Az Illatszerész, 1927 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
41. szám | A minőségi márkaáru borotváló készülékekben és borotvagerigékben KAPHATÓ MINDEN NAGYKERESKEDŐNÉL! ★ Gillette Safety Razor G. m. b. H. Wien, I., Magsedergasse 2, szertár és drogéria a fogyasztáshoz képest, valamint arra, hogy a gyógyszertárak eredeti hivatásuktól eltérően szintén erősen ráfeküdtek az illatszerek és kozmetikumok eladására, oly erős, hogy a detailkereskedőknek igen nagy forgalmat kell elérnie, hogy valamiképen üzleti költségeit megkeresse és fenn tudja magát tartani. Különösen veszélyesen éles az árletörési törekvés a francia áruknál, ahol nem egy oly cikk van, amelynek eladása esetén 8—10 vagy 12°/6-os bruttó hasznot tud a kereskedő elérni, amely haszonkulcs mellett, ha jól átgondoljuk, még a bolt bérét sem tudja kifizetni. Hogy ezek az állapotok hová fognak vezetni, az ma még beláthatatlan, csak az sajnálatos, hogy míg a békében éppen ezen külföldi cikkeknél a kereskedő nagyobb haszon-százalékra dolgozhatott, addig ma ezek oly cikkek, amelyeket raktáron kell tartania, a vámot előlegezni kell és végeredményben csaknem a nullával egyenlő eredménnyel lehet csak eladni. Az 1926. évben általában kifejlődött egy igen kellemetlen és a szakmára nézve végzetessé válható szokás, az az árrombolás, amikor a detailista a márkacikkeknek meghatározott eladási árát sem tartja be, holott ezen cikkeken amúgy is igen mérsékelt a kereseti lehetőség. A háztartási cikkek eladása sem volt az elmúlt évben oly lukratív, mint azelőtt. Nehéz helyzetet okozott az illatszerkereskedelemnek ezen cikkeknél a fűszer- és festékkereskedelem versenye, amelyeknél ezen cikkek eladása csupán mellékcél, úgyhogy sokkal kisebb haszonszázalék számításával adják el ezeket a cikkeket, mint a többi árukat, természetesen ezzel is igen nagy károkat okoztak az illatszer szakmának. Az 1926. év mérlege nagy általánosságban nem végződik kedvezően. Szakmánk igen sok sebből vérzik, az okok egyrészt általánosak, másrészt speciálisak. Általános ok az, hogy az ország gazdasági helyzetében javulás nem állott elő, speciális ok például, hogy az adózó hatóságok azt hiszik, hogy a parfüméria nagy haszonkulccsal dolgozik, azonban ezt a haszonkulcsot, amely a háború előtt megvolt, az oktalan versennyel saját maguk lerombolták, adónkat folyton-folyvást emelik, amihez képest forgalmunk folyton csökken. Speciális ok az is, hogy cikkeink jó részére a fényűzési adó még mindig életben van, holott valószínű, hogyha sikerülne eltörölni, forgalmunk jelentékenyen emelkedne. Különösen áll ez a pipereszappannál, melynél a fényűzési adó a legkevésbbé indokolt. Az 1927. év küszöbén, ha nem is nagy reményekkel indulunk a következő év gazdasági versenye elé, mégis kell, hogy bizonyos optimizmusunk legyen, mert enélkül vállalkozást, üzletet folytatni nem lehet. Talán ez az optimizmusunk a nehézségeken keresztül fog bennünket segíteni. A pipereszappanipar 1926-ban. — Reflexiók. — Schön Armin, a Klein és Fia Finom Pipereszappan és Illatszer- Így az H. T. igazgatója A pipereszappanipar a magyar iparnak olyan ága, mely a legutóbbi esztendőkben relatíve és abszolúte egyaránt fényes eredményekre mutathat reá. Hogy ezek az eredmények sokkal nagyobb mértékben erkölcsiek, mint anyagiak, maguknak az eredményeknek értékén alig változtat, még közgazdasági szempontból sem, mert az erkölcsi eredményeket, tekintve ez iparágnak a külföldön már régen elért magas színvonalát s egyes külföldi neveknek gyakran meggyökeresedett előítéleteken alapuló ragyogását, nagy anyagi erőfeszítésnek kellett megelőznie s egy többé-kevésbé szilárd anyagi alap megvédése ezen a téren már magában véve is óriási teljesítmény. Határozottan megállapítható mindenekelőtt a forgalom s — ami ugyanannyit jelent — a szükséglet kiemelkedése. Csonkamagyarországnak legeldugottabb fa-flujába is diadalmasan vonultunk be. S a legeldugottabb faluk kultúrigénye a pipereszappanszükségletben meglepően örvendetes módon jutott kifejezésre. Nem a kommersz-áru hódít a maga látszólagos olcsóságával, szinte azt lehetne mondani, hogy hiábavaló a túlfeszített verseny a kommersz-árunak sokszor önköltségi áron alul történő piacra vetésével, mert a magyar közönség a fővárosban és vidéken egyformán csakis a legelsőrendű minőséget és illatosítást favorizálja. A magyar közönségnek igen finom érzéke van a pipereszappan minőségének és illatosításának legkisebb árnyalatbeli különbségei iránt. A mandulaszappanuk s általában a hideg után előállított fajták népszerűsége erősen megcsappant. Ezen a ponton igen erős hagyományok dőltek meg. A mandulaszappan, meg a kókuszszappan az olcsóság mezébe öltözött puritanizmus szimbóluma volt. Sokan meg is esküdtek volna arra, hogy a mandulaszappan iránt érzett előszeretetüket semmiféle divat sem változtatja meg. Hát nem is a divat változtatta meg, hanem a kitűnőnél kitűnőbb márkák ellenállhatatlanul hódító ereje. A finomság az illatos pipereszappannál is, csakúgy, mint