Az Illatszerész, 1925 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-01 / 1. szám
2 AZ IYISZIREZ A világgazdasági feszültségek kiegyenlítődése. Vámos Hugó oki. mérnök, a Festiház tulajdonosa. Az ipar, kereskedelem, piac és nagyközönség együttesen, ma mind erősebben nyilatkozik meg az a lázas izgatottság, melyet a jövő bizonytalansága vált ki az államgazdaságokban. Minden e négy faktor adta kör érzi egyensúlyának labilis voltát s szerves betegséget sejtenek, az operatív beavatkozást azonban elodázzák. Pedig az európai társadalom fejlettsége ma is oly erős szervezetet képvisel, hogy a nagy világégés okozta fekélyek radikális kioperálására veszély nélkül hozzá lehetne fogni. A baj ott van, hogy a nagy háború után lábbadozó Európa orvosai — a vezető politikusok — nem akarják a betegséget direkt kezelni és általános gyógyszereket alkalmaznak a különben egészséges szervezetre, pedig lokálisan operatív kezelésről lenne szó. Ma már tökéletesen érezzük, hogy a nagy költségek, a növekedő adók, a körülményesen bonyolult adminisztráció okai a rossz viszonyoknak és mert a bajok még sehol sem kezeltettek közvetlen módon, az általuk okozott genyesedés azok takargatása, látszólagos eloszlatása mellett is, csak terjed és katasztrófába nehézségeket támaszthatnak. Az egész gazdasági betegség magva a háborús költségek kiegyenlítésére vezethető vissza. A revánskor békéjében a nagyközönség volt a főfogyasztó s az államháztartás egyensúlyában a mértékadó tényező — a reváns eszméje — szükségelte költségeket is aránylag könyebben tudta az ipar, kereskedelem, piac és nagyközönség fedezni, mert a szükségleteket a meglehetősen gazdag Európa teljes mértékben egyenlítette ki. A nagy háború azonban megváltoztatta a gazdasági rendszert. A nagyközönség helyett a kormányzó államhatalom lett a főfogyasztó és mert statisztika alapján dolgozott, az igényeket már csak mérsékelten tudta kielégíteni. A világégés után bár az igények teljesen felszabadulnak béklyóikból, a mérhetetlen menynyiségű anyagi javak pusztulása gátolja az igények teljes kielégítését. A háborús állapot az államot, mint főfogyasztót azzal a nehéz helyzettel állította a szükséges beszerzések elé, hogy eredeti jövedelméről is le kellett mondania az őt fenntartó népek háborús inproduktív elfoglaltsága miatt. Ezt a jövedelemhiányt és több kiadást úgy pótolta, hogy a javak beszerzésére szükséges pénzeket a bankópréssel állította elő és ezzel a pénz vásárlóerejét fokozatosan züllesztőetde mai nívójára. Ebbe az állapotba sorba belekerülnek a központi hatalmak és az entente hatalmak is Amerika kivételével, mely állam egyedül volt a hadviselő felek között abban a helyzetben, hogy az általa nyújtott háborús teljesítményeket kezdettől fogva, a többi entente államok számlájára írathatta. A háborús költségek javak pusztulásából állottak elő s igy a nagy anyagi szegénységen kivül fennmaradtak még az adósságok is, melyek a legnagyobb diszharmóniában állnak a háború utáni kor vezető eszméjével. Ha elfogadjuk a definíciót, hogy a Napóleontól a nagy háborúig terjedő kor a reváns eszméjével a revánskornak tekinthető, úgy a világháború utáni időt a népek önrendelkezési korának kell tekintenünk. De a népekről a háború maga már egy bőrt lehúzott s most a háborús tartozások fedezetét, már a közmondás szerint sem nyúzhatják le róluk. Mégis ezek kifizetése az új amerikai elnök székfoglalója szerint, feltétlen eszközlendő, mert nem szabad rá precedenst sem adni, hogy egy állam elismert kötelezettségének eleget ne tegyen. A folyton növekvő adók, a nagy kiadások és a súlyosan bonyolult adminisztráció okozta rossz viszony ezen terhek miatt még erősebben fog fokozódni, mert hiába is mutatják ki előzetes költségvetésekkel az