Az Illatszerész, 1923 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-01 / 1. szám
UIl. évfolyam. vif BUDAPJ JANUÁR 1. AZ ILLATSZER-, PIPERE-, KOZMETIKAI CIKK-, SZAPPAN-, DROG-, NÜRINBERGI, DÍSZMŰÁRU-, if ./ , FINOM ACÉL-, GUMMIÁRU-, KÖTSZER-, KEFEÁRU- ÉS HÁZTARTÁSICIKK-SZAKMA KÖZLÖNYE / / / / / A MAGYAR ILLATSZER ÉS HÁZTARTÁSICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES, HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER , , SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ELŐFIZETÉSI ÁR: FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-ÚT 70 1 évre 1000K,V*évre550 K,V*évre300K * DJ*. VIDÁCS GYULA * TELEFON : JÓZSEF 60-60 KÜLFÖLDRE 1000/O-KAL DRÁGÁBB. HIVATALOS ÓRÁK DÉLUTÁN 4-6-IG, Újév hajnalán telve bizalommal és reménységgel kezdi meg a kereskedő tevékenységét. Hisz munkaképességében, reméli, hogy a régi év sok kedvezőtlen fordulata őt az új esztendőben meg fogja kimérni és szeretettel tekint végigiüzletén, szemei pillantásaival simogatva végig minden egyes árucikket. Szinte biztosnak véli a jövőt, nem tudja feltenni, hogy az új év kedvezőtlenebb legyen, mint a régi. Az emberi lélek mindig újabbat, szebbet és megnyugtatóbbat vár. Vár és remél. A régi küzdelmek emlékei elmosódnak szívben és lélekben. Az ó-év nagyszámú kereskedelemellenes intézkedései, a vámrazziák, az uzsorabíráskodás rendszertelensége, a behozatal megnehezítése, a vasúti- és postatarifák folytonos drágulása, a boltbérek emelése, a fényűzési adó, a forgalmi adó, majd ennek emelése, a behajtás körüli kellemetlenkedések, a kereseti-, jövedelem- és vagyonadó mértéktelen emelése és sok-sok más intézkedés lassanlassan elmosódik, a múlt szinte ködfátyolba merül, hogy a még nem ismert jövőnek, az új esztendőnek helyet adjon. Mi kereskedők sokat, nagyon sokat várunk az új évtől. Várjuk, hogy a kereskedelem, mint egyik legproduktívabb termelési ág, végre elfoglalhassa méltó helyét a termelés összhangjában és annak képviselői az őket megillető tiszteletben és megbecsülésben részesüljenek. Várjuk, hogy az ország elzárkózottsága megszűnjön a kereskedelmi forgalom meginduljon, a behozatal és kivitel pedig ne csak kiváltságosak részére, hanem ugyanazon alapfeltételek mellett mindenki részére lehetségessé tétessék. Várjuk, hogy a közterhek az összes termelőosztály között aránylagosan osztassanak fel és ne csak a kereskedőosztály vállára nehezedjen a terhek nagyobb része. Várunk még sok egyebet, amelyek valamennyien ne csak egy osztály jólétét mozdítsák elő, hanem az egész ország javára váljanak. Ez volna az a boldog új esztendő, amelyet mi kívánunk ! A magyar illatszeripar és kereskedelem. írta: Fehér Gyula, a Magyar Illatszer és Háztartásicikk Kereskedők Országos Egyesületének elnöke, a Diana Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója. A Közép- és Keleteurópában még ma is dúló gazdasági háború, mely mintegy folytatása az engesztelhetetlen békékkel befejezéshez jutott militáris világháborúnak, az illatszer-iparban és illatszer-kereskedelemben éppúgy felforgatta a korábbi, nyugalmas és megszokott viszonyokat, mint minden más gazdasági téren. Annyi bizonyos, hogy a legvilágosabban látó és legképzettebb közgazdászok is gyakran értelmetlenül álltak ama váratlan jelenségek előtt, melyeket az évekig tartó társadalmi és gazdasági felfordulás felszínre dobott, de kétségtelen az is, hogy a nagy világrombolás nyomán némi jó is fakadt, mint ahogy hatalmas földrengések után gyakran bugyognak fel friss források a föld mélyéből. A monarchia összeomlásából támadt utódállamok kicsinyes bosszúvágyukban nem elégedtek meg azzal, hogy nemzeti önállósághoz jutottak s hogy a régi nemzeti államok területéből, lakosságából és vagyonából mérhetetlenül gazdagodtak, hanem céltudatos tevékenységüket a csonkító békekötések után is a lesújtott ellenség minél teljesebb kifosztására és tönkretételére irányították s különösen Magyarországgal szemben követnek még ma is fojtogató és gazdasági izolálásra törekvő politikát, melynek távoli végcélja talán az, hogy életképtelenségünket dokumentálja, vagy pedig Magyarországot az utódállamok gazdasági gyarmatának színvonalára sülyessze. Ez a rövidlátó politika azonban csak kudarccal végződhetik. Magyarország, amely a világháborút megelőző 25—30 esztendő alatt ugyanoly rohamosan fejlődött úgy ipari, mint kulturális téren s úgyszólván évtizedek alatt sikerült pótolnia azt, amit századokon keresztül kedvezőtlen földrajzi fekvésénél és politikai helyzeténél fogva elmulasztott, az utódállamok szorító gyűrűjében önmagára talált s ahelyett, hogy — mint ezt szomszédai kívánták — adófizetőjévé vált volna a szomszédok fejlett iparának, hatalmas életösztönnel, szivós munkával és erélyes eltökéltséggel függetleníteni kezdte magát ipari termelésében, amennyiben rövid idő alatt egész sorozatát teremtette meg azoknak az iparágaknak, amelyek azelőtt teljesen hiányoztak az országban. Köztudomású, hogy legnagyobb ipartelepeink hogyan alakították át hadi üzemeiket rövid néhány hónap alatt a belföld békeszükségletét kielégítő ipari áruk előállítására, hogy nőttek úgyszólván a földből textilgyárak, vegyészeti gyárak, hogy alakultak át repülőgépgyárak bútor- és konyhaberendezési gyárakká, sörfőzdék szövőgyárakká stb. Ezzel karöltve megtörtént az a nagy horderejű átalakulás a fogyasztóközönség lelkében, amelyet hiába próbáltak a közös osztrák