Honi Ipar, 1943 (4. évfolyam, 1-22. szám)
1943-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam, 1. szám 1943 január 1 A MAGYAR IPARPÁRTOLÁS ÉS IPARFEJLESZTÉS LAPJA. KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT ELŐFIZETÉSI ÁR Egész évre .... 36.— P Külföldre.............50. — P Egyes szám .... 2.— P SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, IX., LÓNYAY U. 39/a TELEFON : *18-48-22 Postatakarékpénztár csekkszámla 36.266 MEGJELENIK MINDEN HÓNAP ELSEJÉN ÉS TIZENÖTÖDIKÉN ESSÜNK úgy át a sablonon, hogy egyszerűen vessük el magunktól a szokásos újesztendei frázisokat, ne beszéljünk holdról, csillagokról, a jövendő titokzatosságáról, ehelyett vegyünk elő papirost és ceruzát és vonjuk meg az ó-esztendő mérlegét azzal a tudattal, hogy ezt az új esztendő teszi időszerűvé. Abból, amit a gyáripar az elmúlt esztendőben végzett, azokból a körülményekből, amelyek között és amelyekhez viszonyítva a reáhárult munkát elvégezhette, kötelességét teljesítette és teljesíthette, nagyjában megtaláljuk amúgy is az új esztendő horoszkópját, amelyet ilyen módon felesleges is lenne misztikus próféciák csillaghímes és kabalisztikus, jegyekkel ellátott köpenyébe burkolni. Ennek a retrospektív pillantásnak a kerete az állam és a gazdaság viszonya. Amikor a nagy válság idején, pontosan 1931 júliusában Brüning kancellár magához kérette a gazdasági élet vezető férfiait, hogy velük együtt próbálja megkeresni a kivezető utat, a tanácskozás egész eredménye arra az egy megállapításra zsugorodott, hogy az állam bízik a gazdaságban, a gazdaság pedig az államban. Ez a helyzet érthetően Magyarországra is vonatkozik. Lássuk hát, miként felelt meg a gazdasági élet megfelelő szektorában a gyáripar az állam bizalmának? 1939 óta, amikor egymásután zárultak le a különböző országok határai egymás előtt, a nagy többségnek véleménye szerint tartani kellett produkciós viszonylatban a nem tisztán hadijellegű iparágak szűkítésétől. Most, 1942-ben pedig visszapillantva nem is pusztán az 1942-es év teljesítményére, a gazdasági élet hivatalos irányítói éppen úgy, mint a magánemberek csoportjához tartozó szakemberek, de még a laikusok is a legnagyobb csodálattal beszélnek az ipar teljesítményéről, mert szűkítés, sorvadás helyett a keretek növekedtek, nagyobb, gyorsabb ütemű lett a tempó, a méretek nagyobbak s nemhogy viszszaesés, hanem egyenesen az intenzitásnak erősödése tapasztalható úgyszólván valamennyi vonalon. A kereteknek bővülése szükségessé tette több munkásnak a foglalkoztatását. Ez, háborús helyzetben mindenkor nagy probléma. Az ipar előteremtette a szükséges munkáskezeket. (Ezeknek hiányát a lehetőség szerint a mezőgazdaságban munkálkodók nagyobb munkaakarata pótolta.) Ezzel azonban még nem ért véget a gyáripar gondja, mert ezeket a munkásokat, ezt a munkástömeget be kellett illeszteni a gyári munka miliőjébe, szellemébe, olyan gyári munkásokká kellett átképezni őket, akiknek a munkájában már bizonyos szakmabeli készség nyilvánul meg. Ez nagy, nehéz feladat volt, lelkességet, türelmet, odaadást és áldozatot kívánt. Az állam bizalmának az ipar csak úgy felelhet meg, ha úrrá tud lenni a termelés második feltételénis, a nyersanyag problémája felett is. Úrrá lett, mégpedig a magyar ipari géniusz segítségével. Az ipari korszak ezermesterének a mérnököt szokták tekinteni. Az ő személyébe helyeződik a primitív népek varázslólátása, a hatalom, amely az ember igája alá hajtja a természet hatalmait. A kék levegő számára nem egyéb, mint kimeríthetetlen nitrogénbánya, amely a mezőgazdaság számára olcsó műtrágyával szolgál; fából, ha nem is vaskarikát, de újságpapirost, celluloidgombát, vagy takarmányt készít, a szenet benzinné csepfolyósítja, a tejet laticellé alakítja és a többi, és a többi. Mégis, a modern kor nagy varázslója nemcsak a mérnök, hanem mindenki, aki ötlettel az ipar segítségére siet szorongatott helyzetében. Ezek képviselik a magyar ipari géniuszt, amely ugyan nem tudja végbevinni a legnagyobb produkciót, nem tudja lehetővé tenni a lehetetlent, amiként a legzseniálisabb vegyészmérnök sem tudja fejjé visszaalakítani a celluloidgombot, de . . . de lehetőséget teremt a lehetetlenség áthidalására. Amikor 1940-ben Olaszország belépett a háborúba s ezzel a nemzetközi szállítások lehetősége természetesen csökkent, összébbszűkült, nagyon sokan megrendülve vélték felismerni a kényszerűséget, a magyar pamutipar leállítását. Azt hitték, ez elől nem lehet elzárkózni. És erre mégsem került sor. A kotonizálás biztosította a gyártás folyamatosságát. De felsorolhatnánk soksok ilyen esetet, amelyeknek mindegyike arra szolgál, hogy joggal lehessünk büszkék arra az élénk ipari szellemre, amely az ötletek gazdagságával siet a magyar ipar segítségére .Ám hiába lett volna munkaerő, nyersanyag, nyersanyagot pótló műanyag, ha nem lett volna szén, amely a kohókat izzóvá teszi, ami a gépszíjat lendíti; ha a magyar bányászat nem fejtett volna ki olyan munkát, amely előtt csak kalaplevétellel lehet tisztelegni. A magyar teremtő és organizáló erő ezzel a feladattal is megbirkózott: a magyar bánya produkciója olyan méreteket tudott elérni, hogy ha leírnák adatait, a legegyszerűbb ember is elcsodálkozna. Az a fokozódó tempó, amelyet az Az állam bízik a gazdaságban . ✓ TaSHELL RAOTOROIL