egyensúlyt, csak statisztikai adatok halmazáról van szó s lehet a legjobb szándékú egy statisztika, mely egy államháztartás egyensúlyát szabályozza, de mert ez végtelen sok dolog függvénye, pozitív beállítás lehetetlenség. Sőt utalok egy nagy angol államférfi mondására, hogy háromféle hazugság van: a tényleges hazugság, a szükséges hazugság és a statisztika, mely utóbbit 3 % HISSissiFIB, FOGKRÉM A LEGJOBB! a jelen esetben csak mint szükséges hazugságot tekinthetünk. A népek önrendelkezési joga ugyan csak a legnagyobb ellentétben áll az új elnök székfoglalójával, mikor oly szigorú követelménynek tekinti a háborús tartozások megfizetését. Igaz, hogy a fentről kiinduló példa súlyos precedens a nemfizetésre, de tekintsük a mai képét az iparnak, kereskedelemnek, piacnak és nagyközönségnek. A folyton növekvő termelés és a fokozatosan kisebb fogyasztás, melyek a csekély jövedelmek s így a súlyosabban latba jövő kiadások folytán a minimális forgalmú piacra adnak kilátást. Ha tehát idejében nem jövünk az említett faktorok segítségére részben az adók csökkentésével, részben az adminisztrációk egyszerűsítésével, akkor úgyis fizetésképtelenségbe juttatjuk őket. De a megindított lavina sorba dönti az államok költségirányzatát s igy a javasolt költségmegtérítések kezdetleges stádiumokból alig lesznek tovább vihetők ezen a ponton aztán nagyon helyesen nevezhetik a genfi tanácskozást a bibliai Bábeltorony hasonmásának még azzal a rosszabb eséllyel, hogy itt már a tanácskozások elején sem értik meg egymást. A vezető politikusoknak tehát a jelen esetben operatív orvosoknak kellene lenni és a genfi tárgyalásokat helyes mederben csak úgy vihetjük tovább, ha ez békét hoz nemcsak a politikai, hanem a közgazdaság terén is. Az amerikai követeléseket a hadikölcsönnek megfelelően nem kölcsönnel, hanem adókban fedezte maga Amerika, ezzel kisebbítse az entente államok tartozását. A legyőzöttekre is csak a reparációs költségek háromoljanak, mert ez szükséges ahhoz, hogy a háború pusztító veszedelme által a produktivitásukból kizökkentett területek, régi helyzeti energiájukba visszakerüljenek. Ez a teher már nem jelenti a háborúban résztvett népekről egy második bőr lehúzását, hanem a föld konstrukciója folytán egy szükséges követelményt elégítünk ki arra, hogy a föld a szükségeseket meghozza s ez az, ami a békés élet kritériumát adja. I. szám. Illatszerek és a kozmetika a régidében. (Folytatás.) Mindennemű illatanyag főbeszerzési forrása Arábia volt. Ezen ország gazdagságát drága gyanták és balzsamok képezték. A félsziget fekvése, Kelet és Nyugat közé beékelve, elősegítette a kereskedelmi összeköttetést Európa és a Kelet között. Egyes benszülött törzsek tisztán csak tömjénkereskedelemmel foglalkoztak. A tömjén a legrégibb illatszerekhez tartozik. A benszülöttek fűszereket cseréltek India illatszerkülönlegességei ellenében és ezen kereskedelem súlypontját azok a különlegességek képeztek, melyek fogyasztása nagyarányú volt. Néróról például azt állítják, hogy feleségének, Poppeának temetésekor több füstölőszert pazarolt el, mint amennyi Arábia készítményeiből egy év alatt szállíthatott. A római császárság bukása és az ifjú kereszténységnek az önmegtagadásról és mérsékletről szóló tanai kijózanodást és Európának a Kelettel való kereskedelmének évszázadokra menő visszahanyatlását hozta magával. Csak a keresztes háborúk ideje hozott új életet az illatszerek használatába. Ehhez járult még, hogy a XV. században felfedezték az illóolajoknak desztilláció által való nyerését. Körülbelül ugyanezen időben fedezték fel az alkoholnak az illóanyagok oldására való használhatóságát. Az arabok útján az illatszer- és kozmetikai művészet délről Spanyolországon és Olaszországon át Francia- és