérigazgatói állást, amely ügykörben működését már meg is kezdte. A gyáripari szakosztály vezetésével vitéz Saáry Lajos miniszteri osztálytanácsost bízták meg, aki eddig is már ezen a szakosztályon, legutóbb mint a vas- és gépipari ügyek referense működött. Ebben a minőségében alapos szaktudásának és hozzáértésének számos tanújelét adta. A minisztérium gyáripari osztályán az év folyamán ismételten beállott személyzeti változások során, — melyekről időről-időre megemlékeztünk — az egyes munkakörök betöltése is lényegesen módosult. Jelenleg a vegyészeti ipar kérdései Hankiss Szilárd műszaki tanácsos és Dechy János oki. vegyészmérnök ügykörébe tartoznak. A Bőripar ügyeit Vass Zoltán műszaki tanácsos intézi. A textiliparral kapcsolatos teendőket Szente-Varga István oki. gépészmérnök végzi. A textil- és faiparral foglalkozik ezenkívül Vágó Márton mérnök is. A vas-, fém- és gépipar referensei: Biró György oki. gépészmérnök és László Hunor műszaki főmérnök. A szakosztályt nagyarányú és fontos teendőinek zavartalan ellátása érdekében valószínűleg további személyzettel egészítik ki. További személyi változás az iparügyi minisztériumban, hogy vitéz Pétery István miniszteri tanácsos, aki eddig mint az energiagazdálkodási osztály vezetője fejtett ki eredményes tevékenységet, megbízatást kapott mint csoportfőnök a gyáripari és az energiagazdálkodási osztályok felülvizsgálatára. Utódjaként az energiagazdálkodási osztály vezetésével a már eddig is az osztályon sikeresen működött Theiss Ede dr. miniszteri műszaki tanácsos, egyetemi magántanárt bízták meg, kit úgy technikai felkészültsége, mint közgazdasági tudása alkalmassá tesznek ennek a fontos ügykörnek betöltésére. "