Az Illatszerész, 1929 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-01 / 1. szám
1. szám Glück Jenő nagykereskedő Az újév küszöbén minden kereskedő megcsinálja számadásait az elmúlt évre vonatkozólag, ezzel egyidejűleg pedig a jövő évi esélyeit vizsgálja. A múlt évre visszatekintve, a következők tűnnek a szemünkbe : A magyar illatszergyárak a külföldi nagy verseny, valamint a belső ösztönzés folytán (Magyar Hét) lényegesen fejlődtek. A külföldi gyárak gyártmányait, melyek nagy része hosszú múlttal rendelkezik, külső csinosságban, valamint belső tartalom tekintetében rohamlépésben utolérték. Az illatszerkereskedelem 1928-ban és a jövő feladatai Még ma rendelje meg Vidacs Évkönyvét! |M«il [ilu» huni ingyen nagymosás révén meggyőződtek a háztartások, hogy lllllll 1 1,1lk 1n iimnill 111 Hll|l"HUH ill" 1 )l liilhiIldiiüllimill 11huni1 llllüll önműködő mosószer ártalmatlan Munka-, idő- és pénzmegtakarítást jelent! Forgalmat, keresetet és állandóan növekedő vevőkört szerez, ha ■"■■■IN HHEUfl'H árusít! miiiii....s mu ..Ilim..iil Gyártja: HUTTER JÓZSEF Szappangyár Olajipar R.-T BUDAPEST VII.Erzsébet körút 6. Telefon: 1. 461-91,92,93 és 94 THYMOS SCHERING-KAHLBAUM A. G. KÉPVISELET MAGYARORSZÁG RÉSZÉRE WACK KERESZTÉLY, BUDAPEST, IX. RÁKOS UCCA 4. TELEFON 867-20 A magyar illatszerkereskedelem helyzete ezzel szemben sokkal sivárabb. A múlt év folyamán sok új üzlet alakult, melyek a régebben fennálló üzletekkel lépést igyekeztek tartani és ezt úgy gondolták elérni, hogy a márkacikkek megállapított árát leszállították. Ezzel a saját hasznuk egy részéről mondtak le. Tőkeképződés hiányában csak a kereskedő járt rosszul. A kereskedők egy tekintélyes része belátta ennek a helyzetnek tarthatatlan voltát és igyekeztek ebből a káoszból kivezető utat találni. Ezen előzmények után vetődött fel — külföldi mintára — egy egész helyes eszme: az áruvédelem eszméje. A kereskedők és gyárosok szervei meg is alapították az árvédelmi egyesületet.Ezen egyesület eleinte sikerrel működött, később azonban az árvédelemnek száz percentben való keresztülvitele nehézségekbe ütközött. Természetes, hogy egyesek — a rövidlátók — ismét visszatértek kedvenc vesszőparipájukhoz, az árromboláshoz. örömmel látom azonban, hogy vannak a szakmának gerinces gyárosai és kereskedői, akik célul tűzték ki maguknak ennek a tarthatatlan folyamatnak a meggátlását és remélem, hogy sikerrel fogják ezen nehéz munkájukat elvégezni. Ami a magyar illatszerkereskedelem jövőbeli feladatait illeti, ezt három részre tudom felosztani: 1. A magyar illatszerkereskedelemnek igyekeznie kell, hogy a most vajúdó kisipari hitelből a nagyságát és elterjedtségét megillető részt megkapja. Ez igen fontos volna, mivel ez a pénz a kis exisztenciáknak erősebb bázist nyújtana, valamint a gazdasági életbe való elhelyezése új és bőségesebb vérkeringést idézne elő. 2. Törekedni kell arra, hogy a szakma mint kötött szakma hivatalosan elismertessék. Tudjuk azt, hogy minden gazdasági krízis után bizonyos eltolódások állnak elő, így van a mi szakmánkkal is, nagy túlterhelés állott elő. Ezért van oly nagy hordereje annak, hogy mint kötött szakma el legyen ismerve. 3. Az utánpótlásról vagyis az ifjúság kellő kiképzéséről gondoskodni kell. Külön illatszerész szakiskola felállításával lehetne erről gondoskodni. Hiszen a legkiválóbb tanári szakerők állnak rendelkezésünkre. Ezen feladatot nehéz és kitartó munkával elvégezhetjük, ez esetben egy sokkal életerősebb, tekintélyesebb és elismertebb szakmának vetnénk meg az alapjait. 5. oldal