Hűtőipar, 1937 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-15 / 1. szám

AITIagy. Orsz.Hűtőipari Szövetség Hivatalos Közlönye Organe officiel de la Société Frigorifique Hongroise Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, XIV., Kövér Lajos utca TELEFON: 2­962—54. MEGJELENIK HAVONTA EGYSZER A Magyar Országos Hűtőipari Szövet­ség tagjai a lapot tagdíj ellenében díjtalanul kapják. TARTALOMJEGYZÉK: Negyedik évébe lépett az Országos Hűtőipari Szövetség — A száraz jég gazdasági lehetőségei Közép Európában — Tervezés alatt a Máv. „GJO“ új hűtőkocsi-tipusai — Egy alispáni ítélet — Lapszemle, hírek­ ­ . ........— —■■ ■ —­—...........................177:________ -----­ Negyedik évébe lépett az Országos Hűtőipari Szövetség írta: Dr. TEMESVÁRY IMRE ország. képviselő, a MOHSZ­ országos elnöke E lap hasábjain négy év óta irányítja a H­í­­tŐIPAR a magyar hűtőipari közvéleményt,­ — és mert ez a négy év annyira zsúfolva volt konkrétumokkal, amelyek a magyar hűtőiparoso­kat egyszer fájdalmasan, — de — ne legyünk há­látlanok, — igen sokszor kellemesen érintették — hogy nemigen jutott helyünk és időnk arra, hogy az állandó harcban egy percre megpihenve, visz­­szatekintsünk munkánk eredményére és erőt me­rítsünk a jövő további küzdelmeire. A magyar hűtőipar mint ilyen már harmadik évtizede szolgálja a közegészség ügyét hazánkban, — de létezése, értéke, ereje — bátran mondhatjuk, egybeesik a Magyar Országos Hűtőipari Szövet-­­ség megalakulásának időpontjával. A mű­jég, mint higiénikus hűtés ezidőszerint egyedüli eszköze, — már kb. 50 éve ismeretes Bu­dapesten — azonban a hatósági elismerése —­s mondhatni: a polgárjoga, — csak 1954 óta kezdő­dik. Évek óta fáradoztak azon, hogy a hűtés foga­natosításának kérdése — a nyugati államok min­tájára — nálunk is rendeztessék központilag, azon­ban mindig akadt a természetes vízből gyűjtött jéghűtés érdekében olyan ellenérv, amely álagrá­rius érdekekre hivatkozással megakadályozta azt, hogy e téren a tisztiorvosok, érdekeltek és szak­körök jogos kívánsága érvényesíttessék. 1955-ban megalakult a Hűtőipari Szövetség, mely első céljául azt tűzte ki, hogy rendezze a hű­tés foganatosításának közérdekű kérdését, még­pe­dig oly módon, hogy fokozott hatósági felügyelet alá véve úgy a jéggyártást, mint a jéggyűjtést, valamint a hűtést, megvesse alapját egy centrális ellenőrző tevékenységnek, e téren a minimálisra redukálja a fertőzési lehetőségeket. A Szövetség munkája nem bizonyult ered­ménytelennek. 1954 március 11-én megjelent az első miniszteri rendelet, — amely most már meg­mondhatjuk — csak elvi sikert jelentett és körvo­nalazva a hűtés foganatosításának rendezését, utat mutatott a végrehajtó közegeknek a jövőbeni magatartás tekintetében. A jelzett: 17255—1954 sz. rendelet értéke azonban annak ellenére, hogy gyakorlati eredmé­nye talán még ma sem kielégítő, felbecsülhetetlen értéket jelentett a magyar hűtésnek, mivel össze­gyűjtve az e téren évek óta hozott helyhatósági szabályrendeletek tömegét, egybevetve a meghall­gatott szakkörök véleményét, de figyelembe véve a természetes jéggyűjtők ellenérveit is, olyan keret­rendelkezést jelentett, amely a hűtésnek csaknem minden stádiumára kiterjedő tájékozást nyújtott a jövő jogalkotás számára. E rendelet foglalkozik a jéggyű­jtőhelyek ki­jelölésével, mű­jégtermel­és és jégraktározás ható­sági bejelentésével, a vízvizsgálattal, annak mód­jával és díjaival, a jégtermelés eltiltásának, vala­mint korlátozásának módjával, a jégre vonatkozó ipar űzésének jogával, általában a jégszál­­tással és végül a jelzett rendelkezések megszegőivel szem­ben a büntető rendelkezések alkalmazásával. Annak idején e hasábokon örömmel üdvözöl­tük a rendelet megjelenését, de megjegyeztük azt is, hogy a rendelkezés új jogi konstrukciói­­korlá­tolt forgalmú jog) a gyakorlatban nem alkalma­sak a hatékony ellenőrzésre. A magyar hűtőiparo­soknak ezt a kívánságát közölte is a Szövetség

Next