Hűtőipar, 1938 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1938-01-15 / 1. szám

5 H­Ű­T­ő 1 P­A­l, vett mintákból kórokozó baktériumok rendszere­s keresését határozták el. A januártól májusig folytatott patakvizsgálatok adataiből látható, hogy a Rákospatak fővárosi lo­pásának csak legfelső szakaszán (kőbányai határszél, Cord­us malom) mitál tűrhe­­tőbb colititer (0.1 cm3) és alacsonyabb csiraszámokat, de eze­ket is kizárólag januárban és márciusban; tavasszal azonban a nagyfokú esőzések a környezetről v­­an sok szennyeződéssel, terhelik, hogy a csiraszámok magasra szöknek, a colititer pe­dig zuhanásszerűen igen alacsonnyá válik. A cél, melyet a vizsgálatokka terveztünk, hogy a felső és középső szakaszok duzzasztásával nyert jégtavak hygiénikus viszonyai enyhébb megítélés alá legyenek vonhatók, nem volt elérhető. A Rákospatakot egész fővárosi folyásában szennyvízcsa­tornának ke­l tekintenünk. A Dunavíz-vizsgálat­ok is emelkedést mutatnak, amennyi­ben a lefolyt évben 408 dunavizminát vettünk a múlt évi 375- höz képest. Az emelkedés oka, hogy a mintavételi pontokat a budai oldalon is emeltük. Az 1936. év folyamán végzett tej­vizsgálatok száma 210 volt, az előző évhez képest a vizsgálatok száma alig mutat eme­ledést. Ennek oka, hogy a tejellenőrzés kapcsán főleg az üzemek hygiéniai állapotának kivizsgálására helyeztük­ a fősúlyt. Ebből kitűnik, hogy ezidőszerint a székesfővárosban 5 nagy tejüzem (20.000—100.000) liter teljesítményű, 6 közép nagyságú (10.000—19.000 liter) és 3 kis tejüzem (3.000— 7.777 liter) működik. A székesfővárosban levő 14 tejüzem közül közegészség­­ügyi szempontból 6­­kifogástalanul illetve megfe­­lően mű­ködik. A pasztőrözött tejek 56.5 százaléka (1935-ben 51.5 szá­zaléka), a nyerstejek 56,7 százaléka (1935-ben 53,7 száza­éka) volt kifogástalan. A múlt évhez viszonyítva tehát némi javu­lás észlelhető. A nyerstejszínnek 12%-a, a pasztőrözött tej­színnek 55%-a volt kifogástalan. Az 1932. évben megindult javulási irány folytatódott és a­­ma­t évben már a vizsgált tejeknek fele ve­t kifogástalan. Míg a tejeknél a megindult javulási irány fo­ltatódott, addig a tejtermékeknél, azok gyártásánál, forgalombahozatalánál nagyon sok kívánni valót találunk. Ezt mutatják tejszin és sajtvizsgá­­laink. Ez utób­bi egészségügyi vonatkozásait az elmúlt évben alkalmunk volt tanulmányozni egy iu. n.­­sajtmérgezés­­kapcsán, mikor is egy vidéki sajttermelő sajtjai tudomásunk szerint öt egyénnél szokoztak megbetegedést. Vizsgálataink eredménye­képpen megállapítottuk, hogy a megbetegedést előidéző saj­toknak igen magas volt a coli tartalma. Kiderült továbbá, hogy a sajtm­érgezés veszélye sokkal inkább fennforoghat a forgalomba hozott olcsó sajtoknál, tekintve, hogy ezek össz é­s r és coli tartalma többszázszorosa volt a drágább kifogástalan sajtokénak. Az említett v­izsgálatokon kívül az elmúlt évben még a következő tejtermékeket visgáltuk meg: aludtej (3), jog­hurt (8), vaj (12), tejfel (l6), tehéntúró 3, juhtej 2, juhtúró 4. A lefolyt évben 160 fagylaltminta került vizsgálat alá. Ebből 98 tejes és 62 gyümölcsfagylalt volt. A vizsgálat ered­ménye a következő: 98 tejjel készült fagy­alt (főleg vanília) közül 50, azaz 55 százalék volt megfelelő, míg a 62 gyümö­cs­­fagylalt közül 37 (59,6 százalék). Látjuk, hogy a gyümö­cs­­fagylaltok közül ebben az évben is több volt kifogástalan. Ör­vendetes tény a fagyla­t kifogástalansági százalékának eme­le­dése az előző évhez viszonyítva: 1935-ben 29,8 százalék, 1936 ban 54,3 százalék. Az emelkedést nem vehetjük abszolút javulásnak, mert hiszen az évi átlag nagyban függ attól is, h­ogy mely helyről érkeznek be nagyobb számban minták. Az 1936 évben az előző évi szomorú eredmények alapján a kerületi tisztiorvosok fő­leg a nagyobb üzemekből küldtek be mintákat, hogy ezzel is megakadályozzák azt, hogy a kiárusítókhoz már eleve rossz, szennyezett áru kerülhessen. Vizsgálataink, összehasonlítása alapján úgy látszik, hogy az üzemek tisztaság tekintetében még sok kívánnivalót hagynak hátra és a fagyla­­ elszennyeződése főleg a kisárusoknál történik, akik nagyrészénél a legkezdet­ jegesebb tisztasági viszonyokat fedezheti fel, még a­pikus is. Fagyasztott hús raktározása és kezelése Elsőrendű fontosságú dolog, hogy fagyasztásra csupán elsőrendű, hizlalt állatok húsa kerüljön. Csak az ilyen állatok húsa rendelkezik olyan belső tulajdonságokkal, amelyek a hús hosszú raktározásához és annak jó állapotban való tar­tásához szükségesek. A hús felületén lévő zsírré­teg természetes védőréteget alkot a kiszáradás és penészképződés ellen. A fagyasztásra kiszemelt állatoknak kipihent állapotban kell vágásra ke­­rü­lniök s a vágásnak a lehető legtisztábban kell végbemennie. Azok­ az államok, amelyek a fa­gyasztott hús exportálására már évtizedek óta berendezkedtek, ezen fent említett követelmé­nyeknek eleget is tesznek, minek következtében az onnan importált hús kiváló minőségű és huza­mosabb ideig raktározható. Fagyasztott hús raktározásához csak olyan helyiségek használhatók, amelyek minden idegen szagtól mentesek. A beraktározás előtt a helyi­séget frissen kell meszelni és fertőtleníteni. A padlónak, a levegőcsatornáknak és az összes fa­­alkatrészeknek kifogástalanul tisztáknak kell lenniük, mert csak így kerülhető el a penészkép­ződés veszedelme. A hús berakását úgy kell vé­gezni, hogy a hideg levegő a húst minden oldal­ról érinthesse. Nagyon fontos, hogy a raktárhelyiséget meg­felelő mély hőmérsékleten tartsuk. A minimális hőmérséklet —8° C lehet, azonban sokkal kedd

Next