Az Illatszerész, 1925 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1925-01-01 / 1. szám

MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre 150000,1/2 évre 80000, V/ évre 45000 K KÜLFÖLDRE 100°/6-KAL DRÁGÁBB. FELELŐS SZERKESZTŐ: A MAGYAR ILLATSZER- ÉS HÁZTARTÁSICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES, HIVATALOS LAPJA DR.VIDACS GYULA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-ÚT 70 TELEFON : JÓZSEF 60—60 U.­6-IGL Hirdetések ára belföldi hirdetők részére milliméter soronként a hirdetések között 2500 K, szöv­egoldalon 8200 Kj­t/fp továbbá a mindenkori nyomdai pótlék. Külföldi hirdetők részére külön dijszabá­s 1­­­v Ú­jév. Koss­­ TI írta : Ángyán Béla, a Magyar Illatszer- és Háztartási Cikk Kereskedők Országos Egyesülete elnöke. Megint eltelt egy év. A boldog békében szinte nyom­talanul suhant el az egyik év a másik után. Mi kereskedők nyugodtan kalkuláltunk, hozattuk az árut a termelő helyről, hiszen volt elég úgy, hogy hosszú lejáratú hitelre is annyit kaphattunk, hogy oly nagy mennyiséget nehéz lett volna eladni. Megvoltak akkor a megszokott beszerzési forrásaink, amelyek az eladásnál hozzánk igazodtak és bár az elért nyereségek szinte filléresek voltak, az üzlet mégis a maga nyugodt folyásában hozott annyit, hogy tisztességesen meg­élhettünk és a kereskedő családok megelégedettek voltak , gyarapodtak is. A nyugodt, lázas izgalmak nélküli életmód nem merítette ki az idegek munkáját, az idő akkor is haladt, talán gyorsabban is, mint ma és mégis alig vettük észre, ha lepergett az év, a régi jó helyett ugyanolyan jobb évet vártunk, amely legtöbbször be is következett. Azóta nagyon megváltozott minden. Megboldogult Bánffy Dezső mondta, hogy megnehezült az idő­járása felettünk. Sohasem hittük, hogy az egykori miniszterelnök szavai valaha oly találók lesznek. Mi kereskedők sok válságon mentünk által a lefolyt év­tized alatt. Már az 1914. év gazdasági válsággal kezdődött és az év derekán vette kezdetét a nagy véres világégés, amely nemcsak erkölcsileg, de gazdaságilag is tönkretett mindent. Ebből a világégésből a tisztességes kereskedelem meg­tépázva, lerongyolva került ki. A háború szülte konjunk­turális üzletek leginkább csak azoknak vált hasznukra, akik­nek veszíteni valójuk nem volt és a kereskedelem terén kalózkodtak. A megtépázott tisztességes kereskedelem, amely a reális számítások alapján állott, vagy teljesen elterült a küzdőtéren, vagy gazdaságilag annyira visszafejlődött, hogy a háború, forradalom és a mindent kifosztó kommunizmus után újra ott kezdhette, ahol valamikor kezdte. Segítőtárs volt az infláció, pénzünk tartós elértéktelenedése, amely csalóka látszatokkal azt mutatta, hogy a kereskedelem virág­zik és hogy a kereskedők vagyonosodnak. Ebben a konjunk­turális időben a kereskedők zöme is azt hitte, hogy tényleg gazdagodik és kevésnek jutott eszébe, hogy a sok nullája milliós papírkorona vagyonokról lekaparja az infláció által rárakott nullákat, mert így meglátta volna a valót , az ösz­­tövér fiktív aranykoronákat, amelyek megmutatták volna, hogy a kereskedelem vagyonállaga a békebelihez képest nagyon megfogyatkozott. A konjunkturális idők nagy számsorai annyira szem­fényvesztők voltak, hogy sok kereskedőben felkeltették a reményt, hogy a rózsaszínű látókör örökké ilyen marad. Az 1924. évnek kellett elkövetkeznie, hogy mindenkit kiáb­rándítson. A valuta ugyan rosszabbodott az év elején, de mintha a stabilitás előszele lengedezett volna már, az egész magyar társadalom kereseti lehetőségei, még a szanálási programm előtt leromlottak és ezzel egyidejűleg a kereskedők üzleti forgalma megcsappant és a konjunkturális hasznok reményében vásárolt felhalmozott áruraktárak nem tudtak vevőre találni, mérhetetlen nagy gondot okozván gazdáiknak, kiknek egyike-másika a kezdő krízis áldozatává lett. A bajt mindig újabb bajok követik. A krízis megkez­dődött és az állami szanálási programm következtében súlyos kényszerkölcsönnel terhelték meg a kereskedelmet, majd az elmaradt és folyó adók és egyéb közterhek hosszú sora követte ezt. Egyszerre jelentkezett a kereskedelemben a tőkehiány és a legtöbb helyen a fizetési zavarokban mutat­kozott. A gazdasági viszonyok ily állapotában, amikor a kereskedelem a fojtó pénztelenség következtében vergődik, távozik az 1924-ik év, hogy helyet engedjen az új eszten­dőnek, amely máris súlyos gazdasági betegséggel terhelten jelenik meg. Nem látunk nagyon sötét szemmel, ha azt mondjuk, hogy a jövő év katasztrofálisnak ígérkezik a magyar kereskedelemre nézve. A korábbi gazdasági elzárkózás, valamint a helytelen gazdasági politika kelevényei fel fognak fakadni és a kereskedelem exponensei közül sok áldozatot fognak kivánni. Bár sötét­ ködös az égboltozat és a köd a földre eresz­kedik légzési nehézségeket okozva, mégis reménykedve szállunk a nehézségek tömkelege elé, mert van egy hal­vány fénysáv, mely sejtetni engedi, hogy a magyar keres­kedelemnek fel fog még virradni és ez a kereskedelem sza­badsága. Az 1925. év elején lehullanak a korlátok, kivitel és behozatal szabaddá lesz és újra felvehetjük az összeköttetést a szomszéd államokbeli testvéreinkkel, kiket tőlünk az önkény választott eddig el, megnyílnak a határok és a magyar ke­reskedelemnek lehetőség adódik valamit visszahódítani régi vevőköréből. Nem szabad tehát csüggednünk és hogy ez mihamarabb bekövetkezzék, azon minden magyar kereske­dőnek hazafias kötelessége teljes tudásával dolgozni. Én bízom a magyar kereskedőkben, mert a magyar életrevalóság, szorgalom és találékonyság jó tulajdonságaival rendelkeznek, egyedül a kormánynak kellene néha segédkezet nyúj­tani boldogulásukhoz, nem pediglen százféle kereskedelem­ellenes rendelettel gátolni tevékenységüket. Csak azon ország boldog, ahol virágzó kereskedelem van, mert ott mindenkinek megvan a kereseti lehetősége. Egy szebb és jobb jövő reményében üdvözlöm tisz­telt kereskedőtársaimat az 1925. év küszöbén. Adja az ég, hogy az 1925. évben a magyar illatszerkereskedelem ösz­­szességének igazi boldog új éve kezdődjék.

Next